Az alapszakasz csapatai

Szubjektív szempontok alapján lett összeállítva a lista, tehát sem a korábbi forduló válogatott tagságok száma, sem a VAL-pontok nem voltak egyértelműen mérvadóak - nemcsak ezeket vettük figyelembe, hanem a csapat szereplését, illetve a játékos abban elfoglalt szerepét is.

Első ötös

Emmanuel Ubilla (Zalakerámia ZTE KK)
Darrin Govens (Falco-Vulcano Energia KC Szombathely)
Lasan Kromah (Egis Körmend)
Lóránt Péter (Alba Fehérvár) - MVP
Nenad Sulovics (Naturtex-SZTE-Szedeák)

Emmanuel Ubilla a végül a felsőházba jutó ZTE legfontosabb játékosa, meccsenként 17.1 ponttal (41.3% tripla), 8.2 gólpasszal és 5.2 pattanóval járult hozzá a 17-9-es mérleghez, és ennél is erőteljesebb indok volt a csapatba választásában, hogy a ligamásodik támadójáték messze legfontosabb láncszeme ő. A védekezése miatt legit vita tárgya lehet a helye az első ötösben, de mivel a ZTE összességében jól szerepelt, ezt pedig leginkább az általa irányított támadójátéknak köszönhetik, így nálunk bekerült a legjobbak közé.

Hátvédtársa az a Darrin Govens, akinek a helye megkérdőjelezhetetlen volt, mivel a szintén 17-9-cel végző Falco, valamint a liga számszakilag legértékesebb játékosáról van szó, aki a pontlistán harmadik lett (20.1 pont, 38.3% tripla), és emelett volt még 6.0 gólpassza és 5.4 pattanója. Ha a bajnokság legjobb scoreréről beszélünk, akkor valószínűleg az ő neve jön fel először, mivel a pontjait 59.7%-os TS-sel hozta (triplák és büntetők súlyozása a kétpontosok mellett), míg az előtte végző Andrija Bojics sokszor teljesen lényegtelen statisztikákat gyártott, Ivan Lilov pedig nagyon kevéssel hozott több pontot (20.2), viszont gyengébb hatékonysággal (57.2% TS).

A kiscsatár posztján Lasan Kromah kapott helyet, aki kevés mérkőzésen szerepelt az Egis Körmendben, de ennyi idő alatt is bizonyította, hogy a bajnokság legjobb hármas posztos játékosa, komolyabb hiányosságok nélkül. Kromah igazi Jolly Joker lehet a vasiak számára a továbbiakban is, hiszen úgy szerez egyelőre 22.1 pontot, hogy egészen félelmetes hatékonysággal dolgozik mindenhonnan (47.2% tripla, 96% büntető), van még 3.3 gólpassza és 4.7 pattanója. Nagyon érzi a játékot, hogy mikor mit kell csinálnia, védekezésben is odateszi magát (1.9 szerzett labda/meccs), kintről-bentről hatékony, és tudja, mikor kell vállalnia és mikor kell a társakat helyzetbe hoznia. Egyelőre talán még korai kijelenteni, mert nem játszott eleget, de talán a bajnokság legsokoldalúbb játékosa, ha a támadást, védekezést és a döntések meghozatalát is figyelembe vesszük.

Erőcsatárnak az Alba Fehérvárt 21-5-ös mérleggel, 3 meccs előnnyel alapszakasz-győztes címig reptető Lóránt Pétert választottuk, aki kulcsszerepet játszott a székesfehérváriak nemzetközi szereplésében is, és a kupadöntőn meccsnyerő dobást vállalt. Lóránt Dzunics Braniszlav csapatának szellemi és mentális vezére is egyben amellett, hogy játékban is a legjobbak között van, és statisztikái is azért halványabbak egy kicsit (13.8 pont, 6.3. pattanó, 3.2 gólpassz, már amennyire ezt halványabbnak lehet nevezni), mert sokszor korán eldönti a mérkőzéseket az Alba, mindössze 28.3 percet átlagol - összehasonlításképpen Ubilla 35.1-et, Govens 37.8-at. Mivel a Fehérvár utcahosszal lett első, Lóránt pedig a vezérük, így őt választottuk az alapszakasz legértékesebb játékosának.

