Működik a MAFC-műhely
Bő fél év alatt háromszor - januárban Magyar Kupa, múlt hét végén pedig két edzőmeccsen verte meg az NB I B-s MAFC az élvonalbeli Sopron KC-t. Nem csoda, hogy a patinás budai szakosztály "piros-fekete vérű" tulajdonosa, Garai Péter úgy véli csapata több játékosának is A-csoportban lenne a helye.
Az utóbbi években mindenesetre több kosarast is kinevelt az élvonalnak a MAFC. Ruják András innen került fel az élvonalba, ma már posztján az egyik legjobb magyar kosarasnak tartják. Később Kovács Ádám, valamint Takács Norbert is megállta a helyét az A-csoportban, sőt, több remek meccsük is volt. A közeljövőben akár egy csapatra való követőjük lehet.
Több MAFC-meccs megtekintése után amolyan A-csoportos szemüveggel vettük górcső alá a keret tagjainak nagy részét.
Jelen pillanatban a leginkább, legegyértelműbben A-csoportra érett srác Fodor Kristóf. Az egyes és kettes poszton egyaránt bevethető fehérvári illetőségű fiú fizikálisan simán A-csoportos szinten van, lábmunka és testi erő vonatkozásában egyaránt. Emellett mentalátása, habitusa alkalmassá teszi a játék ritmusának meghatározására, szervezésére. Nem elhanyagolandó szempont mindemellett, hogy védekezésben is szívós, hatékony, ráadásul a keze is jó, veszélyes távolról, s jó idegrendszerű, jó versenyző. Ő megítélésem szerint azonnal bevethető lenne A-csoportban...
Nem áll ettől messze Lakosa Zsolt sem. Fizikálisan "rendben van", semmivel sem tűnik gyengébbnek, sem lábon, sem pedig testi erőben, mint a mezőnyposztokon szereplő legjobb honi kosarasok. Sőt megkockáztatom, jobban is bont védelmet, mint az élvonalban játszó kettes, hármas pozícióban játszó játékosaink többsége, akiket inkább ki kell szolgálni. A hármasokat nem feltétlenül erőlteti, inkább a betöréseket, de a második Sopron elleni edzőmeccsen, zóna ellen megmutatta, távolról is hatékony s veszélyes lehet. Neki is minden adottsága megvan a "magasabb osztályba lépéshez", hogy ott helytálljon, felvegye a ritmust, minél több mérkőzésre, játékra lenne szüksége, A-csoportos szinten. Az élvonalhoz távolról több kell - védekezésben ő is képes lehet A-csoportos mezőnyemberek megékezésére.
Egy kalap alá venném Lakits Andrást és Misek Leventét. Technikai tudásuk, magasságuk révén NB I B-s szinten mindketten akár mind a három külső poszton bevethetők. Az élvonalhoz nekik elsősorban fizikálisan kellene felnőniük, megerősödniük, úgy lábmunkában, mint testi erő tekintetében. Ami most még némi hátrány "felsőbb szinten" esetükben, hogy ugyan, mint azt az előbb jeleztem, több poszton is bevethetők, de még nem "forrtak ki" igazán, nem derült ki melyik is lehet majdan az igazi posztjuk, pozíciójuk. Tény azonban, az adottságok, a képességek adottak, a Lakosához hasonlóan szintén "kosaras vérvonalú" két fiúnál - nem vált vízzé a vér...
Csapai Péter már túl is esett az A-csoportos tűzkeresztségen, az előző évad első felében Körmenden játszott, majd visszatért. Bár - országos szinten - akad néhány kifejezetten jó kezű magas játékosunk, azért túl bőségesen az ilyen kosarasokból nem - sem - vagyunk túl bőven eleresztve, Ő pedig éppen ilyen. Edzői annak idején jó érzékkel tették kijjebb a palánk alól a valóban ritka precíz csuklóval megáldott kosarast. Többnyire aki ilyen hosszúra nyúlik sajnos beküldik a palánk alá, szedjen magának pattanókat, s azokból dobáljon. Ugyanakkor azért akadnak hiányosságok bőven a négyes mellett elvben remek keze miatt akár hármasként is bevethető fiúnál. Mind fizikálisan, mind lelkiekben keményednie kell. Az előző szezon első részében, Körmenden 8 meccsen játszott. összesen 21 pontot dobott - a későbbi bajnok Albának 12 perc alatt 15-öt, a többi 7 meccsen 6-ot - majd visszatért a MAFC-hoz. Ez a hullámzás az NB I B-ben is jellemző volt rá... Labdát ritkán vezet, ő igazi shooter, azaz dobógép, a MAFC-ban pedig - főleg NB I B-s szinten - vannak a védelmet megbontani s őt kiszolgálni képes társak. A második Sopron elleni edzőmeccsen Lakosához hasonlóan ő is szolgált újdonsággal: felső kettő-kettők után leválva center jellegű mozgásból is többször zsákolt. Ugyanakkor magasabb szinten azért fontos lenne a - legalábbis előttem esetében eddig ismeretlen - labdabiztosság magas szintre való felhozatala. Persze amikor megszerzi a labdát, akkor azért kosárra törve lehet látni labdát vezetni, s ez egy erőltetetten frappáns átkötés a következő szakmai észrevételhez, némi ellentmondásossághoz. Amikor labdavezetéssel tör kosárra, utána öröm nézni ahogy zsákol, szinte beleugrik a gyűrűbe, óriásit emelkedve, roppant látványosan. Érdekes módon e képességét, azaz a rugóit a tripláknál nem nagyon, szinte a földről dob... Persze érthető, hogy a magasságából adódóan a korosztályban, meg az NB I B-ben ez is bőven elég (volt) az eredményességhez. Magasabb szinten azonban magasabbról kell elereszteni a labdát. Persze így gyorsabban tudja kosárra emelni a "zsugát", ám az A-csoportban, nemzetközi szinten odaérnek s blokkolják a "talajmenti" technikával eleresztett labdáit... Viszont ha egy amúgy remek rugókkal megáldott a szövetségi adatbázisban 204 centisnek írt játékos magasra felemelkedve, azaz a "tüzeléstechnikán" jelentősen változtatva is hatékony lesz távolról, akkor akár jelentős nemzetközi karriert is befuthat. Kérdés, sikerül-e e beidegződésen változtatni... Bár a leválások utáni "húzások" ígéretesek, Csapai most még olyan "egypólusú" játékos, akinek ha "sül a keze", akkor remek, ha meg nem, nem igazán tudja magát hasznossá tenni - bár azért egy-egy az ellenfelet demoralizálni képes látványos blokk azért benne van a védekezésében... Az adottság, a képesség az élvonalra, mint az előző négy srácban, benne is bőven megvan.
