Hazafiak - Interjú Ferencz Csabával

Mai interjúalanyom szerény, háttérben meghúzódó játékosként szereti végezni a munkáját, elmondása szerint távol áll tőle a túlzott csillogás. Maximalista, mindig tudja, hogy mi az amin éppen javítania kell, de előfordul, hogy túlontúl önkritikus. Győzni akarása, lelkesedése és hatalmas szíve példaértékű minden aktív és leendő játékos számára. Egyetlen csapata volt eddig, a nevelőegyesülete, a Körmend, melynek színeiben 314 felnőtt tétmérkőzést játszott. Ferencz Csaba, a körmendi szurkolók által Fepunak becézett alacsony-bedobó 2001. október 10-én debütált a magyar NB I A-csoportjában és azóta sok-sok örömteli percet szerzett azoknak akik a Körmend sikeréért szorítanak. A válogatottról, a kezdetekről, örömteli szezonokról, játékostársakról beszélgettünk Csabával, melyről az alábbiakban olvashattok.

Először is engedd meg, hogy a kezdő5.hu stábja nevében gratuláljak ahhoz, hogy ismét a válogatott keret tagja lettél. Milyen érzés újra a nemzeti csapat kötelékébe tartozni?

Nagyon jó érzés, örülök, hogy visszakerültem a válogatott keretbe. Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy bekerüljek a szűk keretbe is és utazni tudjak a csapattal.

Evidens a második kérdés. Honnan és mikortól eredeztethető a kosárlabda szeretete nálad?

Egészen kicsi korom óta érdekelt a játék, hiszen édesapám járt kosármeccsre és mindig elmondta mi és hogy történt. Amikor elvitt az első meccsre, onnantól kezdve rabul ejtett ez a játék, de igazából 4. osztályosként kezdtem el kosárlabdázni. Innen végigjártam az összes korosztályt, serdülő, kadett, ifi, junior és aztán jött a felnőtt csapat.

Ki számodra a példakép a pályán?

Soha nem titkoltam, mindig Fodor Geri játéka tetszett legjobban. A komplett játéka, és a pályán kívüli mentalitása miatt is tekintek rá példaképként, nagyon jó embernek tartom.

Milyen volt az első felnőtt mérkőzésed?

Nem igazán emlékszem már rá pontosan. Azt hiszem Debrecenben volt, mérkőzés végén Németh Isti faltolt egyet és azt követően cseréltek be, fantasztikus érzés volt 16 évesen a pályán lenni.

2003 remek év volt a körmendi kosárlabda számára. Felnőtt kerettagként és junior játékosként egyaránt számoltak veled. Hogy élted meg azt a szezont?

Csodálatos szezon volt, mindkét csapattal bajnoki aranyérmet szereztünk. Számomra a junior bajnoki cím volt az értékesebb, mert abban elég sok szerepem volt. De soha nem felejtem el, hogy amikor a Kaposvárral játszottuk a döntőt, akkor az első mérkőzésre utazhattam a csapattal, de sajnos aznap reggel halt meg a nagymamám. Nagyon nehéz volt elutazni, de a meccs végén beállhattam 3 percre és azt soha nem felejtem el.

Melyik idény él még benned élénken?

A 2005/2006-os szezon is nagyon jól sikerült. Akkor játszott nálunk Andrew Hunter, Miroslaw Lopatka és Tezale Archie. 3. helyen végeztünk, nagyon jó csapat volt, jól éreztem magam benne. Nagyszerű volt velük játszani.

2007-ben a bajnokságban és a Magyar Kupában is ezüstérmet szereztetek. Hogy tekintesz vissza arra a szezonra?

Ez az év volt számomra a legszebb eddigi karrierem során. Pedig elég rosszul indult és voltak problémák év közben. Ezt a csapatot mélyen a szívembe zártam, soha nem felejtem el azt a rájátszást, illetve a Falco elleni 5. mérkőzést, amikor gyakorlatilag mindenki sérült volt, mégis meg tudtuk nyerni a meccset. Fantasztikus, szenzációs volt a hangulat azon a találkozón. Annak ellenére, hogy 0-3 lett a döntő a Szolnok javára, volt sanszunk az első két meccsen a győzelemre, főleg a legelsőn. De a végén nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy elterveztük. Viszont már az is gyönyörű dolog volt, hogy mi eljutottunk a döntőig, mert ezt senki nem várta tőlünk akkor.

2008 tavasza, bajnoki döntő a rivális Falco ellen. Nagy küzdelemben, de 1-3 lett a vége a sárga-feketéknek, megszerezték első bajnoki címüket. Lehet elképzelni rosszabb érzést egy kosarasnak, mint amit akkor kellett megélned, megélnetek a csapattársakkal?

Nagyon rosszul álltunk a szezon közepén, aztán repesztettünk, tavasszal 9 győzelmes szériát produkáltunk. Gyakorlatilag a 11. helyről odaértünk a rájátszásra, majd döntőbe jutottunk, erre sem számítottak sokan. Sikerült csapattá érnünk, mindenki tudta, hogy hol a helye és mi a dolga, megkaptuk a kellő önbizalmat és szép menetelést hajtottunk végre. Enyhén szólva is rossz érzés volt kikapni a döntőben, de hát így alakult. A Falconak akkor nagyon erős csapata volt.

2009 nehéz év volt. EuroChallenge selejtezővel nyitottatok, aztán légiósok kilincseltek folyamatosan, végül alsóházi rájátszásban 9. helyre értetek be. Az a Falco elleni hazai mérkőzés visszaadott valamit a sok negatívum után?

