Tüzér-tűz 32. rész (5. évad)

A Budapesti Honvédnál az egyik vezérelvünk a következő: arra érdemes játékosaink közül minél többnek adjuk meg az esélyt a lehető legmagasabb osztályban történő tapasztalatszerzésre. Úgy hisszük, 16-20 éves ifjoncainknak nagyon fontos felnőtt bajnokságokban, felnőtt játékosok ellen felvenni a kesztyűt. Beugranak a mély vízbe, és aki képes átúszni a túlpartra, az bizonyítja rátermettségét nagyobb feladatokra is. Ehhez az elképzeléshez társul a nálunk immár évek óta bejáratott - sokak számára értelmezhetetlen - alapszituáció, miszerint 20-22 fős játékoskerettel dolgozom együtt a hétköznapok során.

Bevallom őszintén, sok álmatlan éjszakát okoz a rengeteg tehetség és az ő menedzselésük. Sportolóként, emberként egyaránt. Lelkiismereti kérdést csinálok abból, hogy minden egyes játékosomnak megpróbáljam a lehető legtöbb figyelmet, megértést és játéklehetőséget biztosítani. Állandó dilemmám a rendkívül magas létszám, illetve a számtalan ígéretes ifjú piros-fehér sportember kapcsán a potenciál maximális kiaknázásának kérdése. Mindezt úgy illeszteni a rendszerbe, hogy az NB1-es csapat felvegye, illetve tartsa a lépést a Piros csoport remek ellenlábasaival szemben.

Éppen ezért tartjuk kiemelkedően fontosnak az NB2-es bajnokságban történő szerepvállalást. Szándékosan használtam a "szerepvállalás" kifejezést az "eredményesség" helyett. Konkrét célt idén sem tűztünk ki a Srácok elé. Játszanak. Sokan, sokat. Azonban a fiúk, a Steier Roli - Mucza Tomi - Bea Bence hangadó trió vezetésével már az első forduló előtt a fejükbe vették, a júniusi kánikulában még érdekeltek lesznek, azaz bejutnak a Final Fourba. Nagyszerű partnerre találtak a meccseken történő vezetésükre idén felkért és áldozatos munkájával maximálisan bizonyító Fülöp Botond edző személyében.

Nem akarom túlragozni. Az alapszakasz második helyét követően az oda-visszavágós negyeddöntők párosításánál a Keleti első Ceglédet kaptuk. Rutinos, a legjobb korban lévő magyarok és két remek képességű délszláv légiós. Minőségi gárda, amely nyíltan tűzte zászlójára a Zöld csoportba jutást. Az első mérkőzésre az Istállóban került sor. Indiszponáltan, ritmustalanul, kissé fásultan daráltunk. Harcoltunk, küzdöttünk, abban nem volt hiba, azonban a Rezák Tomi szédületes triplabemutatójára alapozó vendégek klasszisokkal pontosabban tették a dolgukat. Egészen a 28. percig...

...huszonnégy pontos hátrányban, kilátástalan dobóformával, passzívan reagáló védekezést bemutatva indítottunk el egy hosszú hajrát. Kimaradt néhány addig beeső ceglédi dobás, befejeztünk egy-két gyorsindítást. Talán elhitték, talán elfáradtak, a lényegen nem változtat. Mi nem adtuk fel. Továbbra is messze voltunk a szemetgyönyörködtető kosárlabda bemutatótól, ám az akarat töretlenül bennünk volt. A különbség egyre csökkent, a végjátékban az egyenlítésért dobhattunk! Végül ötpontos vereséget szenvedtünk, ám a tükörsima kiesés tragikus rémálma helyett újult reménnyel felvértezve utazhattunk a visszavágóra.

Ahol a Srácok megkoronázták saját éves teljesítményüket egy félelmetesen izgalmas és sokáig emlékezetes meccsen. Akik látták, nem felejtik, annyi szent. Húzd meg, ereszd el, negyven percen át. Emelem kalapom a Srácok előtt! Hiába játszott kiválóan, jobbnál jobb egyéni teljesítményeket bemutatva riválisunk, nem csüggedtek egyetlen pillanatra sem. Megőrizve hidegvérünket, betartva az első meccs után leszűrt tapasztalatok változtatásait, folyamatosan ott loholtunk vendéglátónk nyomában. Fantasztikus csapategység, rendíthetetlen hit. Éreztük a vérszagot, és vártuk az alkalmas pilanatot. Fáradni látszott a Cegléd. Csakúgy, mint három nappal korábban. És ekkor jött el a mi időnk. A szó valódi és átvitt értelmében is. Tizenhárom másodperc. Nálunk a labda. Tábla elő. Figura felrajzol. Kettő pont kell a túlórához, triplával lezsírozzuk a rendes játékidőben.

Roli indítja a Szezon Legfontosabb Akcióját... Domi megoldja az elszakadást... Roli átadása mértani... Bence és Sifu, mint két áthatolhatatlan sziklatömb, úgy zár össze... Thomas megszabadul piócájától... fél méter az előnye... alapvonalat támad... hárman rontanak rá... a nagyok lépnek vele befelé... (konzervatív edzők a hajukat tépve szörnyülködnek) felugrásból horog - visszapassz Dominak... az ő védője is rémülten lép a közeli befejezéstől rettegve a gyűrű alá... Thomas élete gólpasszát postázza... Domi még a szokásosnál is jobban kiemeli 2018 legnagyszerűbb tripláját... egy örökkévalóságnak tűnik, amíg a röppályája a végéhez ér... körülöttem áll az egész kispad... a labda olyan tökéletesen szottyan a gyűrűbe, hogy a derék gondnok bácsi holnap cserélheti a szanaszét szakadt hálót...

Bejutottunk a 2017/2018-as NB2-es kiírás legjobb négy csapata közé! Még leírni is borzongattató. Jutalomjáték a javából. Bár, ahogy a Srácokat ismerem, tuti, hogy nem elégszenek meg a részvétellel...

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!

Foto - Budapesti Honvéd Kosárlabda Akadémia facebook-oldala