NBI/A csoport: A döntő előzetese

Szolnoki Olaj KK (1.) - Atomerőmű SE (2.)
(Első mérkőzés: 2014.06.01., vasárnap, 15:30 - TV: DigiSport 2, 15:25)

Az Olaj a nagy januári pálfordulás óta gyakorlatilag mindent bezsebelt, ahogyan azt már a korábbiakban is megírtuk, hiszen a Magyar Kupa nyolcasdöntőjét is sikerrel vették, bejutottak a EuroChallenge Final Fourjába, megnyerték a felsőházi középszakaszt, az első két körön pedig két rettenetesen sima 3-0-val jutottak túl. Az első kanyarban a Körmend a második mérkőzésen megszorította az alföldi piros-feketéket, ám a két hazai összecsapáson kérdés nem volt, melyik a jobb csapat. A Kaposvár elleni ütközetet Louis Hinnant és Radenko Pilcsevics közjátéka is "színesítette", és bár a második találkozón egy félidő erejéig itt is jól tartotta magát az ellenfél, a Szolnok a két hazait itt is iskolázva nyerte meg.

A Paks is kifejezetten elégedett lehet, hiszen amit lehetett, azt idáig ők is megtették. A magyar bajnokság alapszakaszát mondhatni utcahosszal, három győzelemnyi előnnyel nyerték, majd a középszakasz utolsó két fordulójában ki-ki meccset játszhattak az Olajjal az első kiemelésért - mindkétszer kikaptak, így másodikként kezdték a PO-ot. Nekik az első meccs volt a leggyengébbjük, hiszen a Pécs három negyedig megszorongatta őket, de végül ezt a meccset is megnyerték, majd két sima sikert követően kerültek be az elődöntőbe. A több kulcsjátékosát is nélkülöző Sopron ellen sem volt nehezebb dolguk, egy viszonylag szoros ütközet mellett két nagy arányú diadalt arattak, megint söpréssel kerültek tovább, ezúttal már a fináléba.

Mint arról már említést tettünk, kétszer találkoztak egymással eddig a felek, mindkétszer a középszakaszban - a Magyar Kupa nyolcas döntőjében a Sopron megverte az elődöntőben az ASE-t, így a döntőben nem játszhattak a Tolna megyeiek a Szolnokkal, míg az Olaj a magyar alapszakaszban nem vett részt az Adria Liga okán.
Április 22-én a Tisza-parti legénység a paksiak támadójátékát teljesen megfojtva nyert 77-55 arányban a Tiszaligetben, a EuroChallenge Final Fourját követően, május 3-án pedig 67-76 arányban diadalmaskodott Dragan Alekszics együttese Pakson is. A két mérkőzés krónikájához hozzátartozik, hogy Tóth Ádám a második, Rodney McGruder pedig mindkét mérkőzést kihagyta sérülés miatt, ők ezúttal Dzunics mester rendelkezésére állnak majd.

Az gyakorlatilag a bajnokság kezdetétől ismert volt, hogy a Szolnok keretével egyik magyar csapaté sem összevethető, ám mélységben és minőségben is az ASE-é az, amely a legközelebb áll hozzá. A magasembereknél a Szolnok kimeríthetetlen lehetőségeit minden kör előtt említettük már, nem is nagyon kell részletezni, hogy az Olaj által felvonultatott Báder Márton, Keller Ákos, Lóránt Péter, Tomiszlav Ivosev, Sztrahinja Milosevics ötösben megvan minden: rutinos kosarasok mellett fiatal palánk alatti játékosok, a leginkább az atletikus képességeikből élők mellett a képzett, fineszes centerek, energikus, 0-24-ben állandó, magas energiaszinten pörgő magasemberek.