Haladjunk tovább. Az eddig elemzett kosarasok között akadtak, akiknek az A-csoporthoz fizikálisan, erőben kell előrelépni. Nos, a palánk alatt van egy fiú, akire nyugodtan rámondhatjuk: az erő vele van. Horváth Mártont - bár az utóbbi hónapokban jópár kilótól megszabadult - gyanítjuk, A-csoportos centerek sem nagyon tudnák betolni a palánk alá. Azonban ahogy a jó kéz, az erő sem minden. Marcinak sincs rossz keze, posztjához képest, ám ahhoz, hogy élvonalbeli szinten igazán számolni lehessen vele, mind mozgás, mind pedig gondolkodás tekintetében fel kell gyorsuljon. Ehhez pedig - elsősorban ez utóbbihoz - sok-sok időt kell a pályán töltenie, sok tapasztalatot kell szerezzen. Az kifejezetten előnyére válhat, hogy edzéseken egy olyan minden hájjal megkent, rengeteg tapasztalattal felvértezett, a belső posztok minden zsiványságát, jó értelemben vett csibészségét jól ismerő Vavra Andrással küzdhet nap nap után.
Két férfi egy eset, mondhatnánk a MAFC két új szerzeményére, s nem csak azért, mert Gorzsásnak, s a liga előző évadbeli MVP-jének, Tursicsnak is Krisztián a keresztneve. A két új játékos helyzete abban is hasonló, hogy előző csapatukban egyértelműen alapembereknek, vezéregyéniségeknek számítottak - a MAFC-ban biztos, hogy egészen más lesz a szerepük. A képességek, a tudás az ő esetükben is megvan. Őket a korábbról meglévő értékek megőrzése mellett úgy beépíteni, megtalálni a helyüket, ha úgy tetszik, elhelyezni a hierarchiában, hogy meglévő képességeikkel maximálisan a csapat hasznára legyenek, nos ez érdekes szakmai kihívás a Dinnyés-Garai edző kettős számára. Ha ez sikerül, akkor B-csoportos szinten egy igen mély rotációval nagyon szép reményekkel vághat neki a szezonnak a MAFC.
Az a MAFC, amely pár nappal azok után, hogy kétszer is legyőzte az egy osztállyal feljebb szereplő Sopront, egy lüktetésében, keménységében, feszültségében a régi nagy örökrangadókat idéző edzőmeccsen 86-84-re kikapott a Honvédtól. A notórius "Sopron-verő" brigádot a két szép siker után nyilván nem kell "lehozni a földre", de az a félelmetes, drámai epilógusba torkolló összecsapás azért rávilágított, hogy a cél eléréséhez még nagyon dolgos, fárasztó, verejtékcseppekkel teli hétköznapra van szükség. S hogy a Honvéd - MAFC végjátéka miért torkollt félelmetes, drámai epilógusba? A lefújás után a bravúrt elérő boldog Honvéd-kosarasok győzelmi csatakiáltása után a mezőny legeredményesebb játékosa, a 21 pontig jutó honvédos Kwame Robert ájultan esett össze. Szirénázó mentőautó szállította kórházba, ahonnan a nem mellékesen orvostanhallgató fiatalember szerencsére már saját felelősségére hazament.
Visszatérve a MAFC-ra, mert azért ezen kis eszmefuttatás-sorozat e csapatról szól, hogy mikor teljesülhet Garai Péter álma, játszanak majd ezek a fiúk A-csoportban? Ha minden úgy megy ahogy a Hauszmann utcában remélik, akár már a 2014-15-ös évadban. Mert ez azt jelentené, hogy a patinás gárda megnyeri az NB I B-t, s feljut a legjobbak közé...