Ruják András naplója - 2. rész
Ahogy ígértem, ezentúl minden héten jelentkezem itt, és beszámolok a velem történt fontosabb dolgokról. Legutóbb elmeséltem, hogy miként töltöttem a nyarat, és írtam a csapattal történt fontosabb változásokról a holtszezonban.
Elkezdődött az új év, már augusztus 15. óta folyik a közös munka. Hétfő reggel egy fizikai és egy futó teszttel kezdtünk. Az első két hétben reggel általában a futópályán indítjuk a napot. Délután a teremben ugyan előkerül a labda, de még mindig a fizikai részen van a hangsúly. Szollár János erőnléti edző segíti a munkát, vele dolgozunk hétfőn-szerdán-pénteken reggel. Mindegyik edzés más, van amikor súlyzókat használunk, máskor TRX-et, megint máskor kombinálva többféle eszközt és súlyt, attól függően, hogy mi a cél (erőfejlesztés, állóképesség, stb.).
"Szerencsénkre" megjött az igazi kánikula, nem mondhatnám, hogy jólesik ez a dögmeleg. De legalább a bemelegítés hamar megvan! Ezen a pár héten, keményen dolgozva túl kell lenni, hogy aztán kezdődhessen bajnokság! Hiányoznak a meccsek nagyon!
Szeptember elején Marosvásárhelyre utazunk egy tornára és még egy plusz mérkőzésre a BC Muressel. Az már jó lesz.
Szóval mostanában a napok fárasztóak és nincsenek érdekes események, vagyis – ahogy ígértem – van időm arról mesélni, hogyan kezdtem kosárlabdázni, hogy kerültem az NB I-be és ide Körmendre.
Az egész úgy kezdődött, hogy 8 éves koromban kaptam egy kosárlabdát Húsvétra! Nem sokkal később láttam életem első meccsét. Egy videó kazettára felvett NBA találkozót, amit a régen megszűnt TV3 közvetített! Máig emlékszem az egészre! Egy sima alapszakasz összecsapás volt, Indiana Pacers - Miami Heat, sok nagyon jó játékossal! Alonzo Mourning sajnos sérült volt, de ott volt Tim Hardaway, Chris Mullin, Mark Jackson, és persze Reggie Miller! Volt egy jelenet, a harmadik negyedben, inditották Millert és védő nélkül mehetett a gyűrűre, de ő inkább beleállt a hárompontosba 1-0-ban és bevágta! Az egész meccsen négyet dobott! Ettől fogva már megvolt a kedvenc játékosom is!
Kicsivel később felkerült az első palánk is a kertbe, majd a szomszédban lakó haverom anyukája megemlített egy hirdetést, amit az újságban olvasott. Megnéztük szüleimmel, így kerültem a MAFC Kosársuliba. Persze egy évig még előkészítőre jártam, de 1998-ban, tízévesen már igazolt játékos lettem. Egy-két évvel idősebbek közé kerültem. A szüleimtől kaptam egy Reggie Miller mezt, és az első edzés előtt leborotváltattam velük a hajam. Ez volt a mániám és a serdülő korosztály végéig mindig így játszottam. 31-es volt a mezszámom, bement egy csomó triplám is ezért Reggie-nek hívtak egy ideig.
Ezután egészen junior koromig mindig több korosztályban játszottam a MAFC-ban. Sok edzőm volt, jobb is rosszabb is, de kedveltem őket. A legjobb eredmények amit elértünk, egy országos második hely volt serdülőben (azt meg kellett volna nyernünk), illetve egy országos negyedik és ötödik hely jutott juniorban. Az utolsó két évben még NBII-ben is játszottunk, és egy egész rövid ideig az NB1 B-ben is szerepet kaptam! Ráadásul volt szerencsém szerepelni az U18-as, és U20-as válogatottban. Jó eredményt nem értünk el, de a minap összeszámoltam, abból a két válogatottból tizenketten is eljutottunk az NB I. A-csoportba.
