Tüzér-tűz 19.rész (2.évad)

Háromgyermekes édesapaként az ember nem ér rá megbetegedni. A reggeli tortúra (táskapakolás, reggeli burkolás, öltözködés-mizéria), sulijárat, kutyakarbantartás, macskaráncbaszedés, apróbb-cseprőbb házimunka, megbolondítva a Digi Sportos (kosárlabdás, amerikai focis hírek, cikkek, eredmények) és a Honvédos (egyéni edzés, ellenfél kielemzés, házi statisztikák) kötelezettségekkel tartalmassá teszi a délelőttöket. Mindez azonban kellemes bemelegítés a fél háromtól kezdődő "ámokfutó-üzemmód" előtt. Tánc (Szaffi), úszás (Kadosa, Szaffi), kick-box (Kadosa, Szaffi, Bendegúz) és foci (Kadosa, Bendegúz) a fizikum és a kellőképpen pihentető alvás, az azt megelőző leckeírás a nagyszülői kebleket megdobogtató bizonyítvány eléréséhez elengedhetetlen.

Estefelé, a Sáska felvigyázási jog átruházása (Édesanyjuk, Nagyik, Nagypapik, sőt, legutóbb a Két Luxus Szingli Nagybácsi, Kristóf & Korpi) utáni piros-fehér edzés és/vagy Euroliga kéjmámor. Hosszú évek után most esett meg velem az a csúfság, hogy valami kórságos nyavalyás (majdnem...) ledöntött a lábamról. Idézhetném rátartian példaképemet és elsőszülött fiam névadóját, Regős Bendegúzt, miszerint: "Azt nem, nem olyan családból származom én!", de ezúttal a vírus(?) vitte be az első pofont. Egész héten Szaffit és Kadosát ápolgattam, majd miután Dodó Néni közösségképesnek titulálta őket, egy röpke pillanatra kiengedtem. Így kellett lennie, más magyarázat nem létezik! (Vagy csak én is öregszem... neem, az nem lehet...)

Szombaton fogadtuk a kellemetlen stílusú Eger csapatát. Az odavágón mai napig fájó vereséget csomagoltak a batyunkba. Revanstól - és a belsőmben már garázdálkodó kórokozóktól - fűtve érkeztem a Tüzér utcába. Útközben vételeztem némi-nemű folyékony frissítő adagot. Heinrich Robik, Farkas Attilák, Tenter Marcik, Horváth Ákosok bajtársaként én még úgy szocializálódtam, hogy a szülinapos megvendégeli a hordája többi tagját. Csak remélni tudtam, nem búfelejtő apropóból szürcsölgetnek majd bruttó két óra múlva...

Majd tizennyolc hónapos dogmámat fricskáztam meg, miután a kezdőcsapatban szerepeltettem két legponterősebb játékosomat. Eddig a recept a következő volt. Kwame Rob (22 pont, 12/24 összdobás, 7 lepattanó, 22 VAL) kezd, Máté Márk a padról érkezik. Most azonban úgy éreztem, kell a váratlan. Egyrészt a sokszor a mérkőzés pszichológiáját véglegesen befolyásoló nyitány, másrészt a Békésen mutatott katasztrofális védőlepattanózás miatt. Döntésemet megkönnyítette, hogy jelen pillanatban Taga Gyuri (15/28 tripla a legutóbbi három meccsen, most 3/6) a legkiegyensúlyozottabb és önbizalom terén messze legstabilabb spílerem, így ő zokszó nélkül rábólintott az "extra löket a padról" szerepre.

Dobó Kapitány tiszteletbeli leszármozottjai - nomen est omen alapon - a távoli dobásaikra helyezik a hangsúlyt. Domináns belsőember hiányában a futós, betörés-kiosztáson alapuló támadó kosárlabdát favorizálják. Igyekeztünk a héten erre felkészülni és ezeket a mi javunkra fordítani. Mikor centerrel voltunk fenn, türelmesen fűztük az akcióinkat, törekedve a labda eljuttatására minél közelebb a gyűrűhöz. Stefán Dávid és Bohanek Balázs (23 összjátékperc, 12 pont, 7 lepattanó, 2-2 gólpassz és kiharcolt, 14 VAL) jól reagálta le a rövidebb, ám jóval intenzívebb bevetéseket. Amíg ők erőt gyűjtöttek, ötmezőnyös felállásban játszottunk. Ekkor mindent elváltva, a megszerzett labdákkal ördögökként száguldozva zúztuk szét vendégeink elétkedvét. Mácsai Karesz (8 - 8 pont és lepattanó, 4 gólpassz, 2 - 2 szerzett és blokkolt labda, +16) feltalálta magát "5-ösben", Kovács Doma kis híján hozta a "+/perc" bravúrt (26 perc, +22, 4 gólpassz, 12 VAL). Márkkal (13 p; 6/10 összdobás, 16 VAL) karöltve alaposan megkeserítették a B-csoportos mezőny egyik legveszélyesebb dobógépének, Máté Balázsnak az életét. Nehezebbnél nehezebb dobásokba hajszolták bele, amit a 35%-os dobószázaléka hűen tükröz.

