Ruják András naplója - 14. rész
Eljött a december, egyre hidegebb van, de két napja kisütött a nap egy kis időre, és ennek mindenki roppantul örült! Én meg épp két edzés közt itthon pihenek.
A kettőnek semmi köze nincs egymáshoz, de múltkor említettem, hogy sose tudom elkezdeni az újabb blogbejegyzést. Általában leülök a gép elé, megnyitom a jegyzettömböt, hogy nekifogjak az írásnak. Ezután egy 10-15 perc bambulás következik, hogy na most akkor mivel kezdjem el. Ilyesmi lehet amikor egy író válságba kerül, és az ihletre vár. Kosarazni jobb.
Szombaton a Szeged látogatott hozzánk. Sikerült megszerezni a hetedik győzelmünket, meccs végére majdnem 30 pont lett közte, de nem lehettünk teljesen elégedettek a produkciónkkal. A játék képe sokszor nem volt megfelelő. Az első negyedben kapott 31 pont, az nagyon sok hazai pályán, még akkor is, ha volt egy-két extra dobás is közte.Több kommunikáció kell védekezésben, párszor elkavarodtunk a hiánya miatt. Támadásban is volt hiba, sok csak olyankor látszik, amikor utólag visszanézzük a meccset. De van olyan is persze, ami egyértelműen azonnal látszik.
Csináltam én is pár olyat, hogy utána fejbekólintanám magam. Nagyon mérges tudok lenni, amikor kipiszkálják a kezemből a labdát. Ilyeneket nem engedhetek meg! Viszont jó dolog is történt, végre a dobásaim bementek! Az első kör óta nem sikerült hármast dobnom, most végre mind a 3 célt ért, így remélem visszatalálok egy jobb dobóformához. Az utolsó nem kevesebbet, mint egy rekesz sört jelentett a csapatnak, mert azzal léptük át a 100 pontos határt. Itt most ezt szeretném megköszönni Sonyák Bécinek, mert 97 pontnál pont neki adtam üres hármasra, de inkább egy leütéssel 20 centivel beljebb lépett, és csak 2 pontot szerzett. Végül pár támadással később rám jött ki a századik. Ha jól hallottam még a szurkolók is ezt énekelték egy rövid ideig. Az elmúlt három héten beleszaladtam háromba is. Egy sportszerűtlen fault Fehérváron, a 100. pont most a hétvégén és tegnap egy névnap. (Nem emlékszem pontosan, hogy említettem e korábban de persze a születésnap, névnap is újabb ok a sörre - meglepő, igaz?)
Meccs után pedig megtörtént a karácsonyi "húzás". A csapat tagjainak, az edzőknek, gyúrónak, csapatvezetőknek neveit bedobtuk egy sapkába, majd mindenki húzott egyet. Biztos érdekes ajándékok lesznek, ilyenkor nyugodtan lehet csipkelődni is egy kicsit. Meglátjuk mi sül majd ki belőle!
Az év utolsó hónapjában egy erős sorozatunk jön. Hétvégén Sopronban játszunk, aztán hazai pályán a Falcot fogadjuk, majd utazunk Kecskemétre, és végül Karácsony előtt 3 nappal még a Szolnok is ellátogat hozzánk. Jelen állás szerint ebből a 4 csapatból 3 az első 5-ben van, a Sopron pedig hazai pályán legyőzte a Szolnokot, úgyhogy ott is sok minden lesz, de könnyű meccs biztosan nem. Szeretnénk jól zárni ezt a hónapot, és persze mondanom se kell, az lehet a legjobb ajándék, ha Karácsonykor is vezetjük a tabellát. Persze ehhez össze kell jönnie a dolgoknak, és biztos nehéz lesz, de szerintem az egész csapat megtesz majd mindent, hogy így legyen.
Ha sikerülne, akkor elégedetten ülhetnénk le az ünnepi vacsorához megtömni a bendőnket. Aztán utána pedig megnézni az év első NBA meccsét!
Igaz rövidebb lesz a szezon, de jobb később mint soha, és én személy szerint nagyon örülök, hogy végre sikerült megegyezni. Így már minden nap érdekes híreket is lehet olvasni, az igazolások körül óriási kavarodás van és lesz, pletyka-pletyka hátán. Kíváncsian várom a fejleményeket és azt, hogy vajon melyik nyitómeccset adja a TV itthon, 25-én (Celtics-Knicks, Mavs-Heat, Lakers-Bulls). Azt ne kérdezzétek még, hogy idén kinek szurkolok. Majd megmondom, ha befejeződnek az átigazolások!
Jövő héten újra jelentkezem majd, és megígérem, hogy már most elkezdek gondolkozni, miként legyen a következő alkalommal a kezdésnek is értelmes mondanivalója!
Fotó: nyugat.hu