Playoff-percek: végzetesek lehetnek a Suns matchup-gondjai

A Dallas védekezése minden területen megtörte a LAC-ot

Az első negyed lőlapja alapján 1954-ben érezhettük magukat, mivel szinte csak centerkosarak születtek. Persze ez annak volt köszönhető, hogy mindkét csapat borzasztó agresszív periméter-védekezéssel nyitott, nemhogy triplát, normális triplakísérleteket sem nagyon engedélyeztek egymásnak, így mindkét gárda arra “fanyalodott”, hogy támadták a gyűrűt és az üresbe lépő centereket játszották meg.

A két fazonszabász, Doncic és Harden is borzalmasan játszott az első negyedben, főleg a Clipperses hátvédnek voltak citromdíjas megoldásai, a második negyed elején viszont összekapta magát és sorra bombázta be a hármasokat - itt felvillant Harden 5-6 évvel ezelőtti dominanciája. Ekkor azonban valami történt: Doncic saját kérésére átvette Harden őrzését, amit kiválóan meg is oldott, ráadásul a túloldalon futtatott egy 12-0-t - innentől kezdve a Dallas irányította a meccset, a LAC pedig igyekezett zárkózni.

Az igyekezetből azonban gyorsan erőlködés lett, mivel Paul George támadásban szabadnapot vett ki, Terance Mann próbált levegőhöz jutni Doncic két őrzése között, Kawhi Leonardön pedig látszott, hogy nagyon messze van az egészségestől. A Clippers Harden mellett csak Ivica Zubac-ra és Norman Powellre számíthatott, de szépen lassan ők is lemorzsolódtak a Dallas extra védekezése mellett.

A hazaiak az első 40 percben 70 (!) ponton tartották a Los Angelest, a meccs érdemi részében (a vezetőedzők nagyjából három perccel a vége előtt ürítették ki a kispadokat) alig kapartak össze 80 egységet. A 32/70-es mezőnymutató amúgy nem is tűnik rossznak, csakhogy a Dallas 16-tal többször próbálkozhatott dobással: egyrészt a LAC 19 labdát szórt el, másrészt a hazaiak 11 támadópattanót szedtek össze. A Dallas az 50-50-es labdáknál, a hustle play-eknél egyszerűen lejátszotta ellenfelét a pályáról: a LAC 19 eladott labdájából 29 pontot dobtak, a gyorsindításokat 22-15-re nyerték, kiosztottak 7 blokkot, illetve a festékben szerzett pontok aránya is 52-38 lett a javukra. A harmadik negyed elején volt egy játék, ami jól leírta a különbséget: Doncic kiugrott az alapvonalon és megmentett egy labdát, majd felfutva bevert egy stepback triplát.

 

Russell Westbrook nyomott egy Westbrook Specialt

Fentebb nem említettem Russell Westbrookot, aki külön bekezdést érdemel, mivel ma tovább bontotta életművét. A Clippers papíron hatodik embere ezúttal a Mavericks hatodik embereként funkcionált, egyszerűen amihez nyúlt, s..arrá változott a kezében és legalább háromszor nyírta ki csapata momentumát. Az első negyed végén vezetett a LAC, Westbrook egy kabinet rossz középtávolival, illetve hármassal oldotta meg, hogy csapata ne tudjon ellépni. A második negyed közepén-végén segített a Dallasnak kiépíteni a döntő előnyt: beütött egy ronda Flagrant-1-et Josh Greenen, keményen faultolta Doncic-ot, betörés közben kidobta a labdát az alapvonalon, végignézett egy Doncic-Lively alley-oopot, egy lerohanás végén úgy gondolta, hogy egyedül négy védő ellen az ütemtelen középtávoli a hatékony fegyver (nem), majd egy üres hármas elrontásával zárta a félidőt.

De itt még nem volt vége. A harmadik negyedben a Clippers lassan elkezdte ledolgozni a hátrányát, mínusz 18-ról feljöttek 68-62-re, de Westbrook elintézte, hogy ne fordítsanak: beadta a 2-3 védővel birkózó Zubac bokájához a labdát, majd kiejtette Zubac remek passzát egy alapvonali belépés során, végül két töküres saroktripla mellédobásával zárt. A negyedik negyedben 91-70 után a Clippers dobott két kosarat, úgy tűnt, hogy momentumot fognak, de jött Westbrook jutalomjátéka: totál feleslegesen rántotta vissza Doncic-ot a karjánál fogva, amiből lett egy kis tömegjelenet, Westbrookot kiállították, a Dallas pedig rendezni tudta a sorokat.