Ez életem legrosszabb szezonja volt, nem is szeretnék itt többet mondani. Az a mérkőzés jó volt ahhoz, hogy egy kicsivel könnyebben tudtuk lezárni azt az elég rossz szakaszt.

{vimeo width="100%" height="342"}4236376{/vimeo}

Két éve és tavaly is bronzéremig jutott a gárda. Fényesen csillog már a bronz, vagy azért van benned tüske, mert lehetett volna jobb eredményt kihozni azokból a szezonokból?

Két éve, ha kicsivel több szerencsénk van, akkor döntőbe és juthattunk volna a ZTE ellen, de sajnos nem úgy jött össze. 2-0-ra vezettünk és „sikerült” 3-2-re kikapnunk a Pakstól. Ráadásul az ötödik meccsen egy utolsó másodperces kosár nem ment be, azzal ott meg is pecsételődött a sorsunk. Reális az a két 3. hely, mert szép eredmények voltak azokban az idényekben.

Mit gondolsz, az idei évben mi volt a kiváltó oka annak, hogy a kezdeti jó játék után nem az az eredmény jött ki a szezon végén, mint amit előzetesen várni lehetett?

Érdekes szezon volt, mely gyakorlatilag jól indult, de elég rosszul végződött. Sok tanulsága volt, melyeket most nem részleteznék. Tanulni kell belőlük mindenkinek, hogy többet ne kövessük el ezeket a hibákat, amiket idén elkövettünk, és ez ne fordulhasson először még egyszer.

Idén a Szolnok elleni, idegenben lejátszott alapszakaszbeli mérkőzésen játszottad 300. felnőtt mérkőzésed. Meglesz az újabb 300 és megdöntöd az ügyvezető igazgató, Zsebe Ferenc 516 meccses rekordját?

Ezt a számot nem könnyű túlszárnyalni, de nem tudhatom, hogy mit hoz a jövő. Igazából nem tudom, hogy meddig fog tartani a pályafutásom, közbejöhet sérülés is, ami keresztülhúzza a számításaim. Ez még a jövő zenéje. Azért bízzunk benne, ha túl nem is szárnyalom, de legalább megközelítem Zsebe Ferenc rekordját. :-)

Melyik, melyek azok a találkozók amikre legszívesebben emlékszel vissza felnőtt karrieredből?

Van jó pár, de mégis a 2007-es rájátszásban lejátszott Falco elleni elődöntő 5. mérkőzését emelném ki, az volt a legemlékezetesebb. Tulajdonképpen az is csodaszámba ment, hogy az Albacompon átverekedtük magunkat. Aztán jött a Falco, de sérült volt Fodor Marci, Fodor Geri, Marqus Ledoux. Nekiestünk az elődöntőnek és rögtön az első meccsen kikaptunk itthon húsz ponttal, majd Szombathelyen nyertünk kerek 40 ponttal. A harmadikat éppen csak behúztuk idehaza, a negyediken pedig nyert a Falco és jött az ötödik meccs. Olyan hangulat várt minket, amit álmunkban sem gondoltunk volna. A komplett bérletes ülőszektor is felállva szurkolta végig a mérkőzést. A szurkolóink gyakorlatilag belehajtottak minket a győzelembe. Még úgy is, hogy szegény Leslie hatalmas, csúnya sérülést szenvedett, ami szerintem már élete végéig kísérni fogja. Sikerült nyernünk és az a fergeteges ünneplés, ami utána jött, az felejthetetlen volt. Nekem ez életem egyik legemlékezetesebb meccse.

Ősszel naptár készület a csapatotokról, így a piros-fekete rajongó hölgyek egész júniusban csodálhatják markáns arcéled. Volt felkérésed, megkeresésed további fotózásokra?

Nem, nem, nem volt semmi ilyesmi! :-) De az biztos, hogy az a nap elég jó móka volt. Sokat nevettünk, jól sikerült a fotózás, annak ellenére, hogy szétfagytunk. De mi még jó helyzetben vagyunk, a lányoknak mondtuk, hogy nem irigylésre méltó, amit ők átéltek.

Ki volt a legkeményebb ellenfél, akivel szemben fel kellett venned a kesztyűt?

Amikor a spanyolok ellen játszottunk válogatott meccset, akkor Juan Carlos Navarrot kellett fognom. Hatalmas élmény volt védekezni ellene és a játékát látni a pályán. Nem volt nála keményebb ellenfelem.

Ki volt az a légiós csapattársad, akivel a legjobb volt együtt játszani?

Egyértelmű, hogy Chauncey Leslie és Jermaine Thomas. Két rendkívül jó játékosról beszélünk és nagyon jó volt velük együtt játszani. Pályán kívüli viszonyunk is jó volt velük, rendes srác mindkettő.

Sokan tudják rólad, hogy lokálpatrióta vagy, kötődsz Körmend városához. Szeretnél még külföldön játszani, vagy mindörökké Körmend?

Nem tudhatom, hogy mit hoz a jövő, mert igazából ez nagyon sok dologtól függ. Az biztos, hogy ezer szállal kötődök ide. Itt van a családom, barátaim, a kutyám, akivel elég nehéz lenne valahova máshova útra kelni. Soha nem mondhatja az ember, hogy soha, a jövő megmutatja, hogy mit szán nekem a sors.

Csabi, további sok sikert és jó egészséget kívánok a pályafutásodhoz!

Köszönöm az interjút!


Fotó (1.) - bckormend.hu

Fotó (2.) - Vas Népe

Fotó (3.) - vasnepe.hu

Fotó (4.) - vaskarika.hu

Fotó (5.) - Luxfotó, projektgazda: Z-ROX Nyugat

Fotó (Slide) - vasnepe.hu

Videó - Giczi Szabolcs

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus