Tüzér-tűz 18. rész (8. évad)

fotó: hunbasket.hu

A filmtörténet egyik legendás párosa, Eddie Murphy és Nick Nolte játszották az 1982-ben készült amerikaI akció vígjáték főszerepeit. Amennyiben nem láttad volna Tisztelt Olvasó, ajánlom figyelmedbe az ünnepi töltődés nyugodt pillanataira. Ezen klasszikus értékeit tovább emeli a mindig parádés magyar szinkron Csernák Jánossal és Felföldi Lászlóval. Érdekesség, hogy a Megint 48 óra címmel kijött folytatásban már a brilliáns Dörner György kölcsönözte összetéveszthetetlen hangját a pörgő nyelvű Murphynek, amely felállást harmincöt további koprodukció követett az évek során.

Nem célom filmes blogot indítani, bár ha jobban belegondolok, nem is lenne annyira ördögtől való ötlet. Ameddig azonban kifinomítom az esetleges részleteket, maradok a kaptafánál és imádott Honvédom mindennapjainak elmesélésénél. A pancser betörő párost hetvenhatodszorra sem unalmas szadista módszerekkel sanyargató Kevin, az értelmetlen csomagolópapír-pazarlás, valamint a karácsonyi halászlé és mákos bejgli orgia beköszöntötte előtt két feladat várt ránk. Fővárosi rangadók, szusszanásnyi szünettel.

A TF-Budapestet idén új vezetőedző, a klub történetének emblematikus játékosa, Beák Gábor vezeti. Egykori csapattársam ereje teljében akasztotta szögre a magas szárú surranót és állt át a sötét oldalra. Drukkolok neki, remélem nála érvényesül egykori dombovári edzőm, Déri Csabi alapszabálya, miszerint addig nem tanácsos abbahagyni a játékot, amíg megbecsülik az embert (pénz), nem fájdalomcsillapítókat reggelizik (krónikus sérülések) és hiányoznak az edzések (munkakedv, alázat, adrenalin, versenyszellem). Külön bejegyzést érdemelne a "Hogyan készüljünk az élsport elengedésére?" témakör, remélem Gábor sikerrel birkózik meg ezzel a kihívással.

Csapata játékán látszanak filozófiájának ismérvei. A hozzá hasonlóan TF-ikon státuszba került Merim Mehmetovics által meghonosított kemény védekezést igyekszik a jelen kor trendjeivel, gyors, két-három ember kapcsolatára és hárompontos dobásokra alapozott támadójátékkal ötvözni. Sokáig komoly fejtörést okoztak számunkra, hogy aztán a záró negyedben tudjuk csak őket végleg leszakítani. A döntő különbséget a héttel több bedobott tripla, és a csapatszinten produkált 30/8-as gólpassz/eladott labda arány jelentette.

Nagyon elfáradtunk, fizikálisan és mentálisan egyaránt. A táncnak azonban korántsem volt vége! Alig negyennyolc órával később érkezett a bajnokságot holtversenyben vezető Vasas. Rettenetesen erő és mély keret, a velük évek óta minőségi munkát végző Faragó Péter irányításával. A fenti felvetéssel kapcsolatban érdekesség, Peti három év "kosárlabdatalanságot" követően tért vissza a vonalak közé és próbálja a benne egyre erősebben ébredező versenyszellemet a Szigetszentmiklós NB2-es gárdájának játékosaként csillapítani. 

Utolsó erőtartalékainkat mozgósítottuk. Fogcsikorgatva brusztoltunk, helyenként rettentő izzadtságszagú periódusokat bemutatva. Minden jóindulatom ellenére sem nevezhetem közönségcsalogatónak a mindig kiemelten presztízs összecsapásnak számító ütközetünket. Ha a gyűrűk képesek lennének hangok kiadására, akkor a Ludovika derék portásai negyven perces bömbölést lettek volna kénytelenek végighallgatni...

A triplamutatónk (3/28) minden eddigi rettenetet alulmúlt és a ránk jellemző gördülékeny összjáték gépezetébe bőven került homokszem... khm... inkább homoktömb. Viszont a szívünk és a döntő pillanatokban a fejünk is a helyén volt!  Védjegyünk, a tizenkét emberes rotáció és csapamunka ezúttal sem hagyott cserben. A nagykőrösi ámokfutása miatt kettőzött bizonyítási vággyal pályára lépő Stefán Dávid újabb extra teljesítménye (a két meccs 45 játszott perce alatt 19/22-es mezőnymutatóval szerzett 41 pont, 14 lepattanó és HATVANEGY VAL-mutató) mögé szépen felsorakoztak a többiek és körömlerágós végjátékot követően, idei legjobb büntetőzésünkkel (26/34) sikerült kétvállra fektetnünk a masszív piros-kékeket.

Sok minden megesett már velem a nyolc szezonom alatt, de olyan korábban még sohasem, hogy egy adott bajnokságban le tudjuk győzni az első és a második helyezettet egyaránt. Minden elismerésem a Srácoké! Az érdem maximálisan az övék. Amit az alapozás kezdete óta és különösen a koronavírus okozta kényszerszünet utáni visszatérést követően egyénileg és csapatként teljesítettek, fantasztikus. Nagyon büszke vagyok rájuk és nem lehetek elég hálás nekik a mindennapok során tanusított alázatuk, lelkesedésük és közösségi szellemiségük miatt.

 2020. Micsoda év! Mennyi izgalom, fájdalom, bizonytalanság és korábban elképzelhetetlennek tartott történés. Felerősödtek és felszínre kerültek olyan emberi dolgok, amelyek meglétére vagy erősségére átlagos életkörülmények között nem került volna sor. Sok tanulsággal és örökérvényű tapasztalattal lehettünk gazdagabbak. A tolerancia, az empátia, az alkalmazkodó képesség és a bajtársiasság a kosárlabda társadalomban talán még nagyobb súllyal nyomott a latba. Új értelmet nyert az "egészség a legfontosabb" frázis és felerősödött az egyéni felelősség fontossága.

Régen volt ekkora spirituális ereje az év végi ünnepeknek, mint idén. Mindannyiunk számára hihetetlenül jól jön az a néhány nap, amit szeretteink körében, a világ zajából kicsit kiszakadva, gasztronómiai ínyencségek habzsolásával tölthetünk.

 

Ezúton szeretnék Boldog, Békés, felesleges kalóriákban gazdag Karácsonyi Ünnepeket és Erőben, Egészségben és Lelki Békében bővelkedő Új Évet kívánni Mindenkinek!

Csak a Honvéd!

 

A magyar kosárlabdáról szóló cikkeink elkészülését a PEAK Sport Magyarország támogatta.