A rájátszás válogatottja és a bajnokság MVP-je

Véget ért a rájátszás is a magyar férfi A-csoportban, így megválasztottuk a szerintünk legjobb ötöst és az MVP-t a PO alapján. Nem meglepő módon a három dobogón végző együttesből kerültek be a játékosok ebbe az összevetésbe, hiszen a legjobb eredményeket az ő vezetésükkel érték el csapataik.

Irányító
Parrish Petty - Egis Körmend

A körmendi egyes csapata egyik, ha nem a legkiegyensúlyozottabb játékosa volt a rájátszás során, egyedül sok eladott labdáját, illetve hatékonyságához képest sok ráemelt hármasát lehet ellene felhozni, de ezt összességében mindig tudta ellensúlyozni pattanókkal, szerzett labdákkal és 1-2 kivételtől eltekintve gólpasszokkal is. A Körmend egyetlen játékosa volt a Szolnok elleni sorozatban, aki folyamatosan hozta magát, és az ASE elleni bronzcsata mindent eldöntő ütközetében is 20 pontot szórt, jó százalékkal (3/6 tripla, 3/5 dupla), és összesen 27 VAL-lal. Az Albás Kenny Chery teljesítményével szerintem nagyjából hasonló volt a produkciója, mert bár Chery kevesebb VAL-t (és minden mást) átlagolt, jóval kevesebbet játszott meccsenként - azért nem lett megosztott ez a poszt végül, mert Chery sorsdöntő mérkőzéseken pályára sem tudott lépni (az ASE és az Olaj elleni negyedik találkozó, lényegében az első szolnoki meccs).

Dobóhátvéd
Vojvoda Dávid - Szolnoki Olaj KK

A bajnok egyik húzóemberének megkérdőjelezhetetlen volt a helye, maximum annyi volt a kérdés, hogy ide vagy egyes posztra rakjuk be - végül az döntött, hogy a körmendi Channels, Petty, McKinney-Jones trióból előbbi nem került be. Vojvoda egyetlen dologban esett vissza korábbi önmagához képest, triplamutatóban (26.7% a rájátszás 12 meccse során), viszont a hátán vitte a csapatot a PO során - Wittmann és Burrell kiesése után támadásban ugyan a szerepe nem sokat változott, korábban is az ő védelemmegbontásaiból élt a csapat, de csökkentek a variációs lehetőségek a címvédőnél, teljes meccseket kellett Miloseviccsel együtt végig "irányítania". 19.0 pontja mellé így jött 6.8 gólpassz is meccsenként, és 23.3 VAL-ja mutatja, hogy triplaszázalék ide vagy oda, összességében nagyon hasznos volt, amit csinált - főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy ezeket az átlagait a körmendi negyedik és a fehérvári második meccs lehúzza, ahol viszonylag hamar be is dobta a törölközőt a Szolnok, hogy a következő meccsre koncentrálhasson.

Bár Miloseviccsel ketten kiemelkedtek az egységes, a végére mindenkinek a helyét megtaláló Olajból, mégis egyedül lett Vojvoda a rájátszás és a döntő MVP-je. Ennek két oka van. Egyrészt az, hogy a Körmend elleni sorozat (szerintem) kulcsmeccsén, a másodikon miatta sikerült a sírból visszahoznia a meccset a Szolnoknak - ebben azért még Milosevics is vaskos szerepet játszott. Másrészt a döntő kulcsmeccse szerintem a harmadik összecsapás volt, amelyet a szerb kiscsatár nélkül kellett megvívnia az Olajnak, ekkor pedig 23 ponttal és 10 gólpasszal, összesen 31 VAL-lal jelentkezett Vojvoda - sok kritikát kapott a rengeteg büntetője miatt, de ezen az estén 3/8 volt a vonalról, tehát még csak azt sem lehetett mondani, hogy onnan nyerte meg a meccset.