 

Luka Doncic és Kyrie Irving fellépett a legfontosabb pillanatokban

A Dallas két vezére is beállt a sorba és elsősorban a védekezésre koncentrált: Doncic szerzett két labdát és szedett 9 védőpattanót, Irving két labdaszerzés mellett 4 védőpattanót kaparintott meg, de a számok nem írják le, milyen jó munkát végeztek hátul. Doncic jól védekezett Hardenen, Leonardön és szinte mindenkin, aki éppen szembejött, Irving pedig fizikai hátrányát igyekezett eltüntetni, végig agresszíven és keményen állt oda. A szlovén +11-ben, Irving +17-ben zárt, ezek a számok önmagukért beszélnek.

A Clippers is alapvetően jó munkát végzett a Dallas sztárjain, Doncic az első negyedben alig tudott hozzátenni, Irving szinte eltűnt az első félidőben, azonban mindkettejüknek volt egy nagyon erős szakasza, amikor domináltak, és ez éppen elég is volt a sima győzelemhez. Doncic a második negyed elején 25-32-es állásnál elöl-hátul remekelt, előbb összehozott egy 12-0-s fordítást, majd pár perc múlva megint volt egy pusztító másfél-két perce. Ekkor jött egy nehéz tempó Leonardről, alley-oop Lively-nak, majd egy keresztpassz lefülelése után egy háromnegyed pályás passz Washingtonnak - majd ezt még megfejelte a harmadik negyed elején az említett labdamentés-tripla kombóval.

Doncic alapozott, Irving feltette a tetőt a házra. Amikor a Clippers 68-62-re zárkózott, a hátvéd bevert egy hármast, dobott egy ziccert, majd egy 2+1-gyel újra 10 pont fölé növelte a különbséget a harmadik negyed végére. A negyedik negyed elején két nagyon nehéz hármast tett a helyére, dobatott egy ziccert Josh Greennel, erre az extrára építve nőtt 20 pont fölé a Dallas előnye - ebben az időszakban egyébként Doncic is elöl-hátul villant.

 

Jason Kidd kihasználja a hosszabb pad előnyeit, Lue-nak nem volt eszköze - vagy nem vette elő

Daniel Gafford végül vállalni tudta a játékot, hátul 3 blokkot és 2 szerzett labdát, elöl 3 támadópattanót és 8 pontot jegyzett - az első negyedben leginkább rajta múlt, hogy a LAC ne lépjen el túlzottan. No meg Dereck Lively II-n, aki megint jól szállt be a meccsbe, végül 15 perc alatt 13 pontig jutott 6/8-as mezőnymutatóval, illetve ő is kiosztott 2 nagy blokkot - ugyanakkor Washington és Jones is remekelt, a kezdőötös minden tagja legalább +9-ben zárt. Tim Hardaway Jr. perceit Josh Green és Dante Exum kapta meg - Exum dobásain érződött a játékhiány, de hátul rendben volt, Green támadásban rendben volt, a negyedik negyed elején pedig két fontos támadóhibát harcolt ki Norman Powellen. Mellettük Maxi Kleber kapott még 16 percet, ő ezúttal egy jó időben elhelyezett triplát és harcos védekezést hozott.

Egy érdekesség: Jason Kidd kilenc embert forgatott, és mindenki hozzá tudott tenni, a Thunder pedig sokszor 10-11 embert forgat - nyilván még nem dőlt meg Pat Riley híres tétele (“használj nyolc játékost, rotálj hetet, játszass hatot és bízz ötben”), mindenesetre érdekes látni a playoffban a sikeresen működő hosszabb rotációkat.

Tyronn Lue zsinórban második meccsen nem tudott mit kezdeni a Dallas védekezésével, ehhez egy egészséges Leonardre lenne szüksége, de olyanja jelenleg nincs: sztárja el is mondta a lefújást követően, hogy az előző meccs 35 percére nem reagált jól a térdgyulladása. Leonard jelenleg “decoy”-nak (csalétek) sem jó, mert a triplái nem annyira veszélyesek, így a Dallas lehúzódik róla és inkább nyomást helyez a labdás emberre. James Harden még megoldja a duplázásokat, váltott védőket, de Westbrook és George teljesen elveszett. Ma kvázi a Harden-Powell összjáték és Zubac megjátszása működött a LAC támadási sémáiból, ami ide édeskevés.

