Az alapszakasz számai és ami mögöttük van

A konkrét nevek és elemzések előtt essen szó egy Amerikában használt statisztikai mutatóról: ez a TS%, azaz a "True Shooting%". A lényege annyi, hogy a mezőnyszázalékkal ellentétben ez a mutató díjazza, hogy a hárompontos másfélszer annyit ér, mint egy kettes. A végeredmény szempontjából egy csapatnak ugyanis mindegy, hogy valaki 4/10-es triplamutatót vagy 6/10-es duplamutatót produkál, ugyanúgy 12 pont születik mindkét esetben 10 kísérletből, pedig a mezőnyszázalékukban hatalmas a különbség. A TS% a büntetőket is figyelembe veszi, így jóval pontosabb adat egy játékos pontszerzési hatékonyságára nézve.

Óvatosan kell azonban használni: scorerek, és általában első vagy második opcióként használt játékosok összehasonlítására használják csak. A pályán lévő ötödik opcióra, például egy magától helyzetbe kerülni nem képes centerre vagy a sarokban álló tripladobóra természetesen kisebb figyelem hárul, mint azokra az emberekre, akiknek egész meccsen a játék szervezése, formálása, a védelem megbontása, illetve az egyéni akciók a feladata.

A 60 játékos statisztikáit erről a linkről letölthetitek!

(A besorolásokhoz annyit, hogy aki nem játszik már a bajnokságban, azt semmilyen listában nem vettem figyelembe, tehát Chism nem pattanókirály, ahogy Simms-Edwards sem lett pontkirály az én olvasatomban)

 

Az MVP esélyesek (és aki még ott lehetett volna)

Hendlein Roland (Kaposvári KK)

22 meccs, 35.7 perc
18.55 pont, 9.59 pattanó, 2.4 gólpassz
1.55 blokk, 1.55 labdaszerzés
18.75 3PT% , 80 FT%, 66.58 TS%

Az ilyen statisztikai mutatókra szokták azt mondani, hogy "megtöltötte a statlapot". Hendleinnek a csalódást keltő fehérvári szezonok után tavaly már jobban ment újra Kaposváron, ám idén jócskán emelt a szinten minden mutatóban, amiben persze nagy segítségére volt, hogy ezúttal a sérülések elkerülték.

18.55-ös pontátlaga ugyan "mindössze" a negyedik a vonatkozó listán, de a listában előtte lévőknél jóval hatékonyabban gyártja az egységeket: 66.58-as TS%-a kitűnő, főleg hogy kintről nagyon nem ment neki idén a korábbi évekhez képest. Ezt 66.58-as szintet Lekli József, illetve Perl Zoltán szárnyalta csak túl a 60 vizsgált játékos között, de Hendlein maximum Perllel hasonlítható össze ebben a tekintetben, Leklivel messze nem ugyanaz a szerepük saját csapatukban.

A pattanólista első helyezettje lett Hendlein csapattársa, Wayne Chism lelépése után, és rajta kívül mindössze a körmendiek kitűnő centere, Zsarko Rakocsevics az, aki legalább 1.5 labdalopás mellett legalább 1.5 blokkot is átlagol mérkőzésenként.

MVP esélyeit pont az előbb említett Chism csökkenti, hiszen bármilyen jók is a számai, az év nagy részében azt sem igazán lehetett mondani, hogy saját csapatában, a magasemberek között a legértékesebb lett volna. Javítja viszont pozícióját, hogy legnagyobb ellenfelével, Rakocseviccsel szemben ő bejutott csapatával a felsőházi középszakaszba.

 

Zsarko Rakocsevics (Egis Körmend)

20 meccs, 34.3 perc
21.0 pont, 8.85 pattanó, 2.0 blokk, 1.65 labdaszerzés
64.57 FT%, 62.71 TS%

A Körmend hosszú idő óta messze legjobb igazolását tisztelhetjük személyében, nem is véletlen, hogy még szezon közben hosszabbítottak gyorsan vele +2 évre. A montenegrói középjátékos lett az alapszakasz pontkirálya 21.0-s átlagával, tette mindezt kitűnő, messze átlag feletti hatékonysággal (62.71 TS%) úgy, hogy néhány mérkőzés után azért mindenkinek tiszta volt, hogy ő a Körmend elsőszámú embere támadásban, és El-Amin érkezéséig ő volt a legkreatívabb játékosa Hencsey Tamás gárdájának.