Talán még náluk is komolyabb melót tett a közösbe két Pimasz Réti Nevetgélőm. A Szolnok csapatával nemrég még Adria Liga meccseken vigéckedő Tóth Zoli rémálmaiban szerintem fel-felbukkan a Szollár Geri / Sinkovits Dani duó. (Fogócskáznak, de mindig elkapják, bújócskáznak, de mindig megtalálják...) 3/15-ös mezőnymutató és 6 eladott labda került az Egerben egyébként újjászülető dobóhátvéd neve mellé. Zsebcirkálóim a kiváló védekezés mellett a játék egyéb, statisztikailag is mérhető szegmenseiben sem tétlenkedtek: 3/6 összvállalás, 8(!) lepattanó, 7 szerzett labda, 6 - 6 gólpassz és kiharcolt fault, 23 VAL, mindez 40 összes játszott perc alatt, + 14-es átlaggal.

Nem szívlelem, ha nagyjából azonos képességű riválissal vívott összecsapáson tizenöt - húsz pontos vezetésre teszünk szert. Töménytelen példa volt rá, az akaratlanul is megnyugvó vezető fél kienged, majd kapkodni kezd, miközben a magába szálló és a lélektani előny saját javára fordító ellen előbb eltűnteti a hátrányt, majd megnyeri a meccset. (Pont ez történt egyébként ebben a fordulóban Győrben, ahol a Gombás Gábor vezette hazaiak majd húsz ponttal vezettek a harmadik negyed elején, hogy aztán lógó orral gratuláljanak az Ágfalvi - Mándity vezérürü páros húzta Bajának..)

Megmondom őszintén korántsem voltam nyugodt 46-26-os félideji előnyünk tudatában. Azt gondoltam, szuggesztív karizmával bíró kollégám, Váczi Péter puszta kézzel bontja ki a vendégöltöző antik téglasorait és püföli vele versenyképes állapotra addig vérszegény fiait. Kértem sajátjaimat, bizonyítsák be, hogy a "Hátrány-e a korai előny?" kérdéskörben ezen a napon a határozott NEM válasz a helyénvaló. Le a kalappal előttük, megtették!

Anélkül, hogy bárkit görcsösen túljátszattam volna (11 játékosom játszott legalább 10 percet, de senki sem 30-at) hoztuk le a második felvonást. Rob és Márkó három személyivel drukkolta végig a harmadik negyedet egymás mellett csücsülve. Az őket váltó Haris Robi és Szalay Ákos motiváltan és profin élt a lehetőséggel. Mindenki hozzátette a magáét, szerzett pontot és pakolt a közösbe minimum 4 VAL-t, ráadásul senkivel sem volt mínuszos a csapat! A dögrovás okozta (rózsaszín)ködös állapot eloszlatása érdekében feltétlenül szólnom kell a gyatra helyzetkihasználásunkról. 48%-os zicceraránnyal nem sok keresni valónk lesz a későbbiekben...

Gyömbér, fahéj, méz, reszeltalma, tea, ginzeng a napi betevőm azóta. Kemikáliát nem kérek, a "vállalható láz" segít elüldözni a nyomorultakat belőlem. Apropóként előkerült egyik kedvenc mozim, az Ozmózis Jones. Félig animációs, félig élőszereplős tanmese az egészséges élet és a feltétel nélküli családi szeretet gyógyító erejéről. Vállalható forgatókönyv, a megszokott, kifogástalan magyar szinkron és egy undorítóan zseniális Bill Murray a főszerepben.

Vasárnap Kecskemétre megyünk a sereghajtóhoz. Nem dőlünk be nekik, sokkal jobbak, mint azt 1-11-es mérlegük mutatja. Ha teljes kerettel fogadnak minket - és amióta Honvéd edző vagyok ez mindháromszor így volt -, nem mi leszünk az esélyesek. A nyerő taktika kitalálása, begyakorlása mellett a legfontosabb feladatom a játékosaim nem-összeköpködése-bacilusokkal lesz...

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!