Tüzér-tűz 3.rész (3.évad)

Kezdem egy kicsit "messzebbről" a heti mesélnivalómat. Vándorolós profi szezonjaim során töménytelen alkalommal szegezték nekem a kérdést: "Miért nincs normális csapat Budapesten?" Ekkor - aktuális érettségemnek és tapasztalatomnak - megfelelően próbáltam megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Igazából lényegtelen milyen vélt vagy valósnak gondolt indokokat sorjáztam az éppen velem beszélgető kosárlabda kedvelőnek, a lényegen nem változtatott. Közel húsz esztendeje nincs (1997-ben nyert utoljára magyar bajnoki címet a Budapesti Honvéd) stabilan, kiszámíthatóan és eredményesen működő A-csoportos férfi kosárlabda klub a két millió lakosú Nagyfaluban. Emlékszem, sok esetben emlegettem a "nincs összefogás a budapesti kosárlabdán belül" okosságot. Büszke fővárosiként jelenthetem - remélem nem kiabálom el - ezt az érvet többet nem kell felhoznom ebben a témakörben!

Heti első felkészülési mérkőzésünket ugyanis a friss, ropogós U19-es Budapest Válogatott ellen játszottuk. A Vasas, a MAFC, a Kőbányai Darazsak, az Óbudai Kaszások és a mi reménységeinkből összeállított gárda Sárosi Bulcsú és Simon Nándor vezetésével készül az EYBL versenysorozat emberpróbáló kihívásaira. Hárommeccses felkészülési idejüket a Dózsa György úton nyitották. Két, tejfelesszájú kölykökből verbuválódott egység összecsapához illőn lendületes, sok érthetetlen hibával, ellenben néhány lélegzetelállítóan bravúros megmozdulással is tarkított partin végül 80-78 arányban sikerült győznünk. Haris Róbert (24 pont, 8 lepattanó, 27 VAL, 25 játék perc) és Kerpel-Fronius Gáspár (15 pont, 4 gólpassz, 17 VAL, 20 játék perc) voltak a csapatok legeredményesebbjei.

A Nyugati csoport idén méltán pályázhat a sportújságírók által maximumra pörgetett, halálcsoport titulusra. Sorjáznak a jobbnál jobb csapatok, bennük szép számú ex-A-s, illetve válogatott spílerrel. Szerdán az egyik trónkövetelő, az immár Csaplár-Nagy Ervin által gardírozott Győr kopogtatott be hozzánk egy edzőmeccs erejéig. Mit is mondhatnék? Erre biflázzák a profi edzők azt a frázist, hogy a "csapatokon érződött a komoly fizikai megterhelés okozta fáradtság". Lefordítom: sírt a labda. Ipari jellegű sárdagasztást és berendezés-rongálást követően Gombás Gáborék fogadhatták a gratulációinkat. Mondhatnám, a 65 kapott pont jó védekezést takar, de legalább a saját blogomban ne beszéljek mellé. Vendégeink (is) becsülettel tesztelték csarnokunk palánkszerkezetének strapabírását, amit mellé lehetett dobni, azt mellédobták. Kevés pozitívumként kis Kerpi 17 perc alatt összeszorgoskodott 15 pontos, 20 VAL-os produktumát, valamint Máté Márk 13 és Kiss Ádám 10 dobott pontját említhetem.

Két edzést követően jött el az egri Dobó Kupa hétvégéje. Szombat-vasárnap, három meccs. Ellenfelek, sorrendben: Miskolc, Békés, Eger. Az első kettőt izzadtságszagúan behúztuk 2, illetve 3 pontos különbséggel, míg a torna zárómeccsén, ami mint kiderült, a vándorserlegről döntött, kikaptunk. Megharcolt, kiérdemelt ezüstérmekkel térhettünk haza. Ami a teljesítményeket illeti. Dobószázalékunk ezúttal sem verdesett Steve Nash-i magasságokat. 34,5%-os mezőny és 62%-os büntetővel pironkodhattunk. Ellenben becsületesen, megalkuvást nem tűrve robotoltuk végig a 120 játékpercet. Az Eger ellen mínusz huszonháromról jöttünk fel, sőt léptünk meg hét ponttal, hogy aztán a végjátékra mentálisan és darabszámra is elfogyjunk (72-75). Stefán Dávid (a torna gólkirálya) fantasztikusan játszva hozott 54 pontot, 20 lepattanót és 71 VAL-t, Szarvas Gábor az első két meccsen tett hozzá égetően fontos pontokat (9 és 6), csakúgy, mint Sebők Bence (19 pont, 13 lepattanó, 27 VAL). Pálházi Richárd (13/9) és Gazsi (21/12) a fináléban lépett elő. A torna meglepetésembere azonban nem közülük került ki. Ramon "Szúnyog" Valerio tapasztalatlanságát megcáfolva okozott komoly fejtörést a rutinos játékosokkal teletűzdelt ellenfeleinknek. 13 pontja, 6 lepattanója, 7 szerzett labdája és 13(!) kiharcolt faultja sem akármi abszolút újoncként, de nekem/nekünk inkább az a bátorság, vagányság és az emelett mutatott alázat és fegyelmezettség az, ami a leginkább elismerésre késztet.

Mozgalmas és rendkívül fárasztó hét áll mögöttünk. Sok mindent gyakorolhattunk, csiszolhattunk. Különböző felállásokban, szerkezetben, különböző stílusú ellenfelek ellen próbálgathattuk elképzeléseinket. Még mindig nagyon az utunk elején járunk, messze még az idő mikor azt mondhatjuk, készen állunk a komoly, tétre menő feladatokra. Rengeteg munka, tanulás vár ránk. Az irány azonban bíztató...

Egy nap, szigorúan betartandó pihenő (új lakatot tetetek fel az átjáróajtóba, hogy a sztahanovista Szollár Geri-Sebők Bence páros se tudjon sumákba' edzeni...) után készülünk a Bányász Kupára, ahol a bajnoki cím várományos Oroszlány-Salgótarján duóval mérjük össze erőnket.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!

Foto - Gémesi Balázs