Lue is kilenc embert forgatott, de Mannt teljesen kicsinálta Doncic védése, Westbrookról már esett szó, Coffey-nak pillanata sem volt, Mason Plumlee pedig már csak a meccs végén villogott. Továbbra is jó kérdés, hogy Daniel Theis miért nem lát pályát, de ha a párharc ilyen szinten elmegy a védekezés felé, akkor lassan PJ Tucker megjelenése is aktuálissá válhat. Az biztos, hogy George-tól és Leonardtől több kellene támadásban, mert sem a festék támadása, sem a triplák nem mentek, a kettejüktől érkező 16 pont, PG 3/11-es mezőnymutatója, illetve különösen kettejük nulla labdaszerzése és blokkja nem fenntartható állapot. 1-2-es állásnál azért még nem kell temetni a Clipperst, de a következő meccsnek erősen kötelező “szaga” van, és a látottak alapján ehhez változások kellenek. 

 

Túl kicsi és rövid a Suns

A párharc előtt is volt róla szó, hogy a Phoenix fizikális, magasságbeli hátránya faktor lehet, de nem gondoltuk, hogy ekkora: a Minnesota egyelőre tökéletesen érvényesíti a fölényét ezen a téren, és uralja a palánk alatti területet. A második meccsen sikerült a Sunsnak kiegyenlítetté tenni a lepattanóharcot, nem véletlen, hogy az volt eddig az egyetlen este, amikor 120 pont alatt maradt a Wolves, a másik kettőn viszont 50-28-ra és 52-28-ra vitte el ezt a párharcot a Minny, ami szakadéknyi különbség.

Mindhárom mérkőzésen legalább 10 támadópattanót húzott le a Wolves, és a festékben is rommá verte ellenfelét: elsőre 52-34-re, legutóbb 48-40-re, ma hajnalban pedig 56-36-ra múlta felül az arizoniai alakulatot erről a területről.

Hogy mit tehet ez ellen Frank Vogel, az jó kérdés, a keret ugyanis nem alkalmas a fizikális frontcourtok elleni játékra. Jusuf Nurkic sem bír 40-45 percezni, ma hajnalban is csak 26-ot volt parketten, ráadásul egyetlen mezőnykosárral zárt, érdemi, erős, magas, fizikális helyettese pedig nincs - Bol Bol, Drew Eubanks, Josh Okogie vagy Nassir Little az, aki legalább nem hátvéd a kispadon, velük nincsenek előrébb. Grayson Allen sérülése miatt bekerült a kezdőbe Royce O'Neale, vele egyébként már most is magasabbak és erősebbek voltak papíron, de ő például 24 perc alatt 0 ponttal, 0/5 dobással és -23-as +/- mutatóval "segített" - maradjunk annyiban, hogy nem húzta ki a csávából a csapatát.

Amikor a párharc előtt, a felvezetőben több utalást is tettünk arra, hogy rövid a Suns kerete, akkor éppen erre gondoltunk: nehéz játékoscserékkel problémát megoldani, és változtatásokat eszközölni, ha az alapelképzelés nem működik. Papíron egy small-ball szerkezettel szét lehetne futni a Gobert-Towns párost, ezt meg is próbálta Vogel, a Durant-Booker-Beal trió 40+ percet kapott megint, és Eric Gordonnak is adott 34 percet, de egyelőre egyáltalán nem sikerült Gobert-t lezavarni, sőt a francia center 38 percet játszott ma és +21-gyel övé volt a legjobb +/- - nem jól támadják ezt a szerkezetet, ennyi látszik.

0-3 után ha nem is teljesen mindegy, hogy mit talál még ki Vogel, de szinte mégis az, az eddig látottak alapján ebben nincs benne zsinórban négy győzelem ezzel a kerettel - a kérdés leginkább már csak az, hogy a becsületgyőzelmet sikerül-e összekaparni. Aztán hogy nyáron mit lehet tenni, arra térjünk vissza akkor, amikor véget ért a párharc...

 

Megint a harmadik negyed

36-20-ra nyerte a kulcsfontosságú játékrészt ma hajnalban a Minnesota, és ez most már ugyanolyan trendnek tekinthető, mint a fizikalitás és a lepattanózás terén tapasztalható különbség. Legutóbb 28-20-ra, az első meccsen pedig 31-21-re vitte a nagyszünet utáni első játékrészt a Wolves, a Phoenix eddig minden egyes alkalommal ott maradt az öltözőben, és fegyelmezetlenül, rendezetlenül, szervezetlenül jött vissza - a három harmadik negyed alatt így összesen 34 ponttal kapott ki, amit nem lehet ellensúlyozni.

A mai harmadik negyed pedig beszédes: a Minnesota 13 mezőnykosarából kilenc is teljesen (!) üres helyzetből érkezett ebben az etapban az ESPN statisztikái szerint, hét triplát dobtak be Alexander.Walkerék ekkor, és kényelmesen átléptek ellenfelükön, míg a Phoenix összesen nyolc mezőnydobást tudott a gyűrűbe gyötörni. 

 

Nem működik a Nagy Hármas

A Kevin Durant, Devin Booker, Bradley Beal trió eddig 98 percet töltött együtt a pályán a párharc során, ami a legtöbb bármilyen hármast tekintve, viszont ezekben a percekben 42 ponttal (!) kaptak ki a Minnesotától - ami az egész rájátszás minden csapatát tekintve a legrosszabb adat. 

Ez a trió a következő két évre 312 millió dollárt keres, a jövő szezonban csak ők hárman több pénzbe kerülnek, mint 14 másik csapat teljes kerete jelenleg. Valami nem jó.

 

Haliburton a playoffra tartalékolt?

Nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy a Pacers irányítója az alapszakasz utolsó hónapjaiban csak árnyéka volt önmagának, februártól az alapszakasz végéig tartó időszakban csak alig 16 pontot átlagolt, és ugyan a játékszervezése továbbra is megmaradt magas szinten (ebben az időszakban is 9 gólpassz fölötti átlag), de láthatóan a dobásainak az üteme és a robbanékonysága jóval alacsonyabb szinten volt, mint az alapszakasz ezt megelőző időszakában, amikor 24 pontja mellé még közel 13 gólpasszt is szétosztott. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a két sorozatot egy komolyabb sérülés szakította ketté, amikor Haliburton hetekre kidőlt combhajlítósérülés miatt - valószínűleg ebből teljesen tavaszig fel sem épült, ennek tudható be a robbanékonyságának hiánya. Most azonban újra régi fényében tündököl, a 8/22-es mezőnyözése ellenére ma 46 percet játszott és clutch szituációkban sem remegett meg a keze. A hosszabbításban az utolsó másodpercekben úgy támadta Patrick Beverleyt, mintha nem 46-nál járnának a játékpercei: hirtelen és dinamikus irányváltásokkal könnyedén megverte a Bucks játékosát, majd a palánk alól rá kiváltó Andre Jacskon Jr. érkezése előtt engedett el a floatert, végül egy 2+1-gyel nyerte meg az utolsó pillanatokban a meccset csapatának, ezzel megfordította a párharcot a Pacers javára.

Haliburton végül 18 ponttal, 16 gólpasszal és 10 lepattanóval tripla-duplázott, ez a teljesítmény pedig több szempontból is korszakosnak bizonyul a csapatnál. A Pacers sztárja már a félidőben 10 gólpassznál járt, rajta kívül a franchise történetében soha senki nem osztott ki ennyi asszisztot egy playoff-mérkőzés félidejében. A fiatal hátvédnél csak Mark Jackson jegyzett több gólpasszt egy playoff-mérkőzésen az Indiana mezében, Haliburton mai teljesítménye 1998 óta a legjobb tehát a franchise történetében ebben a viszonylatban. Mindössze csak a harmadik rájátszás mérkőzésén...

 

A soha véget nem érő támadás - hol vannak a kizárások a Bucksnál?!

