Tüzér-tűz 4.rész (4.évad)

Komoly szakmai dilemmát jelentett úgy összeállítani a mérkőzések játékoskereteit, hogy ne nyírjam ki a játékosokat fizikálisan, képesek legyünk normális szerkezetben gyakorolni, és emellett méltón képviseljük a Budapesti Honvédot. 

Megmondom őszintén, kicsit óvatos voltam az "össz-budapesti" monstre torna lebonyolítása kapcsán. Adott öt remek ellenfél, akik ellen - felkészülési időszak ide vagy oda - már csak a kölcsönös tisztelet miatt is odateszi magát a (sport)ember. Nem akármilyen terhelés ez, amiben bármikor benne lehet a sérülés. Utólag azonban be kell vallanom, régen volt ennyire pozitív és új impulzusokat adó kosárlabda tornában részem.

A kiváló szervezés és segítőkész lebonyolítás mellett (amelyet ezúton is köszönünk a Tehetséges Fiatalok vezetőségének, személy szerint Sárkány Paulának és Ritának) volt lehetőségünk sok taktikai elemet gyakorolni, összekovácsolódni pályán és azon kívül egyaránt.

Apropó, összekovácsolódás. A szombati mérkőzés után tartottuk az immár negyedik Pesterzsébeti Gettó Partit. Az idei mérleg: 8 kiló krumpli, 5 kiló hús, 2 kiló csipetke tészta, 1 kiló hagyma, paradicsom és paprika összetevőből mennyei pincepörkölt Bejja asszony-módra. Kísérőnek hét vekni kenyér, pár lavornyi sós és édes nyamnyamm. (Kedves Honvédos feleségek, barátnők, nagymamák, lánytestvérek! Nagyon szépen köszönjük!) A sok jó ember kis helyen is elfér mondást maradéktalanul kimerítettük. Huszonhat piros-fehér spíler, Mészáros "Lujó" István szakosztály vezető, hat gyermek és három édesanya. Ez még az én korlátolt matematikatudásommal is 36 fő. Cirka negyven négyzetméteren. A hangulat azonban frenetikus volt. Pláne azok után, amikor előkerült Sáskáim felnőttméretű műanyag kádat csurig megtöltő legó gyűjteménye. A Weisz Andris, Schwarcz Balázs és Vincze "Sifu" Balázs nevével fémjelzett kreatív tervezőosztag, kiegészülve Bendegúz fiammal és a legifjabb műanyagépítőkocka fanatikussal, Kováts Kászonnal olyan futurisztikus torpedórombolót építettek, aminek láttán a dinasztia alapító Ole Kirk sem fukarkodott volna az elismerő dán nyelvű szuperlatívuszokkal.

Az idei Madaras Jani-díj nem került kiosztásra. Értelmezhetetlen mennyiséget senki, ám becsületes adagot mindenki magára vállalt a hivatalos Honvéd évadnyitón. CSAPATSZELLEM jellemezte a brigádot ezen a téren is. Eddig sem volt panaszom a kohézióra, ez csak tovább erősödött a nagy csatában letudott Budafok győzelem és az alkoholtartalmú frissítők elfogyasztása után.

A jó hangulat garantált volt a torna záró napjára. Az Óbudai Kaszások, a Budafok és a MAFC skalpja után szerettük volna a Gyurasits István emléktorna idei győztesét, a felkészülési időszak eddigi legmeggyőzőbb csapatát, az MTK-Törökbálintot is megizzasztani. Sikerült. Lelkes, tudatos, néhol már minőségi kosárlabdával nyertünk és értük el a 4-1-es mutatót, amivel holtversenyben zártunk az élen a hazaiakkal. Mivel Beák Gabiék legyűrtek minket, megérdemelten kerül a trófea a Sárkány rezidencia trófeagyűjteményének felső polcára.

Most szusszanunk egy rövidet, hogy aztán elutazzunk Nyíregyházára, az utolsó gyakorló fázisra, mielőtt elkezdődne a tánc.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!