Ruják András naplója - 9. rész
Újabb hét telt el, újabb meccsünk volt, újabb bejegyzést írok. Legutóbb azzal zártam a sorokat, hogy indulunk Nyíregyházára. Péntek reggel még edzettünk egyet, átvettük még egyszer az ellenfél figuráit, majd a szokásos félpályás dobás, amiről múltkor már meséltem. Az ebéd után pedig fel a buszra, és jöhetett a röpke 7 és fél órás út. Tavaly is ugyanígy, a második fordulóban játszottunk Nyíregyházán, ahol mindig meg kell harcolni a győzelemért. Ha jól emlékszem, tavaly például az Albacomp sem tudta győztesen elhagyni a pályát. Szombaton szokásos időben, este 6-kor kezdtük a meccset. A hideg a teremben kicsit szokatlan volt, leginkább a padon lehetett érezni, ahol mindenki jól bebugyolálva ült.
Csak úgy mint a nyitómeccsen, a kezdésünk most se sikerült túl fényesre. Csak miután tudtunk végre pár gördülékenyebb vagy gyorsabb támadást végrehajtani, és a védekezésváltással kikényszeríteni néhány rossz dobást és eladott labdát, utána tudtunk kisebb előnyre szert tenni. A második félidőben aztán már hosszabb ideig is 10 pont fölött tudtuk tartani a különbséget, köszönhetően pár hármasnak és könnyebb kosárnak, és ez az előny már végig megmaradt. Nem játszottunk szépen, és hatékonyságban is van mit javulnunk.
Ez után a meccs után pedig főleg nekem! Tavaly nagyon jó, nekem emlékezetes napom volt Nyíregyházán. Akkor Marcus (Moore) hamar faultproblémába került, Isti még sérült volt, így végig játszottam, száz százalékkal dobtam és gólpasszom is akadt. Most viszont nagyon nem sikerült ez a hétvége, és roppant módon zavar is az ilyen. Ezúttal én ültem le hamar két személyivel és néhány perctől eltekintve később sem ment jól a játék. Tudom mik voltak a hibáim, igyekszem és biztos vagyok benne, hogy sikerül kijavítanom őket!
Egy valami viszont nagyon jó volt. Mindig meglep, hogy vannak olyan szurkolók, akik ilyen messzire elutaznak csak azért, hogy lássák a meccset. Minden tiszteletem az övék és köszönjük!
A héten a szokásos ritmusban edzünk, a legutóbbi blogomban már röviden összefoglaltam, hogy miként zajlik ez. Egy valamit viszont kifelejtettem ebből! Hétfőnként, ha úgy ítéli meg a szakmai stáb, egy kis foci belefér. Általában öreg-fiatal összecsapás szokott lenni ahol rendre mi, fiatalok maradunk alul. Egyrészt ugye van bennünk tisztelet, másrészt vigyázni is kell a lelkükre. Ők persze azt hiszik, hogy jobban tudnak játszani…
Ez onnan jutott eszembe, hogy lehet kevesen tudják (ezért megragadom az alkalmat a reklámra), de a csapatból nem csak én, hanem Isti is szokott blogot írni, ahol ezt persze rendszeresen megemlíti. (www.reddevils.hu, az „Irások” menüpont alatt olvasható.) Rettentően komoly írásokat ad csak ki a keze közül, és iszonyúan aggódik azért, hogy vajon elegen olvassák-e, ezért is hoztam ezt szóba. Sok sikert Isti! Jól csinálod!
Szombaton érkezik hozzánk a Pécs, és természetesen célunk a győzelem!
Fotó: nyugat.hu