Kámán Tamás naplója - 29. rész

Azért természetesen az edzést sem hanyagoltam el. Nyár közepén egyeztettem a paksi stábbal, és megbeszéltük, hogy mikor és hogyan kezdjük meg a felkészülést. Mivel a klub nagyon korrekt volt, és engedélyezték, hogy a szülést Egerszegen várjuk meg, így a felkészülést egyedül kezdtem meg augusztus elején. Nem volt könnyű, mert eddig még minden alkalommal az aktuális csapatommal végeztem az alapozást, ráadásul 30 fölött már nehéz nekiállni a dolognak. Ennek ellenére becsülettel igyekeztem elvégezni a kirótt feladatokat. Később csatlakoztam a zalaegerszegi fiúkhoz, hogy a labdával is találkozzak egy kicsit, illetve a csapatjátékot is gyakoroljam. Nem azt mondom, hogy csúcsformában, de nem rossz edzettségi állapotban tértem vissza Paksra. Sajnálatos módon ezt követően megsérült az Achillesem, így majdnem két hetet ki kellett hagynom, ami nagyon nem tett jót az alapozás közben. Szerencsére a pihenésnek és a kezeléseknek hála mára már szinte teljesen a múlté a sérülésem.

A hétvégén a Horváth Zoltán Emléktornán vettünk részt, ahova már teljes csapattal sikerült elutaznunk, nem voltak sérültek. Voja is túl volt már pár edzésen, így elmondható, hogy jó erőfelmérőnek ígérkezett ez a hétvége. Az első meccsen az Oberwart ellen volt, ami olyan szempontból volt jó felkészülés, hogy egy ismeretlen csapat ellen, ismeretlen játékosok ellen hogy játszik a csapat, hogy reagálunk mi játékosok egyénileg a helyzetre. Mint utólag kiderült, sima meccs lett, ami  a nagyon jó dobóteljesítményünknek volt köszönhető. A meccs elég korán eldőlt, a végére az osztrákok szétestek, így könnyed győzelmet arattunk. Másnap jött az igazi megmérettetés. A Falco kerete a tavalyi évhez képest nem sokat változott, olyan légiósokat választottak, akik a magyar bajnokságban már bizonyítottak, a magyar mag pedig nagyjából megmaradt, így a már elkezdett munkát tudták folytatni. A meccs első félideje nem volt rossz, a védekezésünk viszonylag agresszív volt, támadásban kevés labdát adtunk el, és tudtunk pár támadólepattanót is szedni, amiből sikerült kosarakat elérnünk. Aztán jött a második félidő, ami nagyon gyengére sikerült. Könnyű kosarakat kaptunk, lassúak és körülményesek voltunk támadásban, sok labdát adtunk el. Sajnos ezután szétestünk fejben, aminek következtében átrobogott rajtunk a Falco. Nagyon csalódottak voltunk a meccs után. Ha komoly eredményt akarunk elérni a bajnokságban, nem szabad ennyire összezuhannunk, tudnunk kell váltani, és türelmesen játszani hátrányban is.

A harmadik napon a Pécs ellen a Tóth Ádi sérülés miatt, a Zo megfázás miatt nem lépett pályára. Szerettünk volna győztes meccs után hazatérni, egy kicsit jobb hangulatba utazni vissza. Jól is kezdtük a meccset, hamar nagy előnyre tettünk szert, ami sajnos a félidőre el is fogyott, a második negyedben ugyanis a Pécsnek sikerült ritmust váltania. Erre mi csak az utolsó negyedben szerencsére  "vissza tudtunk kontrázni", ami egy sima győzelmet eredményezett. Nagyon örülök neki, hogy a végére is mindenki maximálisan odatette magát, persze ez a dolgunk, de 3 nap alatt, a 3. meccsen már előjönnek a kisebb sérülések, fájdalmak, csalódások. Annak is örültem, hogy a lábam bírta a terhelést. Köszönhetően masszőrünk, Dongó kezeléseinek, nem kellett vigyáznom hogy és hogyan lépek, így teljes mértékben tudtam a feladatomra koncentrálni.

És akkor most térjünk rá az előttünk álló bajnoki idényre, amelyik nagyon érdekesnek ígérkezik a középszakasszal és a Szolnok Adria Ligás szereplésével. A csapatok nagyon odafigyelnek az anyagiakra, és gondosan megválogatják a légiósaikat. Ahol van pénz ott értelemszerűen erős gárdák alakulnak ki, ahol pedig szűkösebbek a lehetőségek, ott visszafogottabbak a célkitűzések is. Persze eztán akadnak majd kivételek mindkét oldalon, de alapvetően ez lesz a tendencia. A mi csapatunk a héten vált teljessé, amikor is Voja csatlakozott hozzánk. Az ASE minden évben a döntőbe jutásért küzd, ami most sem lesz másképp. Erős csapatunk lesz, jó a játékos-anyag, és remélem sikerül is eljutnunk legalább a legjobb négy közé, ahol már bármi megtörténhet. Bízom benne, hogy meg is fog történni, és örömteli évet zárunk majd! Ahogy említettem, a ki kellett hagynom pár hetet, így csak kívülről nézhettem a fiúkat, hogy dolgoznak. Véleményem szerint nagyon jó munkát végeztek, Morgen Frici remek erőnléti alapozást tartott a fiúknak, így a fizikális gondjaink idén sem lesznek. Persze azt, hogy hogyan áll a csapat, majd a felkészülési meccsek mutatják meg, illetve bajnoki rajt. Sok nyitott kérdés van még addig, de remélem, mire elrajtol a pontvadászat, mindegyikre meglesz a válasz.