A pattanólistán ötödik lett 8.85-ös átlagával, a blokkoknál Somogyi Gergely mögött második, és amit már Hendleinnél említettünk: ő a másik az egész liga összes játékosát tekintve, aki legalább 1.5 stealt és legalább ugyanennyi blokkot jegyzett meccsenként. Nem rajta múlott, hogy az Egis Körmend most az alsóházban várja, hogy ki lesz a felsőházi középszakasz második helyezettje, szinte biztosan velük játszanak majd ugyanis a rájátszás első körében.

Hendleinnel összehasonlítva a több pontot a rosszabb TS% nagyjából kiegyenlíti, kevesebb pattanót szedett a körmendi, ráadásul a KKK-val ellentétben a Vas megyei alakulat lemaradt a felsőházról. Mivel azonban ez csak rosszabb egymás elleni eredmény miatt alakult így, Rakocsevics pedig Hendleinnel ellentétben egyértelműen első opció volt végig, A vezér, ezért nálam, ha hajszállal is, de ő az alapszakasz legértékesebb embere.

 

Wayne Chism (Kaposvári KK)

16 meccs, 35.2 perc
20.69 pont, 10.13 pattanó, 2.5 blokk, 1.88 labdaszerzés
50.0 3PT%, 75.31 FT%, 61.84 TS%

A klasszikus "mit ne csináljunk profi kosárlabdázóként" mintapéldája volt az, amit Chism meghúzott február közepén - le akart lépni egy másik csapathoz, ezért egyszerűen elutazott, onnan viszont egy héten belül elküldték. Így aztán mennyből a pokolba utat járt be a középjátékos: az Alapszakasz Legértékesebb Játékosa díjért nagyon jó esélyekkel induló centernek sem elismerés nem jut már, sem csapat egyelőre.

Pedig a liga egyetlen dupla-dupla átlagát tudhatta magáénak, amit megfejelt még 2.5 blokkal találkozónként (ligaelső statisztika... lett volna), 1.88 labdaszerzésével pedig ő lett volna a harmadik az előbb tárgyalt két játékos mellett, aki a 1.5-1.5-es átlagot hozza a két "védekezőstatisztikában". 20.69 pontját Rakocsevicshez hasonló TS%-kal produkálta, idén pedig elkezdett kintről is dobálni: 50%-kal értékesítette meccsenkénti két hármaskísérletét.

Ami Hendlein esetében, az nála is rontott volna némileg az MVP-esélyeken, hiszen egy nagyon jó társ mellett hozta számait - ráadásul az egész kaposvári kezdő kiválóan működött együtt, erről kicsit később részletesebben is -, míg Rakocsevicsre jóval nagyobb teher hárult. Viszont Chism inkább volt elsőszámú opció a Kaposvárnál, mint Hendlein, a 20-10-es átlag, a blokklista első helyezése, és az, hogy érkezése után teljesen megfordult a kaposváriak szezonja, mind az ő malmára hajthatta volna a vizet.

Bár a magyar bajnokság díjait azért helyén kell kezelni, nagyobb kockázat nélkül kijelenthető, hogy ezek a számok, helyezések a Barako Bullnál eltöltött pár napnál jobban mutatnak, mutattak volna egy önéletrajzban. (arról nem beszélve, hogy a "Sziasztok! Mi a véleményetek, mennyire megbízható ez a Chism srác?" kérdésre a kaposvári vezetők mit fognak válaszolni a jövőben esetleg náluk érdeklődő csapatoknak)

 

A "második vonal"

Veljko Budimir (Pécsi VSK-PANNONPOWER)

22 meccs, 33.5 perc
18.95 pont, 5.91 lepattanó
32.86 3PT%, 78.51 FT%, 58.86 TS%

Az egykori szolnoki játékos Pécsett kiváló alapszakaszt futott, főleg ha emlékszünk arra, milyen szerepkörben játszott Szolnokon. A pontlista harmadik helyén végzett a két körmendi, Rakocsevics és Muhammad El-Amin mögött 18.95-ös átlagával, tette mindezt átlag fölötti hatékonysággal (58.86 TS%) - azt érdemes megjegyezni, hogy a scorerek között az 55-57% számított az átlagnak.

Nem rajta múltott a pécsiek szerencsétlen szezonkezdete - a sok sérülés mellett sok szoros meccset is elveszített Csirke Ferenc együttese, mielőtt az utolsó egy hónapban győzelmi pályára álltak volna, és feljöttek volna a tabella 7. helyére. MVP címre viszont így sem lehet esélye, egyrészt mert csapata jóval elmaradt a Kaposvár-Körmend szinttől, másrészt mert egyéni mutatói sem tudnak versenyezni a Hendlein-Rakocsevics kettősével.

Muhammad El-Amin (Egis Körmend)

12 meccs, 34.2 perc
19.25 pont, 3.95 pattanó, 3.75 gólpassz, 1.13 AST/TO
39.34 3PT%, 82.72 FT%, 60.59 TS%

Az év közben érkező El-Amin hatalmas segítség volt a körmendieknek, főleg a korábban a csapatnál pattogtató Jeremy Fearshez képest. 19.25 átlaga a liga második legjobbja (azok közül, akik jelenleg is a magyar bajnokságban játszanak), ráadásul nagyon hatékonyan is szerzi a pontjait: majdnem 40%-kal triplázik, a büntetőket kiválóan értékesíti, így ő is 60% fölötti TS-t tud felmutatni, borzasztóan jó 1-2 tandemet alkotnak Rakocseviccsel. Év végén majdnem eljátszott ő is egy Chismöt, de úgy tűnik, hogy marad Körmenden, ami a vasi alakulat eredményességéhez elengedhetetlen véleményem szerint.

Marko Djeraszimovics (KTE-Duna Aszfalt)

22 meccs, 34.7 perc
16.55 pont, 4.5 pattanó, 2.41 gólpassz
84 FT%, 57.05 TS%

A Sztojan Ivkovics által használt lassú, kontrollált játék mellett szerintem a KTE sikereiben neki van a legnagyobb érdeme. 16.55 pontja a liga 6. helyére jó ebben az összevetésben, és ezt 44.7%-os mezőnymutatója ellenére is átlag fölötti, 57.05%-os TS%-kal éri el. Az ok büntetőzése: 125 rádobott egypontosa a második legtöbb Rakocsevics 127-e után, és mivel 84%-át helyére küldi ezeknek a helyzeteknek a Budimirhez hasonlóan egykor Szolnokon is megforduló swingman, így összességében véve nagyon hatékony scorernek számított az alapszakaszban.

Jermaine Thomas (Sopron KC)

22 meccs, 31.8 perc
13.59 pont, 3.09 gólpassz, 1.39 AST/TO
39.6 3PT%, 85.07 FT%, 62.69 TS%

A negyedik helyezett Sopron egyik vezére is ide kívánkozik. Thomas pont-, és gólpasszátlaga sem kiemelkedő, viszont a hatékonyság, amivel a pontjait szerzi, az igen, és mivel a Sopron rá és Filip Barovicsra épül leginkább, legalábbis ez volt a helyzet a szezon nagyobbik részében, ezért ezt díjazni kell. A 62.69 TS% ligaszinten egy ilyen, állandóan a védelmek fókuszában lévő játékostól kiemelkedő adat. Ami miatt szó érheti a ház elejét, az az 1.39-es gólpassz/labdaeladás arány, ami egy irányítótól kifejezetten rossz mutató, ennél nem kevés jobb statisztika van a vizsgált 60 ember között is (a ligaelit 2.5 környékén, a mögöttük lévő sor pedig 1.7-1.8 körül tartja ezt a statot).

Nik Raivio (Fortress Jászberény)

18 meccs, 31.2 perc
15.83 pont, 9.0 pattanó, 3.56 gólpassz, 1.52 AST/TO
32.76 3PT%, 58.75 TS%

A Jászberény legjobb játékosa volt az alsó három posztot figyelembe véve Raivio, aki amellett, hogy a pontlista 10. helyén végzett, a 4. legjobb lett a pattanóknál, ami egy alapvetően "lefele" dobóhátvéd játékos esetében nem mindennapi. 15.83 pontját jó hatékonysággal hozta emellett, és annak ellenére, hogy igazi posztja a kettes (játékmesterként csak maximum kényszerből játszik), 1.5 fölött volt a gólpassz/labdaeladás hányadosa is. Helye lehet kettes poszton az alapszakasz legjobb ötösében, pozícióját csapata borzasztóan gyenge, várakozásokat messze alulmúló szereplése gyengítheti - bár ez legkevésbé rajta múlott.

