Kámán Tamás naplója- 18.rész

Üdvözlöm a kezdo5.hu olvasóit, sziasztok! Múlt szombaton  a ZTE ellen játszottunk, ami papíron könnyű mérkőzésnek számított. Ha csak a végeredményt nézzük, akkor valóban így tűnhet, de nem így volt.  A ZTE annak ellenére, hogy győzelem nélkül áll, már Szolnokon is jól játszott, sokáig tartották magukat. Ezt a tartást ellenünk is megmutattak az első félidőben. Kihasználták a védekezésbeli hibáinkat, és jó százalékkal értékesítették a dobásaikat, közte 1-2 extra hármast is. Aztán a második félidőben érvényesítettük a papírformát, jó védekezések után könnyű kosarakat tudtunk dobni, és megnyertük a meccset.

Jó volt újra találkozni  a barátokkal, volt csapattársaimmal és a szurkolókkal. Amikor Fehérváron játszottam már átestem a "tűzkeresztségen" , így nem volt bennem túlzott drukk, hogy a nevelőegyesületem ellen kell játszanom. Néha volt egy olyan furcsa érzésem, mintha edzésen lennék, olyan közeli és jó élmények maradtak meg bennem Egerszegről. Örülök neki, hogy jól ment a játék, és bízom benne, hogy a következő bajnokikra is át tudom mentetni ezt a javuló formát.

Hétfőn útra keltünk az utolsó Eurochallenge meccsünkre. A fárasztó repülő és buszutazás után egy nagyon szép szállodába érkeztünk meg. A csarnok közvetlenül mellette volt, így az edzésre és a meccsre menet még a szabadba sem kellett kimennünk. A szálloda kint volt a város szélén, ráadásul maga a város sem volt túl nagy szám, és mivel ez idő is esős és ködös volt, nem igazán erőltettük a városnézést. A mérkőzésre ugyanúgy készültünk ahogy eddig, sajnos azonban az első negyed dekoncentrált, puhány és sok hibával tarkított játéka el is döntötte a találkozót. Utána becsülettel küzdött a csapat, de nem tudtunk közelebb kerülni az ellenfelünkhöz, csak az eredménytartására futotta. Összességében a negatívumok mellett sok jó élménnyel és rengeteg tapasztalattal is szolgált ez a sorozat,  amelyek  remélhetőleg a bajnokság későbbi szakaszában hasznunkra válnak majd.

Hazautazásunk után megint nem sok időnk volt készülni a következő bajnokira, ami szintén nem lesz sétagalopp, ugyanis a Szolnok ellen lépünk pályára, méghozzá idegenben. Fel kell szívnunk magunkat, mert eddig Paksot elhagyva nem nagyon ment a játék. Ennek köszönhetően el is szenvedtünk több be nem kalkulált vereséget, amelyeket csak bravúrokkal tudunk jóvá tenni. Bár most nincs jó passzban a csapat, és nem is mi vagyunk az esélyesek, de keményen oda fogjuk tenni magunkat, hogy esélyünk legyen egy szoros végjátékra, és a győzelem megszerzésére.

Szerdán aztán újabb nehéz meccs vár ránk, ismét idegenben, ezúttal az Albacomp ellen. Ez a találkozó hasonlóan nehéz mérkőzés lesz, mint a szolnoki. Erre a mérkőzésre sem lesz sok időnk felkészülni, ráadásul egy, a Szolnoktól teljesen eltérő játékstílusú csapat ellen kell majd pályára lépnünk. Nagyon nehéz felkészülni a fehérváriak lerohanós játéka ellen, de arra kell kényszeríteni őket, hogy minél több 5-5 elleni támadást vezessenek, és ne kapjanak lendületet  a gyors, látványos játékok után.
Jó lenne kellemes emlékekkel zárni ezt a két idegenbeli túrát és így elkezdeni az Új Évet. Remélem, hogy kicsit jobb formában és hangulatban, újult erővel tudunk nekifutni az alapszakasz következő körének.