Ami az ellenfeleket illeti, természetesen a Szolnokkal kell kezdeni, akik a bajnokság legfőbb favoritjai. Alapvetően a nemzetközi kupákra készülnek, ahová kell is a sok minőségi játékos, ennek köszönhetően pedig a hazai bajnokságból érzésem szerint kiemelkednek. Az Albacomp és a Körmend számomra sötét lovak, még nem világos, milyen játékerőt fognak képviselni. A Falco a tavalyi évhez hasonlóan idén is erős lesz, erre a Bencze Tamás által végzett munka a garancia, valamint az, hogy a játékoskeretük nem gyengült, a távozóikat megfelelően tudták pótolni. A Sopron egy nagyon erős középcsapat lesz, akik az idén már idegenben is mindenkire veszélyesek lesznek. Elmondható, hogy lesz 5-6 csapat, akik erősek lesznek, valamint ott vannak még a többiek, mint például a Paks idegenbeli mumusa, a Kaposvár. Bízom benne, hogy ezeket az úgynevezett kötelező meccseket sikerrel zárjuk majd, és nyugodtan készülhetünk a rangadókra.

A bajnokság menetrendje is megváltozott, ami új és furcsa helyzetet teremtett. Úgy vélem, mindkét felet meg lehet, és meg is kell érteni. A Szolnok, mint nemzetközi kupa résztvevő, harcol az igazáért, hiszen ők elindulnak ott, és elvárják, hogy ezt jótékonyan kezelje a szövetség. A többi klub pedig ebből kifolyólag úgy érzi, hogy akkor miért küzdjön az alapszakaszban, ha a Szolnok ilyen előnyben részesül. Számomra mindenképp kiemelkedik a Szolnok, akik akár a nyolcadik helyről is képesek lennének megnyerni a bajnokságot, így nem tulajdonítok nagy jelentőséget annak, hogy honnan kezdenek, főleg, mert a pályán bármi megtörténhet, ott dől el minden. Remélem, hogy ezt a középszakaszban be is tudjuk majd bizonyítani ellenük, és le tudjuk győzni őket. Új a szituáció, szokni kell még, de ha a Szolnok hosszú távon megragad a nemzetközi kupákban, és beválik ez a középszakaszos rendszer, akkor maradjon. Minden új helyzetet szokni kell, és bár eleinte mindenki ódzkodik az új dolgoktól, ha ezzel elindul a magyar kosárlabda a helyes úton, akkor megéri.

A nyáron válogatottunk is megmérette magát az EB-selejtezőkön. Nagy várakozás előzte meg a szereplést. A csoport favoritjai a horvátok voltak, az ukránokkal pedig mindig ki-ki meccseket szoktunk vívni. Az első meccsen rögtön meg is volt az esély, hogy borítsuk a papírformát, és ez nagy lökést adhatott volna. Kívülről úgy tűnt, hogy emiatt kicsit csalódottak is voltak a fiúk, és bár a kötelező Ciprus ellen győzelmeket behúztuk, az osztrákok elleni vereség nagyon nagy mélypontja volt a sorozatnak. Ott valami kicsit megtört a fiúkban. Nagyon sajnálom a dolgot, mert szerettem volna, ha sikerrel szerepelnek a csapattársaim, volt csapattársaim. Sajnos évről-évre, ahogy jönnek a csalódások, egyre nehezebb belőle felállni, és kijutni az EB-re. Ugyebár most van egy opció, amely szerint a most ki nem jutott csapatok jövő évben megmérkőzhetnek egy továbbjutó helyért. Erre azonban fel kell majd pörgetni a társaságot, aki vállalni fogja majd a részvételt. Alaposan fel kell majd készíteni őket, hogy sikerre éhesek legyenek, és mindent megtegyenek majd a győzelemért. Beszélgettem már a fiúkkal, hogy mi történt a csapatnál, de szerintem még előttünk van egy-két beszélgetés, mire teljes képet kapok arról, hogy mi is volt a kudarc oka. Ennek ellenére nincs vége a dolognak, mindig előttünk van a következő megmérettetés, és bízzunk benne, hogy előbb-utóbb sikerrel is vesszük majd az akadályokat, és kijutunk az aktuális EB-re.

Egyelőre ennyi, nemsokára újra jelentkezem!

Fotók: Fekete Zsuzsanna