Zeljko Zagorac (Falco-Trend Optika KC Szombathely)

18 meccs, 34.6 perc
16.22 pont, 9.11 pattanó
37.68 3PT%, 57.93 TS%

A Falco erőcsatára jelentette az állandóságot a szombathelyiek idei szezonjában, hiszen irányítóposzton harmadik játékosát "eszi" jelenleg a Falco, Chad Timberlake árnyéka egyelőre annak, amit az ezüstérmes szezonban képes volt produkálni, Perl Zoltán pedig az alapszakasz második felére lett vezér - igaz, mostanában kiemelkedő statisztikákat szállít, de erről egy kicsit később. Zagorac a pontlista 8. helyén végzett, tette mindezt ráadásul úgy, hogy majdnem 58%-os TS-sel dolgozott a Falco elsőszámú palánk alatti játékosaként, és a triplavonalon túlról is halálos pontossággal dolgozott egy magasemberhez képest. Mindemellett a pattanóknál második lett Hendlein Roland mögött, a számok alapján jó alapszakaszt futott tehát.

 

Akikre érdemes (volt) odafigyelni

Perl Zoltán (Falco-Trend Optika KC Szombathely)

21 meccs, 25.3 perc
10.81 pont, 0.94 AST/TO
44.19 3PT%, 81.25 FT%, 68.31 TS%

Kálmán László elengedése, a pocsék szezonkezdet, illetve a korábbiakhoz képest gyengébb eredmények ellenére van minek örülni azért Szombathelyen, ez pedig Perl játéka. Az idényt még döcögősen kezdte, hiszen az első három meccsén összesen 8 pontot szorgoskodott össze, azóta azonban összeszedte magát. 10.81 pontot átlagol 68.31 TS%-kal, pedig messze nem kiegészítőembert, labdaváró tripladobót játszik a Falcóban - ettől függetlenül kiválóan dob kintről is, és a büntetőkkel is jól gazdálkodik.

Egyelőre még nem első opció támadásban, úgyhogy a helyén kell kezelni ezt a hatékonysági mutatót is, de messze túlszárnyalja a többi, magyar bajnokságban edződő fiatal teljesítményét. Sokkal jobban oda kell figyelnie a labdára, egy hátvédtől a 0.94-es gólpassz/labdaeladás mutató gyenge statisztikának számít, ettől függetlenül a szombathelyi nevelésű fiatal jó úton van akár egy fényes külföldi karrier felé is, és ez nem csak vágyálom, de alapszakaszbeli játékával alá is támasztotta eddig.

Somogyi Gergely (Alba Fehérvár)

22 meccs, 24.2 perc
11.0 pont, 7.14 pattanó, 2.36 blokk
77.14 FT%, 64.43 TS%

A fehérváriak NBA training campet is megjárt centere a várakozásaimat messze felülmúlta, hiszen limitált idő alatt nagyon szép statisztikákat tudott felmutatni. Ugyan "csak" a 13. helyen végzett a pattanólistán, de az előtte lévők közül Lekli Józsefet és Jarrod Jonest leszámítva mindenki sokkal több játékidő alatt hozta a statisztikáit - Jones messze a legjobb lepattanózója a ligának a percenkénti lebontást nézve, az utána jövő "brancs" elején viszont ott van Somogyi is. Nem mellékes, hogy Chism távozása után ő lett az alapszakasz legjobb blokkolója.

Ami fontos nála, hogy a majdnem 60%-os mezőnyszázaléka mellett a büntetők több mint háromnegyedét is értékesíti, nagyon hatékonyan szerzi pontjait. Nála azonban nem szabad elfelejteni, hogy az Albában nincsenek igazi vezérek, nagyjából mindenki ugyanannyit játszik, hasonló szerepkörben is vannak, így az ő TS%-át nem nagyon érdemes összehasonlítani olyan játékosokéval, akikre sokkal inkább figyelnek a védők. Azt is tudjuk, hogy bizonyos centerek ellen kifejezetten hatékony Somogyi, mások ellen pedig éppen ellenkezőleg, szinte pályán tarthatatlan, ettől függetlenül a 64% fölötti TS miatt szégyenkezni biztosan nem kell, fejlődése pedig egész évben folyamatos volt eddig.

A Kaposvár kezdőcsapata

A "volt" szó miattuk került a csoport nevébe, Chism távozása természetesen megborította az idillt rendesen. Azt tudja mindenki, hogy viszonylag rövid rotációval dolgoztak, a kispad mélysége nem vette fel a versenyt a riválisokéval, nem sok jobban együttműködő kezdőötöst láthattunk azonban az utóbbi években a magyar bajnokságban. Chism és Hendlein két MVP jelölt, ez róluk mindent el is mond (pontokban, pattanókban, labdaszerzések és blokkok tekintetében ligaelit volt mindkét kosaras).

A két hátvéd, Louis Hinnant és Fodor Márton aközé a három játékos közé tartoznak, akik 2.0 fölötti átlaggal rendelkeznek az AST/TO mutatóban - Hinnant 2.32, Fodor 2.48, a ligaelső pedig a paksi Deonta Vaughn volt 2.5-lel. Hinnant egyébként az első lett a gólpasszlistán, Fodor pedig negyedik. Amellett, hogy a labdára jobban odafigyeltek, mint kis túlzással bárki más a bajnokságban, Fodor kiválóan dobott kintről, 36.67%-os triplamutatójának köszönhetően TS%-a 60% fölött volt - Hinnant kicsit többet vállalt a kelleténél, ő ligaátlag alatt maradt ebben a mutatóban.

Az ötödik ember, Hrvoje Puljko a tökéletes hármas volt ebbe a rendszerbe: 38.53%-kal triplázott, 91.11%-kal övé volt a liga legjobb büntetőmutatója, így a többiek mellett adódó helyzeteket maximálisan értékesítette, egyébként pedig nem zavarta őket a kibontakozásban.

 

És akiket a statisztika nem támaszt alá

Wittmann Krisztián (KTE-Duna Aszfalt)

20 meccs, 34.6 perc
13.9 pont, 4.0 gólpassz, 1.86 AST/TO
29.53 3PT%, 48.18 TS%

Az kétségtelen, hogy Wittmannak hatalmas szerepe van a kecskemétieknél, hiszen a legtöbbt nála van a labda, ő szervezi a játékot, és az eredmények szerint egyelőre eredményesen teszi ezt. Amikor a többiek kiszolgálása van terítéken, nem is rossz a KTE hátvédje, hiszen 4.0-val hatodik lett a gólpasszlistán, 1.86-os AST/TO mutatója pedig az ötödik helyre jó a bajnokságban.

Amivel viszont baj van, az a pontszerzés, és ha valaki a liga 8. legtöbb mezőnykísérletével rendelkezik, akkor ilyen szempontból is vizsgálni kell. Nagyon gyenge mezőnyszázalék mellett 30% alatt maradt idén Wittmann a triplákat tekintve is - 77%-os büntetőzése pedig alig szépíti az összképet. 48.18%-os TS-e a hozzá hasonló szerepkörben játszók között messze a leggyengébb volt az alapszakaszban, és ez a szám nem alig csúszik le a ligaátlagról, hanem messze az alatt helyezkedik el.

Dyricius Simms-Edwards (MARSO Nyíregyházi KK)

14 meccs, 35.6 perc
21.93 pont, 0.87 AST/TO
23.81 3PT%, 53.99 TS%

Bár a pontátlaga alapján ő lehetett volna a pontkirály, ettől függetlenül messze nem a legjobb pontszerző volt akkor sem, mikor még Nyíregyházán játszott. 21.93-as átlagához 53.99-es TS% párosult, amit nagyon rossznak nem lehet nevezni, de a ligaátlag alja, vagy kicsivel az alatt is van. Simms-Edwards a sok pontját a borzasztóan sok kísérletének köszönheti, nem másnak.

Természetesen nem könnyítette meg helyzetét a NYKK gyengébb állománya sem, a védelmek rákészülhettek, ettől függetlenül ha megnézzük az ő TS-ét, illetve azokét, akik az MVP címre esélyesek vagy a második vonalban vannak, látható, hogy hatalmas a szakadék közte és aközött a csoport között. 0.87-es gólpassz/labdaeladás mutatója is gyenge egy hátvédtől, még akkor is, ha ő echte kettes és scorer, és semmi köze nincs az irányításhoz.

Ehhez hozzávehetnénk még azt is, hogy távozása után kezdett el nyerni a Nyíregy, ennek viszont nem biztos, hogy sok köze van ahhoz, hogy Jara Rubin Doyne érkezett a helyére. Doyne ugyan 16.06 pontot átlagol, de gyengébb hatásfokkal dolgozik pontszerzőként (52.90 TS%) és alig valamivel jobban figyel oda a labdára (1.08 AST/TO). A szabolcsiak sikerének kulcsa inkább a kispadon, nevezetesen a vezetőedző személyében történt változásnak köszönhető szerintem, mint ennek a játékoscserének.

 

Adatok - kosarsport.hu
Foto (1), (2), (5) - bckormend.hu
Foto (3), (12), Slide - delfinek.hu
Foto (4) - pvsk-panthers.hu
Foto (7) - sakc.hu
Foto (8) - kaposvarikosar.hu
Foto (9), (10) - falcokc.nyugat.hu
Foto (11) - bajnokokvarosa.hu