A Paks azonban ha számban és minőségben nem is, de variálhatóságban talán felveheti velük a versenyt a Szabó Zsolt, Jarrod Jones, Tóth Ádám, Eilingsfeld János négyessel. Jones az egész bajnokság egyik, ha nem a legjobb pattanózója, aki ugyan középtávolról sem teljesen fa, de igazi veszélyét mozgékonysága adja, az ötös poszton játszók számára ez jelent igazi rémálmot - Kellerrel kifejezetten érdekes csatát vívhatnak majd. Szabó Zsolt a tripladobó magasember szerepét hivatott betölteni, ám neki a második körben nem igazán ment a játék - igaz, egy meccset ki is hagyott a Sopron ellen, de 44%-os PO-beli triplamutatóját a Pécs ellen alapozta meg. Neki mindenképpen össze kell szednie magát, mert az ő hármasai nélkül vajmi kevés esélye lesz a Paksnak az aranyra - az mondjuk nagy biztonsággal kijelenthető, hogy az ASE-játékosoktól maximum produkció kell a szoros döntőhöz is.

Tóth Ádám sérülésből épült fel, a Pécs elleni sorozatot még teljesen kihagyta, de a Sopron ellen már játszott. Tőle extrákat talán kár várni, de Báderrel fel kellene venni a versenyt legalább fizikális játékban - ha ez is Jonesra marad, akkor az amerikai nagyon hamar ki fog fáradni. Elingsfeld szerepe is érdekes lesz, tekintve hogy elég komoly matchup problémákat okoz saját csapatának ebben a párharcban. Egyértelműen a palánk alatti "zúzda", illetve meccsenként 2-3 kosár lenne a feladata, amit talán Ivosev ellen lehet a leginkább elképzelni, a többiekkel szemben ugyanis nagy a magasságbeli hátránya - még ha Eilingsfeld kemény kötésű játékos is, a centibeli deficitet nehéz lesz legyűrnie, főleg például azzal a Kellerrel szemben, aki magassága mellett atletikusabb is.

A másik oldalról megközelítve komoly feladat lesz Milosevics semlegesítése, aki négyes poszton abszolút rossz matchup a paksiak számára, hiszen Szabó és Eilingsfeld sem tudja őt lábon tartani, amennyiben a periméterről a betöréseket választja, nagyon otthagyni, behúzódni róla pedig nem lehet, mert bár nem a triplák az első számú fegyverei, üresből bedobálgatja őket jó százalékkal. Ugyanez a kérdés Lóránttal kapcsolatban, aki pedig egyszerűen jobb játékos a Paks mindkét négyesénél, sokoldalúbb is náluk, szintén ki tudja őket húzni a triplavonal környékére, passzolási készsége miatt pedig onnan akár ún. "point forward"-ként is működhet, indíthatja a játékokat, figurákat vagy hozhatja ő maga helyzetbe a társakat.

A kisembereknél is előnyben a Szolnok, hiszen szám szerint hét, nagyjából hasonló kaliberű emberrel rendelkeznek, és főleg egyes poszton képesek a végtelenségig rotálni a Simon Balázs, Obie Trotter, Radenko Pilcsevics, Miljan Rakics négyessel. Az ASE még talán ezen a poszton fest a legjobban, hiszen Deonta Vaughn mögött Kovács Ákos bevethető. Vaughn fizikailag komoly kihívás lesz az Olaj egyeseinek, mivel jóval nagyobb darab termetre, mint bármelyikük, ráadásul a játéka is egészen stabil volt eddig a PO során: védelembontás után jól osztogatott a triplavonalon álló társaknak, vagy éppen a leváló centernek, de ő maga is kifejezetten jól dobta a hármasokat az eddig hat meccsen (47%). Kovácsnál nagy kérdés, hogy melyik nap éppen milyen lábbal kel fel, hiszen a gyorsasága általában megvan, az ehhez kellő higgadtság viszont nagyon sokszor nincs, így sokszor hozza magát olyan helyzetbe, ahonnan eladott labda vagy rossz vállalás lesz a következő lépés, ez pedig most nem fog beleférni.

A swingman posztokon lesz az egész sorozat slágerösszecsapása a két amerikai, NBA-s csapatoknál is megforduló játékos, Justin Holiday és Rodney McGruder között. Holiday az idősebb és a rutinosabb is, ő már járt az NBA-ben is pár meccs erejéig, míg McGruder tavaly ősszel az utolsó keretszűkítéskor esett ki az Oklahoma City Thunder keretéből frissen végzett egyetemistaként. Az szinte biztos, hogy mindketten maximálisan felszívják majd magukat erre az ütközetre, még akkor is, ha valószínűleg nem ütik egymás elhelyezkedési lehetőségeit az NBA-ben - McGruder sokkal inkább scorer, általában saját labdavezetéséből, cselezéséből dob vagy oldja meg a helyzeteket, míg Holiday labda nélküli mozgása sokkal jobb, és sokkal inkább veszélyes catch-and-shoot helyzetekből, mintha neki kell elkezdenie cselezni vagy figurázni.