Center poszton pedig az a Nenad Sulovics kapott helyet, aki a felülteljesítő Naturtex-SZTE-Szedeák egyik kulcsfigurája volt eddig. A szerb középjátékos egyetlen gyengébb pontja talán az atletikusság hiánya, így a védekezésbeli korlátai, de egyébként majdnem hibátlan kosaras - 14.1 pontját hatékonyan termeli, leszed 7.1 pattanót is hozzá, és olyan esze van a játékhoz, amilyen egyetlen másik echte centernek sem jelenleg a ligában. Az egy dolog, hogy 3.6 gólpasszt oszt ki meccsenként, de nagyon tudja, mikor mit kell választania (nem dob rá például sok hármast, de azt 46.7%-kal teszi), és az ő játékszervező képességét kihasználva jutott el szerintünk oda a Szedeák, ahova sokan nem várták - egyrészt az alapszakasz 8. helyére, másrészt a kupabronzéremig.

Második ötös

Parrish Petty (Egis Körmend)
Justin Edwards (Alba Fehérvár)
Vojvoda Dávid (Szolnoki Olaj KK)
Terry Allen (Egis Körmend)
Keller Ákos (Alba Fehérvár)

Parrish Petty miatt lehet legit vita, hogy Ubillának van-e helye az első ötösben vagy sem, mivel a körmendi a jó statisztikák (12.5 pont, 6.3 pattanó, 6.2 gólpassz) mellett védekezésben sokkal jobb, mint egerszegi riválisa, ráadásul egy ideig a Körmend játékának minősége teljesen egyértelműen rajta állt vagy bukott. Ez azonban Kromah érkezésével változott, és amíg Ubilla elöl és hátul is kiegyensúlyozott (hol így, hol úgy), addig ha Pettynek nem megy a játék, akkor teljesen el is tudja rontani a Körmend előrejátékát azzal, hogy rátekeredik a labdára, vagy éppen 3 embernek is nekimegy a palánk alatt, miközben lennének sokkal jobb megoldások is ahelyett - mindkét játékos, Ubilla és Petty mellett is lehet érvelni.

Justin Edwards is ugyanabban a "szindrómában" szenved, mint Lóránt, nincsenek űrstatisztikái (14.1 pont, 4.0 pattanó, 3.1 gólpassz), mivel mindössze 25.1 percet átlagol, viszont az alapszakasz első felében (talán) a legjobb fehérvári játékos volt, aki megmutatta, hogy irányítani is tud, ha arra van éppen szükség - az atletikus képességei mellett az esze is megvan a játékhoz. Kifejezetten sokoldalú kosaras, akiben az utóbbi hetekben látottakhoz képest rengeteg tartalék van.

Vojvoda Dávidnak nagyon nincs könnyű éve, rengeteget kell irányítania is, amit tud, de nem ez az első számú profilja, a csapatának pedig rengeteg mindenen kellett átesnie a szezon első felében, viszont a nem könnyű éve ellenére is hoz 18.1 pontot 38.9%-os triplázással, 4.1 gólpasszal és 3.9 pattanóval. A harmadik helyen végző Szolnok egyértelműen legjobb embere volt eddig, így a második ötösben helyet szorítottunk neki, még ha nem is a saját posztján - a kiscsatárok között a nagyon markáns teljesítmények hiányoztak, ezt azért mutatja Kromah első ötösbeli tagsága is 7 lejátszott meccsel.

A körmendi Terry Allen a négyes poszton játszók közül a képességeit tekintve talán a legjobb, és ezt sokszor megmutatta a magyar bajnokságban és az alapszakaszban is. 15.8 pontos és 5.1 pattanós átlaggal zárta az NBI/A-csoport eddigi részét, 39.5%-os triplamutatója és palánk alatti mozdulatai pedig mutatták, hogy támadásban lényegében megállíthatatlan, amikor olyan napja van, hogy akar is játszani. A védekezése is jó, a legnagyobb gyengesége viszont az, hogy néha odatette magát, néha nem, és az látszólag teljesen véletlenszerű volt, hogy éppen milyen lábbal kelt fel. Rezegni nem rezgett nála a léc, mert a többieknél azért jobb játékosnak gondoljuk bőven ezen a poszton, de ha valamin javíthat, akkor ez az a szegmens.

