Tüzér-tűz 26.rész (4.évad)

A Budapesti Honvéd NBI-es csapata kapcsán sok mindenről lehet elmélkedni, vitatkozni, érveket, ellenérveket sorakoztatni. Egy dolog azonban eddig megkérdőjelezhetetlen volt velünk kapcsolatban. A január és március közötti időszakot nem nekünk találták ki. Egyszerűbben: ebben a három hónapban rettentően sz@rok szoktunk lenni...

Nem ezt a blogbejegyzést szánnám ennek a jelenségnek elemzésére. Elég legyen dióhéjban annyi, hogy akkorra fogy el a nyáron napi két edzéssel felépített edzésmunka eredményezte fizikai és az új évad optimizmusa okozta mentális többletenergia. Ezt fejeli meg a vizsgaidőszak nyomasztó extraterhelése és az ebből következő edzéslátogatottsági és edzésminőségi problémák elharapózása...

Idén is úgy tűnt, ez a lehangoló tendencia változatlan. Annyi különbséggel, hogy amíg az előző három évadban jórészt kínos pofonokból jött össze a 12-21-es mérleg, addig a 2017-es 4-5-ös mutatónkban kizárólag a DEAC elleni vereségnél mondható el, közünk sem volt hozzá...

Mindennél jobban hiszek a CSAPAT erejében. Előszeretettel hangoztatom a "valódi csapatmunka volt" sportfrázist, egy-egy kollektív erőfeszítés árán bezsebelt győzelmet követően. Legutóbbi mérkőzésünk, a 78-60 arányban megnyert Tiszaújváros elleni rangadónk után új értelmet nyer ez a kifejezés. Irányításom alatt közösen eltöltött - lassan - négy teljes szezonunk alatt még sohasem fordult elő, ami most igen...

Nyolc játékosom ért el kétszámjegyű indexmutatót! Na, ez azért nem semmi kategória. Kulcsfontosságú összecsapáson, ahol a brutálisan kiegyenlítettnek ígérkező középházi rájátszás szempontjából életbevágóan fontos hazai pálya kiharcolása, tehát a keleti csoport 5. helye volt a tét. Ráadásul ennek érdekében legalább tizenhat ponttal kellett jobbnak lennünk, mint a nagyon masszív Tiszaújváros, és ezt - profilunkhoz hűen - nem csittyfitty támadó kosárlabdára építő koncepcióval sikerült elérnünk. Nagy büszkeség ez számomra, ami ismételten megmutatja, ennek az idei Honvédnak óriási szíve, akarata és semmivel sem pótolható kollektív ereje van...

Kalandos hét áll előttünk. Két NBII-es rangadóval, köztük egykori saját; csapat és közönségkedvenc játékosunk, Sinkovits Dani látogatásával, megspékelve egy fantasztikus élménynek ígérkező kirándulással Belgrádba, a Crvena Zvezda - Olimpiakosz Euroliga összecsapásra. Szombaton pedig irány Eger, ahol az utóbbi hónapokban kiváló formába kerülő kék-fehérekkel vívunk kőkeménynek ígérkező derbit.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!