Tüzér-tűz - 13.rész

A Tiszaújvárosban aratott diadal megnövelte az önbizalomszintünket. Talán túlságosan is, hiszen szunyókálós első húsz percet joggingoltunk végig Szolnokon. Tudtuk a hazaiak csikócsapatáról, hogy bárki ellen képesek lehetnek kellemetlen percekre. Való igaz, elveszítették két húzóemberüket (Markovics, Dumic), ám a hazai pályán elszenvedett, fájdalmas első összecsapás veresége okán koncentráltabb fellépést vártam a visszavágón.

Ehelyett kedélyes támadó kosárlabdát végeztünk, szétszórt hátsó munkával. Megérdemelten vezetett a kis Olaj a félidőben (45-41). Az öltözőbők kijőve viszont olyan kaparást, csapatvédekezést és együtt melót produkáltak a srácok, amihez foghatót nem sokat láttam negyedévszázados, kosárlabdában eltöltött pályafutásom során. Írd és mondd tíz(!) pontot engedélyeztünk Kmézics Zoránéknak!!!

Szikrázóan kemények voltunk és még a gyengébb helyzetkihasználást is elbírtuk. Kwame Robert (21 pont, 7 lepattanó, 6 szerzett, 5 kiharcolt, 32VAL) egy félidőnyi visszafogottság után ismét ellenállhatatlanul pörgött, Kovács Doma (12p-5szl-5gp-20VAL) ezúttal a többiek keze alá dolgozott, Szalay Ákos (12 pont és 7 gólpassz) - hat eladott labdája ellenére - kiválóan mozgatta a csapatot. Szollár Geri és Máté Márk pedig a Honvéd Piócái szerepben okoztak izzadtságban forgolódós éjszakát ifjabb Tóth Zolinak...

Akiről mégis külön kell megemlékeznem az a csapatkapitányunk, Taga Gyuri. Eszméletlen higgadtsággal és hatékonysággal értékesítette lehetőségeit. 16 játszott perc alatt 5/5 mezőny, közte 4/4-es tripla! Az előtte lévő két fordulóban kevesebb lehetőség után ismét hozzá fordultam és Gyuri megmutatta mit jelent készen állni, mikor a csapatnak szüksége van rád...

Sokat nem készülhettünk a következő megmérettetésre. Az Óbudai Kaszások már rég nem az a csapat, amely az előző naptári évben volt. Új edző, friss igazolások, masszívabb derbik. Felkészültünk a "minden mindegy, essünk nekik!" attitűdre. Hízelgő, hogy már velünk kapcsolatban is felmerülhet a kötelező győzelem frázis, de személy szerint utálom az ilyesfajta címkéket. Csak bukhatsz vele ugyanis. Nyersz? Normál, ezt vártuk. Veszítesz?! Világvége, vészharang-kongatás...

Sokat elárul a tabella fonákságáról, hogy kétszámjegyű különbséggel egy pillanatig sem vezettünk. Sőt! Nyolc perccel a lefújás előtt Nagy Bálint triplaesőjének köszönhetően négy volt oda. Apropó, záporozó távoliak. Tizenkilencre lapot kérve, Kertész István zónavédekezést vezényelt fiainak, megszállva a gyűrű alatti területet. Maximálisan kihasználtuk az adódó esélyt és 14/29-es szőnyegbombázással válaszoltunk a kihívásra. Szollár Geri  (7/11 mezőny, 4/6 trojka, 2/2 büntető) 20 pontos karriercsúcsát a legjobbkor mutatta be, mellesleg remélem legközelebb ad a többieknek is a reggelijéből...

Doma és Rob főbikaként dübörögtek, 43 pontot, 11 lepattanót, 13 kiharcolt faultot, 5 szerzett labdát, 4 gólpasszt, összesen 59 VAL értéket belapátolva a közösbe. Feltétlenül ki kell emeljem Márk (10 pont, 4/8 mezőny) hősies szerepvállalását. A szolnoki bajonettharc során elszenvedetttt combizom zúzódása miatt kiagyta mindkét edzésünket, de - hála Klenyán"Hanyi"Tamás mágikus kezeinek és szakértelmének - a rangadón összeszorított fogakkal hozott ismételten fontos teljesítményt. Emellett a Honvédhoz némi kecskeméti kitérőt követően ismét visszatérő Spiegel Gergő beugrása az, ami extra fontossággal bírt. Bár nem épp a palánk alatti bruszt a lételeme, Spuri oroszlánrészt vállat az élete mérkőzését játszó Modzinger Márk fárasztásában és ez a végjátékban mutatott erőfölény érvényesítésben döntőnek bizonyult.

Szemet gyönyörködtetőnek romantikus, költői túlzással sem, ám szívemnek nem kevésbé kedves végeredménnyel zártuk ezt, a jövönk szempontjából kiemelten fontos játékhetet.

Most egy rövidke szusszanás, akku feltöltés, sebnyalogatás, a visszatérő Bohanek Balázs - Stefán Dávid duó formábahozása, integrálása és újult erővel masírozhatunk a kellemetlen stílusú Nagykőrős otthonába.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

 

Hajrá Honvéd!