Különvélemény: a honosítás sem (mindig) megoldás

Kezdjük a lényeggel: a más, a magyarnál nívósabb kosaras közegben nevelkedett, honosított játékosok felbukkanása máshol már korántsem akkora sikersztori, mint Jászberényben, ahol egyébként mind a mai napig tart. Honosítani ugyanis - tudni kell. Ha jól honosít valaki, akkor az ilyen manőverekkel tényleg jelentősen lehet erősíteni a csapatot. Ha viszont rosszul, az egy adott klubnál, városban, régióban bizonyos mértékig az egész szakágat zsákutcába viheti. Mindegyikre vannak példák. 

Szóval Jászberényben remekül csinálják - ügyesek. Persze ahhoz, hogy ügyesek legyenek, kell egy olyan szakvezető, mint Földi Sándor, aki ezen esetekben a szakmai tudása helyett/mellett minden bizonnyal a Délvidéken meglévő hatalmas, kiterjedt kapcsolatrendszerét használta ki. Valószínűleg e kapcsolatrendszer révén lehetett honosított Miljan Rakics, aki egy több poszton bevethető, univerzális játékos. Nagy kár, hogy nem lehet magyar válogatott, azt gondolom, egy ilyen sokoldalú kosarassal óriásit léphetne előre nemzeti csapatunk - nyilván nem véletlenül játszott Szerbiában a korosztályos válogatottakban, s nem véletlenül vitte el Jászberényből az Olaj.

Magyarországon korábban (elsősorban a keleti régióban) másutt is "képben volt" az új törvény értelmében a magyar állampolgárságot felvevő s ma már Körmenden nemzetközi porondon, az EuroChallenge-sorozatban is edződő fiatal erdélyi játékos, Török Rolland. Ő tavaly szintén a JKSE együtteséhez került, s igen jó szezonnal debütált a magyar élvonalban. A feltörekvő, a magyar kosárlabdázás palettáján új színt jelentő Jászberényből az egyik legnagyobb hagyományokkal bíró egylethez, a Körmendhez került – és bizonyít is hétről hétre az MTE csapatában. Lehet, hogy pár év múlva vele a négyes poszton is erősödne a válogatott - ő azonban román színekben volt korosztályos válogatott. 

Fene tudja, tán, a riválisok "morognak", morogtak a sok honosítás miatt a jászberényiekre. Nyilvánvaló persze, hogy egy csapat sokat erősödhet azzal, ha egy jó idegenlégiós szintű kosaras magyarrá válik. Akkor ugyanis a klub értelemszerűen hozhat még egy légióst. Ugyanakkor több minőségi játékos ellen játszani a riválisok számára is fejlődési lehetőség, hiszen egy-egy csapat, játékos az által fejlődik - még ha esetleg alul is marad - ha jobb kosarasok alkotta, erősebb ellenfél ellen játszik. A Jászberény ezúttal az előző évadban Szegeden húzóembernek bizonyuló Djukics Nebojsát honosíttatta - vele sem nyúltak mellé, pontosan tudták, mit tud, mire képes. 

Kirakatcsapatunk, az Adria Ligában edződő Szolnok sem zsákbamacskát vett, hanem a már említett Rakicsot szerződtette Jászberényből, s most azon fáradozik - reményei szerint hamarosan sikerrel - hogy Tomiszlav Ivosevből Ivosev Tamás legyen. Az illető egyébként, ahogy közeledik magyarrá válásának hivatalos időpontja, úgy játszik egyre jobban és jobban, múlt héten például nyerőemberré lépett elő az amúgy - mit szépítsük - bűn rosszul játszó Olajban a többnyire amerikai "streetball-kosarasok" alkotta bolgár együttes ellen. 

Az előbb felsoroltak egyértelműen pozitív példák. Akadnak azonban sajnos negatívak is szép számmal - Körmendtől, Pécsen át egészen Nyíregyházáig. Ki tudja, lehet, amikor kiderült, hogy jön a honosított kosaras, a vezetők már dörzsölgették a markukat: no, itt az új erősítés, jön a honosított "ász", akivel megfogtuk az Isten lábát... Aztán mégsem.

Előre bocsájtom, egyik újsütetű honfitársunkkal sincs semmi bajom. Valószínűleg rendes, dolgos emberek, végzik a dolgukat becsülettel az edzéseken. Azt sem igazán tudom, melyikük beszéli a mi gyönyörű nyelvünket. Sőt, lehet, helyzetük a saját maguk számára is kissé tudathasadásos, gondolok itt arra, hogy az országban, ahol születtek, magyarozzák őket, nálunk viszont románozzák, szerbezik, amerikaizzák.

Ami fenntartásom van velük kapcsolatban, az az, hogy elveszik a helyet tehetséges, magyar edzők által nevelt, ezen a sokat - nem ritkán persze joggal - bírált magyar kosaras közegen szocializálódott, onnan esetleg kiemelhető játékosok elől. Akiknél nem feltétlenül jobbak... És mivel idegen országból jöttek, - nem saját akaratukból, hanem az őket magyarokként a klubhoz hozó vezetők révén - és helyi fiatalok elől veszik el a helyet, lehetőséget, lehet velük szemben némi ellenérzés. Ezt persze egyrészt érezhetik, másrészt pedig csúnya szóval élve "stresszelheti" is ez őket, ami talán gátja lehet annak, hogy igazi tudásukat adják - ördögi kicsit ez a kör.

Próbálom az előbb kifejtetteket statisztikai adatokkal is alátámasztani. 

