Tüzér-tűz 27. rész (8. évad)

Sokan féltettek bennünket a Veszprém elleni meccsektől. Gyengén sikerült alapszakasz zárás, alapvetően sima párharc a bajnoki cím várományosának számító BKG ellen. Ez a legtöbb csapatot, pláne egy ennyire fiatal átlagéletkorút, alaposan megtörhet. Ezúton is szeretném megköszönni az aggódásukat. Feleslegesnek bizonyult. A Srácok sokadjára adták tanúbizonyságát tehetségük és a csapatunkban rejlő erő kapcsán. Túltették magukat a negyeddöntőn és maximális koncentrációval készültek a helyosztókra.

Az alapszakaszban képtelenek voltunk fogást találni Madár Bandiékon. Dörzsölt marketingesként írhatnám, mindkét alkalommal eséllyel bírtunk a győzelemre, azonban az évkönyvekbe kizárólag a két végeredmény és a vereségek kerülnek be. Ezúttal viszont fordult a kocka. Rengeteg tapasztalattal gazdagodtunk a BKG elleni szériából, tisztában voltunk vele milyen taktikai alapelvek mentén lehetünk képesek legyűrni aktuális, bivalyerős riválisunkat és ezeket jó hatásfokkal tudtuk a parkettán megvalósítani. A három győzelemig tartó párharc helyett oda-visszavágós lebonyolítás várt ránk. Gyakorlatilag egy 80 perces kosármeccs, megspékelve egy hosszú utazással. Minden kosárnak, védekezésnek döntő szerepe lehet.

Tisztában voltam vele, fizikális állapot és "padhosszúság" tekintetében jobbak vagyunk. Egy komoly kérdés maradt, a motiváció. Utálok veszíteni és ezt a fajta mentalitást igyekszem immár nyolcadik esztendeje elültetni a Honvéd-játékosokban. Minden meccs fontos és mindig a győzelem a cél! A rájátszás óriási eredmény, ritka vendég nálunk. Tizennyolc évnyi B-csoportos szereplés és mindössze a második felsőházi versengés. Megtiszteltetésként és büszkeséggel párosuló becsvággyal kezeljük. Kollektívaként és egyénileg is átéreztük ennek súlyát.

Átlagban 71 ponton tartottuk bajnokságunk negyedik legeredményesebb (86,2) támadógépezetét, 106(!!!) lepattanóba belekapaszkodva, százkilencvenegy dobáskísérlettel, 44 gólpasszt postázva egymásnak. A Stefán-Szentirmai-Pintér-Kovács-Kármán belső sor adta a szükséges stabilitást, a Takács-Szatmári-Bea-Tichov-Tanoh kvintett felelt a Szabó-Madár klasszis duó lelassításáért, míg Tóth Bence vezényelte az előadást.

A szezonnak nincs még vége. Egyetlen feladatunk maradt. A Budapesti Honvéd történetének legjobb B-csoportos helyezésének megszerzése! Rajtunk nem fog múlni, ennyit megígérhetek.

Végezetül szeretném részvétemet kinyilvánítani a Váradi és az Elek család számára. Ildi és Bandi bá, nyugodjatok békében!

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd! 

A magyar kosárlabdáról szóló cikkeink elkészülését a PEAK Sport Magyarország támogatta.