Tüzér-tűz 9.rész (7.évad)

Közel jártunk hozzá eddig, ám vagy nem voltunk elég jók, vagy képtelennek bizonyultunk lezárni az adott mérkőzést, így nyeretlenül utaztunk a távoli Baja festőien romantikus városába. Mielőtt belekezdenék a derbi részletezésébe, Tisztelt Olvasóm, engedj meg némi nosztalgiázást a tésztával tálalt halászlé fellegvárával kapcsolatban.

Számtalan örök emlékem fűződik Bács-Kiskun megye fővárosához. Az 1996-97-es szezonban itt sikerült hosszabbítást követően kétvállra fektetni a többek között Hosszú "Puska" István és Nenad Vujadinovics által repített Bácskát az NB1/B bajnokság rájátszásának utolsó fordulójában, megváltva ezzel a Százhalombattai KE (atyaég, de rég volt, talán igaz sem volt...) történetének első és mindezidáig egyetlen A-csoportos évadára szóló retúrjegyét. 2011 szeptemberében debütáló, pályakezdő BSE edzőként kísérhettem végig, ahogy az országos junior selejtező első fordulójának legfontosabb mérkőzésén Szörényi Laura egy alapvonali kifutást követően, a dudaszó felharsanásának pillanatában tökéletes ívű triplával szúrt tőrt saját és tizenkét piros-fehér hölgyem szívébe...

Baja. Emlékszem, már gyerekkoromban valamifajta misztikus légkör lengte körbe eme nevet és a kosárlabda csapatukat. A televízió képernyő előtt gubbasztva csodáltam a legendás "bajai vizesnyolcast" Bovánovics - Ágfalvi - Gorjanácz előadásában, és próbáltam másnap leutánozni Likár László egykezes büntetőjét a suli tornateremben. Telt ház, ezer fokon égő szurkolók, akik nem csak rajongásig szerették imádott csapatukat, de értették is a játékot. Hiányoztak a piros csoportból, és nagy öröm, hogy immár itt vannak. Jó csapat, jó hangulat, minőségi kosárlabda élmény.

Nem volt ez másképp most sem. Kiélezett meccset játszottunk egymással, ahol egyetlen labda döntött a győztes kilétéről. Többször írtam már, a sikert nem érdemre mérik ebben a sportágban. Ezúttal is mindent megtettünk, csakúgy, mint a hazaiak. Lehet, a triplamutatók közötti drasztikus különbség jelentette a szükséges pluszt statisztikailag, illetve az, hogy talán mi jobban fel voltunk mentálisan készülve a szoros végjátékra, míg Jakab Petiék önbizalmát kicsit megingathatta a nyeretlen Honvéd által mutatott tartás. Akárhogyan legyen, a legfontosabb, sikerült behúznunk az elsőt! Ennek értékét csak tovább erősíti, hogy mindezt idegenben, Magyarország egyik legspeciálisabb hazai pályáján tudtuk véghezvinni.

Óriási gratuláció illeti a Srácokat, akik ugyanolyan hittel, akarattal és fegyelmezettséggel tették a dolgukat, mint eddig! A korábbi Tüzér-tűz bejegyzésekkel ellentétben az utóbbi évadok során nagyon ritkán nevesítek külön játékosokat, ám ezúttal feltétlenül ki kell emelnem három utánpótlás korú spíleremet, nevezetesen az egyaránt karriercsúcsot dobó Kopácsi Ákost és Bea Bencét, valamint a lélektanilag gyilkos pillanatokban betaláló Tichov Dominikot.

A bajnokság tovább dübörög, ünneplésre sem különösebb okunk, sem rendelkezésre álló időnk nincs. Lépésről-lépésre, meccsről-meccsre haladunk. Következő kihívás az otthon szintén bivalyerős MEAFC gárdája. Mit is mondhatnék? Győzni akarunk!

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!

Fotó, Slide - Budapesti Honvéd Kosárlabda Akadémia facebook