Hogy jócskán jobb a külső posztokon az Olaj merítése lehetősége, azt könnyen lemérhetjük abból, hogy McGruder mellett Körtélyesi Gergely, Medve Máté és Baki Gergely még Dzunics rotációjának tagjai kettes és hármas poszton, míg a túloldalon Holiday mellett valószínűleg Trotter (és ha pályára kerül, akkor Rakics), Vojvoda Dávid és Milosevics kapnak majd még szerepet ezen pozíciókban. Körtélyesinek a jó védekezések után a gyorsindítások befejezésénél komoly szerepe lehet ugyan, de védekezésben talán még inkább fontos lesz produktuma, hiszen valószínűleg ő fogja majd a legtöbbet Milosevicset, és ha hármas posztra kerül, akkor Holidayt is. Mindketten állandóan mozognak támadásban labda nélkül is, sok fölösleges energiája tehát valószínűleg nem marad majd "Körtének". Medve egy megbízható iparos lett idén az ASE-nál, Baki viszont nem sok vizet zavart eddig, messze nem ugyanaz a kategória egyikőjük sem, mint akárki a dobóhátvédek vagy a kiscsatárok közül a szolnokiaknál.

Az edzők közül Dzunics természetesen rutinosabb, több sikert is ért el, mint Alekszics - kétszeres aranyérmes, tudja azt is, milyen paksi vezetőedzőként a csúcsra érni (2009) és azt is, milyen a Szolnokot legyőzni a fináléban (2013). Alekszics tavaly kapott először lehetőséget főedzőként, de akkor csak ideiglenesen vezette a csapatot, mielőtt megérkezett volna Neno Ascserics, idén azonban a gyengébb kezdés után összeszedték magukat fiai, így Magyar Kupát már nyert, most a bajnoki cím is meglehet neki.

Összességében véve azt gondolom, hogy az Olaj állománya természetesen sokkal erősebb, mint a Paksé, 11 kiválóan forgatható játékossal rendelkezik a szolnoki csapat, míg a Paksnál ez a szám maximum 10, de inkább 8, és a legjobb 8 ember tekintetében is erősebb, jobban variálható a Szolnok. Az egyénekre lebontott párharcok sem túlságosan kedveznek a Paksnak talán a Vaughn-bárki összehasonlítást leszámítva - és ha nem Keller fogja Jonest -, ám az Olaj csapatvédekezése idén már az Adria Liga második részében is többször bizonyított. A pályaelőny is a Tisza-parti alakulatot segíti, így szerintem egy hosszú szezon végén bezsebelik a bajnoki aranyat is. Egyáltalán nem lennék meglepve, ha egy újabb söpréssel, azaz 3-0-lal múlnák felül jelenlegi ellenfelüket is, véleményen szerint erre például jóval nagyobb az esély, mint arra, hogy ötödik meccs lesz.

A párharc érdekessége: Túl sokáig nem kell visszamenni az időben, hogy a legutóbbi Olaj-ASE párharcot megtaláljuk, ugyanis a tavalyi elődöntőben is összecsaptak a felek, akkor 3-2-vel ment tovább a Jász-Nagykun-Szolnok megyei alakulat. A Paks eddigi négy bajnoki címéből háromszor összefutott a Szolnokkal - 2002-ben az elődöntőben (3-0), 2006-ban (3-2) és 2009-ben (3-1) pedig az első körben verte ki az ASE az Olajt. A '90-es évek az szolnokiaké volt, ugyanis négyszer is felülmúlták mostani ellenfelüket: 1991-ben, első bajnoki címükkor az első körben (3-0), 1994-ben egy 5-8. helyekért vívott küzdelemben (2-0), 1995-ben (3-1) és 1998-ban pedig szintén az első körben volt jobb a Szolnok.

 

Foto, Slide - Fekete Zsuzsanna