Az Alba Fehérvár centerének, Keller Ákosnak nem a 9.0 pontja és az 5.5 pattanója volt az, ami idejuttatta, hanem a védekezése, ami ezen a poszton a legjobb volt az egész bajnokságot tekintve, és mivel a festék közelében védekezik általában, ezért ennek kulcsszerepe volt abban, hogy a székesfehérváriak kapták messze magasan a legkevesebb pontot (74.6 pont/meccs), rengetegszer zavarta az ellenfél betörő kisembereit csak azzal, hogy ott volt, és tudták, hogy számítani kell rá. Nehéz belőni a helyét egy ilyen első-második-harmadik ötösben, mert a mutatói alapján nem itt lenne a helye, a játékra gyakorolt befolyását viszont számokkal nehezen lehet kifejezni, de nálunk Sulovics mellett ő volt az alapszakasz legjobb centere.

Harmadik ötös

Marko Boltics (Naturtex-SZTE-Szedeák)
Winsome Frazier (Kaposvári KK)
Marko Djeraszimovics (KTE-Duna Aszfalt)
Hendlein Roland (Kaposvári KK)
Ismet Sejfic (PVSK-PANNONPOWER)

Marko Boltics az egész bajnokság egyik, ha nem a legjobb klasszikus irányítója (12.5 pont, 5.0 pattanó, 8.0 gólpassz), neki kifejezetten a többiek kiszolgálása a feladata és az erőssége is. Az első csapatba választott Sulovics mellett neki tulajdonítjuk leginkább a szegediek jó teljesítményét - nagyot játszott Lilov, Csirics, Juhos, és a többi csapattag is, de az a játék, amit idén mutatott a Szedeák, a két, kosár IQ-ban nem szűkölködő játékos miatt alakulhatott ki, ehhez illett tökéletesen Juhos kinti tüzér szerepe, illetve a két scorer.

A szezon közben érkezett Winsome Frazier a Kaposvárhoz, de nagyon kellett a kiegyensúlyozatlan és sokszor az önbizalommal is küszködő Javier Duren helyett. Hogy még mindig egészen kiváló pontszerző, azt gyorsan bizonyította is, 17.3 pontját 42.0%-os triplázással hozza, emellett van még 5.2 pattanója is. A somogyiak végül "csak" a hatodik helyen végeztek 16-10-zel, így nem jutott be a felsőházba, de abban nagy szerepe volt, hogy a szezon első felében látott, sokszor ad hoc játék és teljesen random eredmények után Fekete Ádámék találtak valakit, akire pontszerzésben lehet támaszkodni.

A KTE szerb kiscsatára, Marko Djeraszimovics sok újat nem mutatott a korábbi évekhez képest, viszont megbízhatóan hozta magát (17.5 pont, 5.0 pattanó, 2.6 gólpassz). A Kecskemétnél minden légiósnak kulcsszerepe volt, nehéz őket külön kezelni, de talán ő volt a legkiegyensúlyozottabb négyük közül, és Ivosevvel ellentétben ő nem ütötte ki magát a középszakaszból, legalábbis annak első meccséről.

A KKK egyik vezére, Hendlein Roland hozta a tőle megszokottat, 11.8 pontja mellett a bajnokság egyik legjobb lepattanózója volt 8.8-es átlaggal. Voltak ugyan gondjai, sérülései, de a Kaposvár a Frazier megszerzése után összeálló támadójátéka mellett leginkább azzal tudott versenyben lenni, hogy a pattanózást bizonyos meccseken uralni tudták. Mivel ebben nagy szerepe volt Hendleinnek is a bajnoki hatodiknál, ezért került be a harmadik ötösbe - hogy miért ő és nem Ivosev, arról lentebb olvashattok.

Ismet Sejfic volt a pécsi "zúzda" a festékben, ennek köszönhetően átlagolt 16.9 pontot és 8.0 pattanót (3.0 támadó), amivel a Baranya megyei gárda legjobbja volt az alapszakaszban. Védekezésben azért voltak gondjai, ezért tettük be elé Kellert, aki ebben a szegmensben minden ellenfelére elég sokat ráver, de a Pécsnek nem mostanában volt ilyen meghatározó ötös posztos játékosa, Csirke Ferencék 15-11-gyel finoman szólva is hozták magukat, ebben kulcsszerepe volt a bosnyáknak, így Sejficnek a harmadik ötösben biztos helye volt.

