Kámán Tamás naplója- 23. rész
Üdvözlöm a kezdo5.hu olvasóit, sziasztok! Az elmúlt héten nem jelentkeztem, azonban azóta annyi minden történt, hogy most bőven van mit megosztanom veletek! Két hete az új spanyol edzőnk irányítása alatt készülünk, igaz én ebből az első hete sérülés miatt kénytelen voltam a partvonal mellett tölteni. Az azonban már ekkor látszott, hogy sokkal pörgősebbek az edzések, mindenki felszabadult és meg alkarja mutatni az edzőnek, hogy mire is képes. Ez nagyon jó versenyhelyzetet teremtett köztünk, és nagyon jót tett az edzésmunkának is, mindenki intenzívebben dolgozott. Igazság szerint az első meccs előtti négy nap alatt sok mindent nem tanultunk, nem nagyon változtattunk, csak egy két alapdolgot kért tőlünk az edző. Szerencsére ezeket gyorsan elsajátította mindenki, és alkalmazni is tudtuk a Körmend ellen. A srácok hihetetlenül jól pörögtek, és bár a sérülésem miatt nem tudtam pályára lépni a meccsen, de a kispadról is nagyon jó volt nézni a játékunkat. Védekezésben nagyon jól pörögtek, nem volt elveszett labda, és ez nagyon jó ritmust adott a támadásainknak is. Ennek egyenes következményeként, ha nem is olyan simán, mint ahogy azt a végeredmény tükrözi, de győzelmet tudtunk aratni.
Hétfőn aztán már én is be tudtam szállni az edzésekbe, és be kell, hogy valljam, elég fárasztó volt az első pár nap. Aki sportolt, az tudja, hogy akár egy hetes kihagyás után is milyen megerőltető tud lenni a játék, és ennek megfelelően az én lábaim is eléggé fájnak most, de ez jól eső fájdalom. Szerdán aztán jött a Falco elleni Magyar Kupa mérkőzés, amelyet a szombathelyi nagy arányú vereség miatt nem túl jó emlékekkel vártunk. Azonban a Körmend meccsből táplálkozva, és a győzelem ízét megérezve mindenki úgy lépett pályára, hogy visszavágunk, és megpróbálunk olyan mértékű különbséget kiharcolni, hogy a visszavágón – nem azt mondom, hogy sima legyen a továbbjutás, de – ne kelljen annyira izgulni. A végeredmény azóta ismert, egy hihetetlen első negyed után 43 pontos győzelmet arattunk. Mondhatni, hogy minden összejött ezen a meccsen. Mindenki nagyon jól játszott, és amit az edző kért, azt meg is tudtuk valósítani, azaz a büntetőterület agresszív védését, amelyben ha kell, két ember segíti egymást. Fantasztikus első negyedet produkáltunk, és úgy érzem, a továbbjutás már megvan.
Többen kérdezték, hogy milyen a kommunikáció az edző és a csapat között. Azt tudni kell, hogy nálunk is vannak olyan játékosok, akik nem beszélnek annyira jól angolul, illetve ő sem beszél olyan magas szinten. Szerencsére azonban a kosárlabda nyelve nem annyira bonyolult, így meg tudjuk érteni egymást. Hogyha ennek ellenére sem jutna eszébe valami angolul, akkor még mindig ott van a spanyol anyanyelvű Gardener, akitől segítséget tud kérni ilyen esetekben, de ez ritkán fordul elő. Alapvetően ő a kosárlabda alapjait próbálja megtanítani nekünk, fel akarja építeni a saját taktikáját, ami így szezon közben nem könnyű dolog. Természetesen nála is megvan, hogy mit szeret, mit akar látni a pályán, és úgy érzem, hogy a két meccs alapján ezt sikeresen meg is valósítottuk. Időkérésnél már egy kicsit érdekesebb a dolog, mikor gyorsan kell információt átadni nekünk, ott előfordul még némi csúszás, de a rájátszásra ez is rendben lesz. Addigra vélhetően tudni fogjuk, hogy mit szeretne, így az időkérés csak azt a célt fogja szolgálni, hogy megnyugtasson bennünket.
A két vasi csapat ellen a győzelmünk kulcsa a sokkal agresszívabb védekezés, és az ebből következő gördülékenyebb támadás volt. Több gyors indításos kosarat tudtunk elérni, úgy érzem, hogy gátlástalanabbul játszottunk. Ebből jól jöttünk ki, ha a külső dobásaink bejönnek, ez a csapat megállíthatatlan. Bízom benne, hogy az a gátlástalanság megmarad, és ha bízunk egymásban, a dobásaink is menni fognak. Nem érzetem, hogy lenéztek volna minket, mert mindenki tudja, hogy egy edzőváltás után jobban megy egy csapat, inkább úgy érzem, hogy nem tudtak felkészülni belőlünk. Egyik csapat sem tudott meccs közben változtatni, és ezt mi szépen kihasználtuk. Nekünk innentől kezdve egyre nehezebb lesz, mert most már mindenki látja és tudja, hogy mire is képes az ASE. Nekünk nem szabad abbahagynunk ezt a munkát sem edzésen, sem meccsen, és ha így lesz, akkor nagyon szép sikereket érhetünk majd el.
A Jászberény ellen játszunk a hétvégén, és ha ugyanilyen agresszív védekezéssel tudunk előrukkolni, akkor úgy érzem, nem lehet gond. A három légiósuk nagyon ponterős, bizonyára most is meglesz az eddigi dobásmennyiségük. Nekünk arra kell törekednünk, hogy minél rosszabb százalékkal dobjanak, és a magyar játékosaik ne tudjanak könnyű kosarakat elérni. Ha ezt meg tudjuk valósítani, akkor nem könnyű, de magabiztos győzelmet arathatunk, ami egy Körmend és egy Falco elleni siker után mindenképpen elvárható a csapattól.