Kiscsatár
Trey McKinney-Jones - Egis Körmend

A Körmend másik húzóembere tudott lenni a Szolnok elleni sorozatban McKinney-Jones, főleg az első és a harmadik összecsapáson volt nagyon elemében az amerikai, aki a PO során 21.3 VAL-t átlagolt 16.8 ponttal és 4.5 pattanóval. Őszintén szólva inkább Wesley Channels (22.5 VAL, 43.5% tripla) felé hajlottam volna az első kör a bronzcsata alapján (akkor a posztok máshogy alakultak volna, de McKinney-Jones helyett került volna be lényegében), mert Channels volt a ZTE elleni első mérkőzés egyik hőse a negyedik negyedbeli triplazáporával, azzal fordított és nyert a Körmend, a bronzcsatában pedig markánsabb teljesítményt nyújtott a hátvéd, viszont Channels két gyenge meccse a Körmend döntőjébe került. A Szolnok elleni második találkozón is halovány volt, az ötödik mérkőzésen pedig pocsék teljesítményt nyújtott - volt még pedig fogás az Olajon, de messze a szezonja leggyengébb produkciójával állt elő a dobóhátvéd. McKinney-Jones jóval megbízhatóbb volt a PO teljes egészét tekintve, ezért esett rá a választás.

Erőcsatár
Sztrahinja Milosevics - Szolnoki Olaj KK

A bajnok másik húzóemberét sem lehetett kihagyni. Milosevics 11.8 pontos átlaga nem olyan nagy szám, viszont ezt nagyon jó hatásfokkal hozta (58.1% TS) a 23.5%-os triplamutatója ellenére is - Vojvoda mellett neki is rendesen lehúzta a pont- és a 19.1-es VAL-átlagát is a Körmend elleni negyedik, illetve a Fehérvár elleni második találkozó, de főleg Wittmannék kiválása után nagyot játszott ő is. A Körmend elleni második meccs kulcsszereplője volt Vojvoda mellett (a magyar bedobó triplái és a fordítás után őt sem tudták tartani a palánk alatt, 22 pontot és összesen 36 VAL-t hozott), és bár az ötödik találkozón a másik oldal egyik legjobbja, Channels mellett ő is betli volt támadásban (14 pont, de 4/12 mezőnymutató, 5 eladott labda), ezt komoly mezőnymunkával tudta ellensúlyozni. Volt egy óriási butasága az Alba elleni második összecsapáson, aminek kiállítás és eltiltás lett a vége, ezért nem lett megosztott MVP Vojvoda mellett. Az egyetlen kihívója Ryan Pearson volt, aki viszont a döntőben eltűnt mellette - a fehérvári játékos a 8 PO-meccse alatt egyébként jobb átlagokat hozott.

Center
Lóránt Péter - TLI-Alba Fehérvár

Az Alba centere szerintem messze a legmeghatározóbb ötös volt a PO-ban annak ellenére is, hogy Josh Duinker szépen hozta a jó meccseket a rájátszásban. Egyedül 5.1 pattanóját lehet ellene felhozni - ez ötös poszton azért nem számít soknak, és bár az Alba papíron tele volt jól pattanózó játékossal, a Szolnok többször is föléjük tudott kerekedni ebben a tekintetben, több mérkőzést is a támadópattanózása miatt nyert meg az Olaj. A másik oldalon ott van 17.5 pontja, amelyet 70.5%-os TS-mutatóval hozott, 52%-kal dobott a triplavonalon túlról is - ezek borzasztóan jó számok. 23.7-es VAL-mutatója is a legjobb volt a csapatában, legkevésbé rajta múlt a siker - a két szolnoki mérkőzésen is csapata legjobbja volt, de egyrészt a pattanózás miatt mindkétszer kikaptak, másrészt Chery és Simon egy-egy jó mérkőzését leszámítva társa nem nagyon volt az Olaj elleni idegenbeli meccseken.

Foto, Slide - szolnokiolaj.hu