A forduló válogatottja - 21.

Irányító:

Jaytornah Wisseh (Körmend)/Branko Jereminov (Szeged)

Az irányítók ponterős, hatékony játékáról lehet emlékezetes ez a 21. forduló. Több olyan produkcióval találkoztunk, amely kiemelést érdemel, ám erre a posztra csak egy embert írhatunk (olykor - megosztva két kosaras között a pozíciót - kettőt). A pécsi Nelson nagyon sokat tett azért, hogy idegenben gyűrjék le a zakaiakat, de mások is kitettek magukért. Wisseh mindössze 10 pontot dobott, ám adott 9 gólpasszt, ami nálam mások fölé emelte őt. 23 VAL értéke magas, ám a gyűrűtől 4-5 vagy 6-7 méterre már nem volt pontos, így ha a távolabbi dobásai is bejönnek, még többet tehetett volna csapatáért. Így azonban irányítómunkáját dicsérjük, meg azt, hogy szinte végig vele a fedélzeten (37 perc játékidő) hozta viszonylag egyértelműen a nagy rangadót a Körmend a Falco ellen. Jereminov viszont főként pontjaival segítette csapatát (20/15), ráadásul a karmester kiváló távoli dobásai nélkül gyaníthatóan nagyon meleg lett volna a pite Szegeden a hazaiaknak az állhatatosan küzdő Jászberény ellen. Jereminov olyannyira a dobásokra koncentrált, hogy gólpasszokból kevesebb jött össze ezúttal (4), és nagy hibával osztogatott, hiszen 5-ször is eladta a játékszert. Mégis, nincs mese, pontjai, hármasai miatt ide kell kerüljön.

Dobóhátvéd:

Rodney McGruder (Paks)

23 pont, 4/4 tripla, 5 lepattanó, 3 gólpassz, 30 VAL érték. A  vendégek hátvédje 26 perc alatt repesztett akkorát, hogy azzal a hazai Sopron nem tudott mit kezdeni. A záró negyedben egy pillanatra sem lépett pályára kézsérülése miatt, ám addig megtette amit kellett. Rögtön a meccs elején faképnél hagyta a hazaiakat az ASE, s ebben McGrudernek elévülhetetlen érdemei voltak. Fontos volt, hogy alig hibázott dobást, bárhonnan próbálkozott. Távolról pedig, ahogy mondani szokás "kakiba nyúlt"... Minden tekintetben vezére volt a Paksnak, s talán az ő játéka volt az egyik fő oka annak, hogy az előzetesen saját pályáján még akár esélyesebbnek is tűnő SKC ilyen simán kapitulált a bajnoki címre törő ASE ellen.

Alacsonybedobó:

Nikola Jovanovics (Kecskemét)

Ő nem klasszikus bedobó, hanem egyértelműen csatár, de 4 triplája révén most ide pakoltam (Horváth Ákos is megérdemelte volna ezt a helyet, hisz távoli dobásaival kellett ahhoz, hogy a Szeged legyűrje a JKSE-t, de ő csak a meccs második felében remekelt, addig szenvedett, ez pedig nem éppen kiegyensúlyozott játékra vall). A bajnokot legyőzni mindig nagy tett, a KTE pedig az Albát múlta felül. Jovanovics 18 pontot dobott, szedett 5 lepattanót, kiosztott 4 gólpasszt, és szerzett 2 labdát, míg egyet sem adott el. 27 VAL-ja pompás. Kulcsszerepe volt a Kecskemét sikerében, amivel beérték a fehérváriakat a tabellán, s az utolsó alapszakaszi fordulóban - számukra szerencsés esetben - akár a második helyre is felléphetnek ezek után Jovanovicsék.

Magasbedobó:

Derek Hall (Nyíregyháza)

Az amerikai-magyar csatár-center kellett a palánkok alá, hogy a kaposvári Hendleint ellensúlyozza (aki szintén remekül szedte a lepattanókat). Ám a napokban Chism-nélkülivé váló KKK így is megszenvedte az NYKK masszív belső játékát, amelyet a nyírségiek ki is használtak, többek között Hallnak köszönhetően, aki 15 pontot dobott és 12 lepattanót szedett 28 perc alatt (hasznosságát 25 VAL mutatja). Hall a szezon eleji kilátástalan játéka - és időnkénti mellőzöttsége - után immár kijelenthető, hogy nagy erőssége a Nyíregyházának, hiszen sokadik alkalommal kosarazott remekül.

Center:

Lekli József (ZTE)/Marino Sarlija (Pécs)

Ha ő nincs, a ZTE saját csarnokában szaladt volna bele egy ronda vereségbe. Így "csak" kikapott a vendég Pécstől, ami még akkor is kisebbfajta meglepetés, ha tudjuk, hogy kiváló sorozatban van Csirke Ferenc edző legénysége, és sorra nyeri a meccseit. Lekli az első negyedben azt a kétes dicsőséget is magáénak tudhatta, hogy egyedül ő dobott kosarat a ZTE-ből. Igaz, ez 6 pontot jelentett csak, ám később rátett erre egy lapáttal Lekli, s emellett leszedett 7 lepattanót, összesen 35 VAL-t érően játszott. Ez a remek mutató annak köszönhető, hogy szinte csak pluszok kerültek a VAL kiszámításakor a neve mellé: 2 eladott labdáját bőven ellensúlyozta 5 szerzettel, 6-szor faultot erőszakolt ki, s egyetlen dobást sem hibázott el (pedig mezőnyből 7-szer, büntetőből 4 alkalommal próbálkozott - sikerrel). Ez a tökéletes célzás nagy erény, ám győzelmet nem hozott csapatának, végül "csak" az egyéni reputációjának használt. Igaz, a másik center éppen mostani ellenfele, Sarlija, vagyis egymás kárára építgette Lekli és a PVSK horvát középjátékosa a maga statisztikáját: elég szépen. Sarlija végre olyan centerjátékra képes, ami stabilitást ad a sokáig szinte csak alacsony szerkezetben játszó pécsieknek. Most is: dobott 14 pontot, lekapott 13 lepattanót, 24 VAL értéket érően játszott.

Legjobb hatodik ember:

Zsarko Rakocsevics (Körmend)

A Körmend a vasi derbin megtette azt, hogy Rakocsevicset és az akkor még keretében lévő El-Amint a kispadról vetette be, így történhetett meg, hogy ők ketten papíron csereként voltak a legeredményesebb kosarasai az MTE gárdájának. A Falcó centersora - Zagorac és Harazin hiánya miatt - gyakorlatilag egy amúgy remekül küzdő Szabó Miklósból állt (és egy igyekvő, valójában nem csatár Will Tamásból négyesben), így a Körmend menője, Rakocsevics ki tudta használni adottságait, tudását elég szépen. A 23 pont és a 7 lepattanó, akárcsak a 31 VAL tőle szinte megszokott, ám általában ezt ő kezdőként szokta produkálni.

Fotó 1: vaol.hu (Wisseh)

Fotó 2: szon.hu (Hall)

Fotó 3: fibaeurope.com (Rakocsevics)