Tüzér-tűz 2. rész (8. évad)

Lassacskán vége a régóta várt közös alapozás első hónapjának. Az újrakezdés eufóriájának elcsendesedését követően az alapvetően teljességgel érthető fáradtság és az ezzel kéz a kézben járó fásultság kopogatott be a Ludovika kapuján.

A Srácok óriási munkát tettek bele a szürke mindenapokba. Hegedűs Ádám erőnléti edző heti négy reggel sanyargatja kéjes ábrázattal őket. A köredzések zsigerbe hatoló visszaszámolását jelző "biiip" hang szerintem tejsavtúltengés okozta éjjeli combhajlító görcsrohamok keretében kísérti Pikuékat. A termi edzések sem sokkal emberbarátiabbak. Kosárlabda-foglalkozásoknak álcázott non-stop sprintelés, szökdelés és védőlábmunkázás az esti szeánszok döntő többsége. Nem egyszer előfordult, hogy az arénában éppen máshol tevékenykedő emberek döbbent arccal kukucskáltak be az ajtókon a kegyetlenül zengő "nyolc...hét...hat...öt" baritonom hosszú perceken át ismétlődő kíméletlenségét hallva...

Mese és varázslatos recept nincs. Védekezés, futás, dobás. Lebutítva ennyi a feladat. Ennek minden egyszerűségével és buktatójával együtt. Ha még velem lenne, Wehner Zoli most nézne rám szörnyülködve, hogy miért árulom el stratégiánk alappilléreit, de én röhögném ki magam a legjobban, ha ennyire túldimenzionálnám saját magunkat. Különben is, fiatalok vagyunk (21,5 éves átlagéletkorral... szegény Stefi, romokban a maga 28 évével... ez van, már Egri VÉN Medve a derék kémikus professzorunk) mi mást csinálnánk? Apropó, Stefi. A fáradtsági mutató emelkedettségét mindennél érzékletesebben illusztálja az a jelenetsor, mikor a jubileumi tizedik szezonját elkezdő centerem a sokadik elvétett dobást követően két olyan irtóztató, jobb csűddel megeresztett bombát indított útjára gyors egymás utánjában amit bármelyik old-school angol középhátvéd könnyes szemmel tapsolt volna meg...

Megváltásképp érkeztek az első felkészülési meccsek. Először a zöld csoport masszív élcsapata, a Győr, majd a piros csoport érmekért folytatott küzdelmében részemről favoritként kezelt Vasas látogatott el hozzánk. Mindkét találkozó maximálisan elérte a célját. Újra játszhattunk, gyakoroltuk elképzeléseink eddig csiszolgatott taktikai dolgait, és meg tudtuk törni az edzések monotóniáját. Ízelítőt kaphattunk a fizikális játékból Faragó Petiék ellen, ami markánsan rávilágított arra, mik lesznek a bajnokság során a leginkább fejlesztendő területek egyénileg, illetve csapatként. A tavalyi hierarchia totális megváltozásával nem csak nekem, de a játékosoknak is rá kell érezniük a megnövekedett felelősségi kör követelményeire. Komoly feladat lesz, ami nem megy majd napról-napra, viszont a hátralévő hetek és a kilenc felkészülési derbi nagyszerű alkalmat biztosít erre is.

Legközelebb szombaton, amikor Győrbe utazunk, hogy egynapos villámtorna keretein belül teszteljük saját magunkat!

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!     

 

A magyar kosárlabdáról szóló cikkeink elkészülését a PEAK Sport Magyarország támogatta.

Fotó, Slide - Budapesti Honvéd Kosárlabda Akadémia facebook-oldala