Tüzér-tűz 13.rész (6.évad)

Két évtizedes nélkülözés után ismét felsőházi rájátszás párharcot vívtunk! Annyi, annyi középszerű, nyögvenyelős, valódi kihívás nélküli évadot követően idén sikerült, amiről oly' sokat álmodoztunk. Megmérkőzhetünk bajnokságunk legjobbjaival. A negyeddöntős kihívást az OSE Lions jelentette...

Az alapszakasz során idegenben sima vereséget szenvedtünk, viszont a visszavágón képesek voltunk a sikerre. Sablonos, ám felettébb találó közhely miszerint a rájátszás teljesen más kávéház. Nem számít mi történt addig. Adott két rivális, amely nulla-nulláról feszül egymásnak...

A 2018-2019-es piros csoport kiegyenlítettségben minden eddiginél jobb. Azonban innen is kiemelkedik az első négy csapat. Profi körülmények, mély keretek, tele ex-válogatott húzóemberekkel, A-csoportos rutinnal felvértezett spílerekkel. Az Oroszlány évek óta küzd a feljutásért és ezért idén "all-in" üzemmódba kapcsolt. Külföldi edző, dörzsölt magyar rutinrókák és egy - saját bőrünkön megtapasztalt - egészen extra versenyzői képességekkel megáldott légiós.

Az első mérkőzésen közel harmincnégy percig fej-fej mellett haladt a két csapat. Jól játszottunk, de egy idegenbeli bravúrhoz ez kevés. Csináltuk a dolgunkat, harcoltunk becsülettel, ám a kiemelkedő egyéni teljesítmények elmaradtak. Pintér Dávid (4/6 tripla) hozott átlagosnál jobbat, így a végjátékra elfogytunk. Feltétlenül bizakodásra adott okot, hogy ennek ellenére ott tudtunk lenni a tűz közelében...

Hazai pályán, imádott Istállónk ódon falai között eltökélt szándékunk volt kiegyenlíteni a párharcot. Egy labdán múlt, hogy nem jártunk sikerrel. Természetes, ilyen esetekben nehéz egyetlen momentumra ráhúzni a vizes lepedőt, hiszen minden apró hiba felnagyítódik. Ami nagyon fájó, az az utolsó két percben elpuskázott négy(!!!) teljesen üres dobás illetve a 19 eladott labda. Ezek ismeretében megsüvegelendő, azonban talmi részsikernek bizonyuló adat a jobb dobószázalék, a több megkaparintott lepattanó és a sokkal inkább csapat kosárlabda, amit a 18-9-es gólpassz arány mutat. A statisztikai számsorok közül a nap végén úgyis csak az számít, ki szerzett több pontot és ez az egészen elképesztő egyéni performanszt bemutató amerikai Abell-nek köszönhetően az OSE-nak sikerült.

Számos értünk szorító emlegette a játékvezetőket, mint vereségünk okozóit. Nem értek velük egyet. Rendkívül feszült, hihetetlenül fizikális derbit játszottunk, ami nem csak a mérkőző feleknek hanem a sípmestereknek is komoly kihívást jelentett. Akadtak hibák, véleményes ítéletek, de az üres helyzeteket nem a bírói trió dobta mellé notóriusan...

Amúgy is vezérelvem: a kifogás keresés csak gyengeséget mutat illetve gyengévé tesz. Ahhoz, hogy belátható időn belül győztes mentalitású, a felelősséget teljes mértékben vállani képes Budapesti Honvédot építsünk fel, el kell felejtenünk a körülmények hibáztatásának minden formáját. Nemes küzdelemben maradtunk alul egy nem érdemtelenül az elődöntőbe jutó riválissal szemben, mert nem voltunk elég jók a győzelemre.

Az élet és a szezon nem áll meg. Sőt! A héten irány Szolnok, az újra csoportmérkőzéses lebonyolítással megrendezésre kerülő U20-as országos döntő, ahová éremért utazunk! A bajnokságban pedig nem is lehet más a célunk, mint a maximálisan elérhető 5. hely megkaparintása.

Zárásképpen szeretném megköszönni csodálatos szurkolótáborunk mindkét mérkőzésen bemutatott fantasztikus buzdítását!

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!