Az évek alatt több edzőhöz is volt szerencsém a MAFC-ban. Mindegyiktől tanultam valamit. Közülük Radovics Józseffel és Bácsalmási Gáborral volt a legjobb együtt dolgozni.
Radóval nagyon élvezetes volt. Sok szerepet adott és néha nagyon tökös játékot engedett. Nála mehetett olyasmi, mint amit azon a bizonyos meccsen Reggie-től láttam. Ha indításban felfutáskor a félpályánál bekiáltott, hogy „Kész, ennyi!”, az azt jelentette, hogy akár létszámfölényes helyzetben is szabad volt megállni és triplát dobni. Otthon a családban, ha akármilyen meccsen ilyet látnak, máig is azt mondják a szüleim, hogy „dobott egy Radót”.
Bácsalmási Gábortól meg precizitást lehetett tanulni illetve a fizikai fejlesztés fontosságát és finomságait. Azóta is szívesen járok hozzá egyéni képzésre, ha tehetem. Most nyáron is dolgoztam vele.
A MAFC után az ő hívására kerültem Budafokra, ahol az NB1 B-s csapatban másfél évet töltöttem. A második szezon felénél jött szóba a váltás, ami be is következett. Nem kerültem messzire, Budaörsön folytattam, ahol akkor Patonay Imre volt az edző! Putesz szuper. Szerencsésnek érzem magam, hogy a szezon hátralevő részét nála fejezhettem be. Tőle nem csak rengeteget lehet tanulni, de pontosan tudod, hogy hol tartasz, miben vagy jó és miben gyenge. És ha jól megy, elhiszed, hogy képes vagy bármire.
Ez már NTE-Budaörs volt. A főszponzor aztán nyáron felhozta a hódmezővásárhelyi A-csoportos indulási jogot Budapestre, majd megszületett az Enternet-NTE Hegyvidék, ami nekem óriási lehetőséget jelentett.
Így eljutottam az A-csoportba, ahol már az első évemben, ugyan egy gyengébb csapatban, de kezdő lettem és 30 perceket tölthettem pályán. Ha egy jobb, erősebb csapatba kerülök, csak a padot melegíthettem volna, mint a legtöbb fiatal. De itt kipróbálhattam magam a legjobbak ellen és sok rutint szerezhettem. Szerintem nagyon fontos és hasznos volt, és úgy érzem újoncévnek ennél jobbat nem kívánhattam volna.
A szezon második felében érkezett a csapathoz Sabáli Balázs, aki év végén felajánlotta a lehetőséget hogy Körmendre menjek. Mivel a tulajdonosváltás miatt elhúzódtak a dolgok,ezért a másik lehetőségemre bólintottam rá, sok időm nem volt a határidőig, úgyhogy a biztosat választottam.
Így következett egy év kitérõ Pécsre, ahova Zoran Kmezic hívott. Őt régebbről ismertem. Balatonszemesen nyaranta Merim Mehmedovics rendszeresen kosártábort tartott, amelyen kamaszkoromban többször részt vettem. Csupa jugó iskolát képviselő edző dolgozott a táborokban: Dzunics, Ivkovics, Hajnal László és sokan mások. Rengeteget tanultam tőlük.
A PVSK-ban csereirányítóként kaptam szerepet. Sajnos a rájátszásba nem sikerült bejutnunk, de sok hasznos tapasztalatot szereztem.
Szerencsére Sabáli ajánlata tovább élt, a szezon végén ismét dönthettem és azt gondolom, hogy jól tettem, amikor a váltást választottam. Körmenden végre megtapasztalhattam milyen egy erős csapatban játszani, jó hangulatú rangadókon szerepelni, majd Marcus Moore távozása miatt az egyik legfontosabb szerepet betölteni, rájátszásba kerülni és ott érmet nyerni! Szerencsére a vezetőség számít rám idén is, én pedig örömmel maradtam!
Nagyon várom már a szezont. Jók a csapattársak, remélem élvezetes lesz a játék. Ha úgy alakul, és belefér, talán majd dobok „Radót” is…
Fotó(1,2): nyugatmagyar.hu
Fotó(slide): nyugat.hu