Tüzér-tűz 5.rész (5.évad)

Végre-valahára kezdetét vette a szezon! Nem sokat kerülgettük a forró kásás bödönt, rögtön lecsóbatenyerelés szerepelt az étlapon. Első ellenfelünk a bajnoki cím legnagyobb várományosa, az OSE Lions volt.

Immár az ötödik évadban vezetem büszkén csatába a Budapesti Honvéd kosaras seregét, megélve sok nagy mérkőzést, de azt bizvást állíthatom, a szombatihoz hasonló hangulatban még egyetlen egyszer sem volt részünk a Srácokkal. Több mint 500 néző, két fantasztikus szurkolótábor, sípok, dobok, nádihegedűk. Már csak ezért is fantasztikus lett volna behúzni a bravúrgyőzelemként aposztrofált győzelmet. Huszonöt percig reális sanszunk mutatkozott erre...

...ekkor azonban totális rövidzárlat következett be nálunk. Elöl-hátul, kispadon egyaránt. Bizony, bármennyire fáj leírnom, nekem sem sikerült kizökkentőnek bizonyuló okosságot mondanom vagy meghúznom. Idő(ke)t kértem, cseréltem, minden olyan taktikai dolgot bevetettem, amit gyakoroltunk. Hiába. Akkorra már feltartóztathatatlanul tartottunk a negatív spirál legalja felé. Valószínűleg olyan szintű sokkot okozott a mérkőzés addigi menetének gyökeres megváltozása, hogy képtelenek voltunk újrarendezni a koncentrációnkat. Végigdolgoztuk a nyarat, kiéheztünk a tétmeccsekre, elrakatták a nyitómeccsünket. Tombolt bennünk az adrenalin, a bizonyítási vágy. Majd telt ház, leírhatatlan, korábban nem látott atmoszféra, kiváló kezdés, félidei vezetés. Erre fel néhány elkerülhető hiba, megingó magabiztosság és egy új erőre kapó ellenfél. Az Oroszlány pedig sokkal jobb csapat annál, hogy egy ilyen alkalomra ne csapjon le vérszomjas turulmadár módjára. 

Az igazsághoz hozzátartozik egy korántsem elhanyagolható adalék. Aki állandó olvasója a blogomnak, tisztában van vele, az ellenféllel a lehető legritkább esetben foglalkozom. Burai Róbert azonban olyan mértékű extrát adott hozzá a piros-feketék játékához karriercsúcsnak számító 21 pontjával és 30 VAL-jával mindössze húsz(!) játszott perc alatt, amelyhez fogható performanszot szökőévente lát az emberfia.

Sajnos, nálunk Tóth Bence (14/6 pont, 7 gólpassz és 23 VAL) mellé senki sem tudott huzamosabb ideig felnőni, holott ez elengedhetetlen egy ennyire erős ellenfél két vállra fektetéséhez. Magunkhoz képest vállalható számnak tűnhet 13 eladott labdánk, ám csúnyán árnyalja az összképet, ha hozzáteszem, ennek a fele a mérkőzést gyakorlatilag eldöntő harmadik negyedben érkezett. Ezek, valamint a 40%-os mezőny, illetve a 65%-os büntetőzésünk megpecsételte a sorsunkat.

Nagy kár ezért a vereségért. Írhatnám a sablont, miszerint nekünk nem a bajnokesélyest kell legyőznünk, de sziklaszilárdan vallom, az idei rendkívül kiegyensúlyozottnak és izgalmasnak ígérkező bajnokságunkban mindenki ellen győzelmi esélyekkel léphetünk parkettára. Ehhez azonban huszonöt percnyi jó játék nem elég...

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!