Dejan Mladenovicsot már honosítottként vitte el Debrecenből a Jászberény. Az előző évadban is csak epizodista volt, a most zajló szezonban eddig - úgy tudjuk, elsősorban sérülés miatt - pályára sem került. 

Pascu Norbertnek, a pécsiek Romániából honosított bedobójának  24 perces "etap" jut meccsenként, s ezalatt 8,8 pontot, 0,6 lepattanót és 1 gólpasszt átlagol - tegyük rögtön hozzá, nem a PVSK PANNONPOWER A-csoportos, hanem a PVSK-Kronosz Kiadó NB I B-s csapatában... A nagy csapatban még nem jutott szóhoz. 

A következő "delikvens" bizonyos E. J Kusnyer Körmendről. Eddig ő sem váltotta meg a világot. A magyarnál elvben jóval nívósabb kosaras közegből, Amerikából honosított újsütetű honfitársunk csapata eddigi 6 bajnoki mérkőzésének felén jutott szóhoz. Ezeken átlagban 6,8 percet töltött a pályán, s 2,5 pontot tett a közösbe. Nem sok, és Hencsey Tamás van annyira jó edző, hogy tudja, miért csak ennyi lehetőséget kap a bedobó. 

Ugorjunk el a bajnokcsapathoz, ahol Olah Anthonynak a nevéből adódóan is egyértelműen látszik, ami a vele készült interjúkból is kiderült: vannak magyar felmenői. Ő az ausztrál kosárlabda iskolán nevelkedett. Fehérvári színekben egyszer sem kezdett, a csapat 6 meccsén átlagban nem egészen 11 percet töltött a pályán s 3,3 pontot, 2 lepattanót, 0.9 szerzett labdát és 0,6 gólpasszt átlagolt. Nem egy világmegváltó számsor...

Végül, de nem utolsósorban vegyük górcső alá a múlt hét végén első győzelmét megszerző Nyíregyháza szintén Amerikából honosított kosarasának, a 208 centi magas Derek James Hallnak a statisztikáját. Ő az első 6 meccsen, amíg nem nyert a csapat, csaknem egy félidőt töltött a játéktéren, s a meccsenkénti 19 perces játékideje alatt 7,3 pontos és 4,3 lepattanós átlagot szorgoskodott össze, s ne feledkezzünk meg a 0,3-as blokk átlagáról sem. Aztán a múlt hét végén - talán utat mutatva a többi, előbb említett nemrég honosított kosarasnak - már olyan produkcióval rukkolt elő, amilyenre a szezon elejétől számítottak a nyíregyházi vezetők. A szabolcsiak a hét meglepetését jelentő zalaegerszegi sikeréből 16 ponttal, 8 lepattanóval és 3 szerzett labdával vette ki részét. Rá is jótékony hatással lehetett a Rembert-Doyne csere...

Azt persze nem tudjuk, hol mit vártak a honosított játékosoktól, de azért élek a gyanúperrel, az előbb felsorolt urak esetében ennél mindenképpen többet. És talán az illető kosarasok is saját maguktól. 

Leszámítva Hall legutóbbi, valóban minőségi teljesítményét, úgy vélem, eddig az ő esetükben eddig nem igazán vált be a honosítás, más megfogalmazásban: ezeket a statisztikákat, számokat az illető urak posztjain helyben (Jászberény, Pécs, Körmend, Székesfehérvár, Nyíregyháza) helyi szakemberek által felnevelt fiatal is hozni tudja. Hogy a honi fiatalokkal is lehet(ne) számolni a felnőttek között, azt éppen a négy U23-as csapat NB I B-s szereplése igazolja, a Kecskemét,  a Szolnok a Sopron és a Pécs a magyar kosárlabdán nevelkedett magyar fiataljai is jól kezdték a szezont - igaz ez utóbbiak kissé visszaestek. 

Az is érdekes, hogy vajon hogyan vélekednek minderről az említett játékosokat foglalkoztató városokban az utánpótlás edzők, vezetők...Hogy a helyi játékosok helyett e honosított kosarasok kapnak lehetőséget, akik - amint e számsorok mutatják - nem feltétlenül jobbak, mint a helyi utánpótlásban nevelkedett srácok. Vagy ahhoz, hogy újabban már néhány helyen sajnos már a másodosztályban is kezd meghonosodni a honosítás.

Ezt a helyzetet zsákutcának érezzük... Nem tudjuk, de gyanítjuk, minden esetben más és más volt a honosítás menete. Lehet, akadtak az illető urak között, akiknek eleve volt már magyar útlevelük, de lehet, akadtak klubok, amelyeknek sok utánjárásukba került a honosítás. Ki tudja, lehet, a honosítandó játékosok esetében sem ártana - ahogy a légiósoknál van - egy próbajáték. 

Végezetül annyit, a magam részéről nagyon örülnék ebben a nagy honosítási hullámban - szerepeljen is az illető bármely poszton - egy olyan, eddig idehaza ismeretlen új honfitársunk felbukkanásának, aki 20 pont közeli átlagot hoz, mondjuk 6-7 lepattanóval s 3-4 gólpasszal, de e két utóbbi érték akár fordított is lehet.. Persze nem az NB I B-ben, hanem az élvonalban. Akinek láttán talán még Sztojan Ivkovics szövetségi kapitány is - ha már Trotter Obie jelenleg sérült és csapat nélküli - azt mondaná: igen, ez a fiú kell a nemzeti csapatba, vele erősebb lehet a válogatott!