A Pacers győzelmének kulcsa a támadólepattanók voltak, különösen a hosszabbításban és szoros helyzetekben bizonyultak döntőnek ezek a szituációk. Ezt tökéletesen bizonyítja az az őrületes tény is, hogy a hosszabbításban hat dobás után egymás után öt támadólepattanót szedett le a Pacers, az érdekesség viszont az, hogy ebből hármat  Andrew Nembhard, egyet Aaron Nesmith szedett le, érdekesség tehát, hogy két alacsony posztos játékos garantálta a Pacers második esélyeit (mindketten 196 centi magasak...). Őrült statisztika, hogy ebben a periódusban a hat egymás után levezényelt Pacers-támadás összesen 102 másodpercig tartott - ez azt is jelenti, hogy a hosszabbítás 5 percének harmada ezzel telt el, a Bucks képtelen volt kizárni és megszerezni a lecsorgókat, végül ennek köszönhetően bukták el a derbit, az Indy által leszedett 19 támadópattanó és az ebből szerzett 32 pont döntőnek bizonyult a harmadik mérkőzésen.

 

Ki fog fellépni a Bucks padjráról?

A Milwaukee Giannis sérülésével eleve egy jóval szűkebb rotációval dolgozik a playoffban, a helyzetet ma pedig tovább nehezítette, hogy Damian Lillardnak előbb a térde, majd az Achilles-ina is megsérült - az irányító lábon kihordta a sérüléseket, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a következő mérkőzéseken is számíthat majd rá Doc Rivers. Bár a görög elvileg day-to-day státuszban van és a sorozat bármelyik meccsén visszatérhet, de a legfrissebb hírek szerint még nem kezdett el edzeni, így nagy kérdés, hogy ha Lillardot is elveszíti a Bucks, akkor ki és hogyan fog hozzájárulni a kiegészítők közül a sikerhez. Beszédes volt a mai mérkőzés is a Bucks padjának hozzáadott értékéről, a cseresor mindössze 4 pontot tudott produkálni a Pacers 28 egységével szemben.

Ráadásul nem az volt a helyzet, hogy nem estek be a dobások, hanem egyszerűen nem is próbálkoztak, kettőnél több kísérlet egyik Bucks-cserének a neve mellett sem állt, Crowder 1, Connaughton 1, Beasley 2, Green 1, Jackson Jr. pedig 2 rádobással zárta a mérkőzést - csak összehasonlításképpen: a túloldalon Obi Toppin egymaga tizenegyszer próbálkozott. Minden az ihletett napot kifogó, de egészségügyileg továbbra is kérdőjeles Middleton és a fél lábon játszó Lillard nyakába zuhant, az ő egyéni megoldásaikra támaszkodott a Bucks, ez nem lehet fenntartható, főleg úgy, hogy az irányítónak elképzelhető, hogy meccseket is lehet, hogy ki kell hagynia. Rivers ebben az esetben kinti dobások híján elgondolkozhat példáu Jae Crowder reintegrálásán (aki ma csak 2 percet kapott), de nagyobb szerepet kaphat a ma csak 7 percig jutó Beasley is -  ha az ő teljesítményükön múlik a Bucks sikere, akkor lehet tudni, hogy az azért sok jót azért nem jelent...

 

Khris Middleton feltámadása

A Bucks veterán csatára a sorozat második mérkőzésén ficamította ki a bokáját, a mai mérkőzés előtt pedig erősen kérdéses volt a játéka - végül minden odds ellenére vállalta a játékos, de könnyen lehet, hogy ha Giannis bevethető, akkor Middleton kórlapját ismerve óvatosabb lett volna vele a stáb. A magas kockázat azonban magas hozamot is hozhat pontosan ez történt Middletonnal és a Bucksszal is: a Milwaukee játékosa 16/29-es mezőnyhatékonysággal jutott el 42 pontig, ennél produktívabb mérkőzése még soha nem volt a rájátszásban. Ebben persze közrejátszott Damian Lillard sérülése is, aki bár pályán maradt a mérkőzés végéig, de az utolsó negyedben csak hatból kettő rádobása volt sikeres, a hosszabbításban pedig már a gyűrű felé sem nézett. Middleton jól érezte, hogy ebben az esetben neki kell a hátára vennie a Bucks támadójátékát és ezt tökéletesen meg is tette: csapata utolsó 14 pontját ő szerezte,a rendes játékidőben kiharcolta a hosszabítást, majd a túlórában is kis híján az ő triplájával mentette meg egy újabb ráadásra a meccset Milwaukee - azonban érkezett Haliburton, aki pillanatok alatt lerombolta a Bucks álmait.

 

Kérjük, hogy látogass el a Kezdő5 támogatói felületére, ahol plusz tartalmak várnak! Részletek ide kattintva!