Kámán Tamás naplója- 16.rész
Üdvözlöm a kezdo5.hu olvasóit, sziasztok! Az eddigiekhez hasonlóan ismét két mérkőzésen vagyunk túl, ezúttal felemás eredménnyel. Lássuk először a Nyíregyháza elleni bajnokit. Bár a papírforma azt ígérte, hogy nyerni fogunk ellenük, az első félidőben a játék képe nem ezt mutatta. Nem sok minden változott egy hét alatt, fásultak és dekoncentráltak voltunk, ennek ellenére próbáltuk tenni a dolgunkat becsülettel. Aztán nem tudom, talán a sérüléseknek köszönhetően kicsit felszívtuk magunkat, és magasabb sebességi fokozatba kapcsoltunk, és ennek meg is lett az eredménye. A harmadik negyedben volt egy-két könnyű kosarunk és szépen kidolgozott akciónk, és ott már lehetett látni, hogy meglesz a mérkőzés. Örülök neki, hogy a csapatnak lett egy újabb győzelme, már nagyon kellett! Bár nem jó játékkal, de nyertünk, és ez a fontos. Sajnos nekem ismét nem ment a játék, pedig készültem rá, hogy többet mutassak, mint amit eddig. Végül a faultproblémák és a kihagyott dobások miatt nem úgy sült el a dolog, ahogy terveztem, aztán a második félidőben már nem is nagyon játszottam. Jön a következő bajnoki mérkőzés, ahol lehet javítani...
Kedden aztán az itthon legyőzött Novgorod ellen játszottunk, és mondhatni nem a legjobb előjelekkel készültünk a találkozóra. Zo nem utazott ki velünk, pedig a játéka nagyon meghatározó a csapatunk számára. Tudtuk, hogy az oroszok vissza akarnak vágni a vereségért. A legjobb játékosuk, az itt kiállított Ignerski most az egész meccsen játszott, és nem is akárhogyan. Végig egész pályás letámadást mutatott be az orosz csapat, amellyel belekényszerítettek minket az eladott labdákba. Olyan játékhoz kellett igazodnunk, amellyel itt Magyarországon nem találkozhatunk. Rohanós, futós, negyven percen keresztül nyakunkban lihegős védekezés volt, amelyhez abszolút nem vagyunk hozzászokva, ennek köszönhető a 21 eladott labda. A 15 kihagyott büntető is rányomta a bélyegét a nagyarányú vereségre. Tudtuk, hogy itthon az oroszok kicsit nagy mellénnyel jöttek ki a pályára, mi pedig nagyon lelkesek voltunk. Éreztük, hogy vissza akarnak vágni, és nagyon sajnálom, hogy ilyen nagyarányú vereség lett belőle. Nagyon megviselte a csapatot ez a mérkőzés, és elgondolkoztatott mindenkit. Sokat beszélgettünk arról, hogy hogyan és min kéne változtatnunk, hogy kijöjjünk ebből a mentális gödörből, amiben most vagyunk. Bízom benne, hogy – annak ellenére, hogy most sem volt sok időnk a félkészülésre – fejben összeszedettebbek, és pörgősebbek leszünk a Pécs ellen!
Az említett Pécs elleni találkozón már új légióssal a sorainkban lépünk pályára. Nagyon sajnálom, hogy Wilsont le kellett váltani, mert igaz, hogy a tudása alatt játszott, de ez rólam is elmondható. Azonban egy légióst mindig előbb lecserélnek, mint egy magyar játékost. Tudom, hogy tőlem sem ezt a produktumot várják el, de sajnos Wilson esetében lépni kellett, mert nem volt benne pont. Emellett edzésen ő is hajtott, jól dolgozott, rendkívül szimpatikus módon csinálta a dolgát, de többet vártak el tőle (is), ezért kellett meglépni ezt a döntést. Nick-et már ismerjük, én például ellenfélként léptem pályára ellene. Más típusú játékos, egy-egyben jobban meg tudja bontani a védelmet és meg tudja csinálni magának a helyzetet. Ponterős játékos, akit a pécsi Doyne-hoz hasonlóan azért szerződtettek, hogy pontot dobjon és bontsa a védelmet. Talán nekünk is könnyebb dolgunk lesz, kicsit javulni fog és gördülékenyebb lesz a támadásunk. Bár egy új játékos esetén mindig benne van a veszély, hogy a figurákat mennyire tudja majd megtanulni, de biztos hogy segíteni fog a csapaton.
Bízom benne, hogy győzelemmel fog tudni bemutatkozni és elindulunk végre fölfelé. Ahogy a múlt héten is elmondtam, ha az élmezőnyben akarunk maradni, akkor mindenképp kellenek az idegenbeli győzelmek a papíron alacsonyabban rangsorolt csapatok ellen. Csakhogy ezt a papírt a pályán is hozni kellene, mert a dolgok ott dőlnek el. Személy szerint én nagyon szeretnék jól játszani és háromszoros-négyszeres erőbedobással fogok pályára lépni. Remélem, hogy végre ki is fog jönni a pályán az, amit tudok. Nem mondom, hogy tökéletes lesz, mert nehéz kijönni a gödörből, de magamnak is szeretnék bizonyítani, hogy tudok jól játszani. Nem csak Zalaegerszegen, hanem itt Pakson is.