Említésre méltóak még

Adomas Drungilas (Zalakerámia ZTE KK): 14.0 pontja és 7.4 pattanója könnyedén érhetett volna tagságot az első három csapatban is, de úgy ítéltük meg, hogy neki azért erősen kiegészítő szerepe van Ubilla mellett, ő inkább az irányítóból él. Keller sokkal komolyabb védekezőmunkát mutat be, Sejficnek és Sulovicsnak pedig döntő szerepeik vannak csapatuk előrejátékában, ez a szerep nincs meg Drungilasnál.

Tomiszlav Ivosev (KTE-Duna Aszfalt): A harmadik ötösben lenne helye bőven (15.5. pont, 7.0 pattanó), a Kecskemét középházi szereplésének kiharcolásában fontos szerepe volt, de addig nem tudjuk berakni, amíg ki nem derül, mi lesz a Sheparddal történt balhéja végeredménye, egy hosszabb eltiltásnál ugyanis a saját csapatától egyben el is vette a rájátszásba jutás lehetőségét azzal a butasággal, amit az utolsó alapszakaszmeccsen csinált, ezzel pedig simán kinullázná minden addigi teljesítményét.

Brandon Johnson (Sopron KC): Johnsonnak borzasztóan jó számai vannak (16.3 pont, 6.1 gólpassz, 4.8 pattanó), de ettől függetlenül vele is ugyanolyan hullámzó és sokszor erőtlen a Sopron, mint korábban. A játékra gyakorolt befolyását a számaitól függetlenül kevesebbre értékeltük, mint az Ubilla-Petty-Boltics triójét.

Julian Mills (Sopron KC): Mills továbbra is sokoldalú, ahogy korábban is az volt a magyar bajnokságban (11.0 pont, 7.0 pattanó, 2.4 gólpassz), rengetegszer szerepelt a forduló válogatottjában csereként és kezdőként is, ráadásul a Sopron a második legkevesebb pontot kapta, amiben nagy szerepe volt, de ő is csapata gyengébb teljesítményének áldozata - a Sopronból nehéz volt bárkit beválogatni, miután rendesen alulteljesített a gárda.

Ivan Lilov (Naturtex-SZTE-Szedeák): A statisztikái (20.2 pont, 57.2% TS, 4.0 pattanó, 3.7 gólpassz) alapján lenne helye az első három csapat egyikében, de a többi bekerülőt vagy sokoldalúbb játékosnak, vagy egy fokkal jobb scorernek ítéltük meg, így épphogy kimaradt - egy negyedik csapatban valószíűleg ő lett volna a kettes.

Luksa Andric (Szolnoki Olaj KK): Képességek alapján valószínűleg nem is a magyar bajnokságban lenne a helye, félelmetesen képzett támadójátékos, de vannak meccsek, amikor ezt megmutatja, máskor pedig teljesen eltűnik a mezőnyben, és az utóbbi hetekben utóbbiból volt több. Ez egyrészt nem túl jó a csapata szempontjából sem, nagyon leegyszerűsödik nélküle a támadójáték, másrészt ennyire hullámzó produkcióval nem tudtuk betenni egyik ötösbe sem, képességek ide vagy oda.

Lenzelle Smith (Egis Körmend): Ő kicsit Lilov és Andric keveréke. Egyrészt borzasztóan jó képességei vannak, az egész liga legjobb fizikai felépítésű kettese, de finoman szólva is hullámzó, voltak olyan időszakai a szezonnak, mikor észre sem lehetett venni. Összességében nem zárt rossz alapszakaszt (14.3 pont, 35.2% tripla, 6.4 pattanó, 3.2 gólpassz), csak vannak ennél jóval jobb produkciók is.

Andrija Bojics (JP Auto-JKSE), Andrew Pacher (Vasas Budapest), Ronnie Taylor (Vasas Budapest), Talor Battle (Atomerőmű SE), Matt Tiby (Atomerőmű SE): Mindannyiukra ugyanaz vonatkozik: szép statisztikákat gyártottak, de egy alsóházi csapatban, és Pacher és Bojics esetében azért többször előfordult az is, hogy egy, már rég elvesztett mérkőzésen javítgatták fel a mutatóikat - ez jó dolog, de egy Top5-6 csapat fontos játékosát ettől függetlenül most többre értékeltünk. Battle az közülük, aki kakukktojás, ő majdnem megmentette az ASE szezonját, de csak majdnem, a három bekerülő egyes helyére pedig így nem tudtuk betenni őt sem.

Foto, Slide - Rébay Viktor, MKOSZ Kosarsport facebook-oldala