Ferdi mosolyoghat odafent

A Paks ezzel harmadik győzelmét aratta három meccsen. Igaz a JKSE is szépen tartotta magát ellene, a Kaposvár meg szinte nyert (1 pont döntött az ASE javára), de a történelemkönyvekben az áll majd, hogy 3/3, tehát az alapszakasz egyik esélyese a szurkolói által elvárt módon rajtolt a 2012-2013-as bajnokságban, ez nyugodtan kijelenthető.

NB I A 3. forduló, Paks
2012. október 13.
Vezette: Pálla, Frányó, Surányi (Szabó)

Atomerőmű SE Paks – Zalakerámia-ZTE KK
95-76 (15-25, 28-13, 31-17, 21-21)

Paks: L. Williams 22/6, N. Williams 20/6, Vojvoda 19/9, Idlet 17/3, Tóth Á. 8/6. Csere: Kerpel-Fronius 2, Eilingsfeld 4, Illés 3/3. Antóni, Czinger. Vezetőedző: Enrique Gutiérrez.

ZTE: Gáspár 5/3, Kovács Á. 9/3, Hudson 17/3, Baki 9/3, Simovic 20. Csere: Kertész 5/3, Kerkai, Koma 3, Puszta 8/6, Gáll. Vezetőedző: Völgyi Péter.

Kipontozódott: Tóth Á., ill. Simovic

Enrique Gutierrez Garcia, a Paks vezetőedzője a lefújás után: "Ilyen szomorú előzmények után nagyon nehéz volt ráhangolódni a mérkőzésre, de a család is azt kérte, hogy ne halasszuk el a találkozót. Három sérültünk miatt kevés variációs lehetőségünk volt, a győzelmet a Morgen családnak ajánljuk."

Völgyi Péter, a ZTE vezetőedzője a lefújás után: "Jól kezdtünk, az emberfogással működött is a játékunk. Faultproblémák miatt azonban át kellett állnunk zónára, és a Paks akkor már jobban élt. Ellenfelünk fokozatosan elhúzott, nem tudtuk vele tartani a lépést. Őszinte részvétem a Morgen családnak."

A találkozón a paksi Tóth Ádám két kosarával, illetve Vojvoda révén 6-2-re vezetett az ASE, de hamar fordult a kocka, és a messziről rosszul célzó paksiak ellen hatékony támadásokat vezetett a ZTE. Kovács Ádám és Teo Simovic, valamint Dorenzo Hudson is eredményes volt, többször is, így a 7. percben már néggyel ment a zalai alakulat (12-16).

Sőt, Baki Gergely is beindult, és triplát, majd duplát ért el, a különbség pedig már a közte tízet ostromolta. Ami ekkor nem sikerült, picivel később összejött, ugyancsak Baki – ezúttal büntetőkből – révén kialakult a negyedet lezáró 15-25 is.

A második tíz percben összekapta magát az ASE. Hiszen bármilyen szomorú is volt a bajnoki aláfestése, leginkább úgy játszhattak Ferdiért, ha nyernek, ezt nyilván minden paksi tudta. Ennek eredménye igen hamar meg is mutatkozott, hiszen az a Paks, amelyik az első negyedben 25-öt kapott, most 13 ponton tartotta ellenfelét, míg a támadásai is sokkal jobban sikerültek, mint addig.

Pedig a második negyed Kovács Ádám kosarával indult, tehát már tizenkettővel ment a ZTE, de utána következett a hazaiak látványos formajavulása. Williams-pontoknak tapsolhatott a paksi nagyérdemű, mégis két ember nevéhez kapcsolhatók ezek a kosarak. Először ugyanis Nick, majd Lorenzo talált be, utóbbi egymás után többször is, így pillanatok alatt már csak 2 pont maradt meg a vendégek fórjából (25-27).

Simovic tartotta a ZTE-t ekkortájt, de folytatta a ponttermelést az addig visszafogottabb paksi Idlet is, és bár a Zalaegerszeg szívósan tartotta magát, de addig kergette őt a Paks, míg éppen Idlet a vezetést is visszaszerezte a hazaiaknak. Ráadásul az utolsó másfél perc erősen az ASE akarata szerint alakult, hiszen hiába kért ekkor gyorsan időt a vendégtréner, mégis sikerült egy újabb lapáttal rátennie a Paksnak: a negyednek 10 pontos hátránnyal futott neki, ám a végén már 5-tel vezetett. Ezt hívják feltámadásnak… bár inkább ezt a szót egy ilyen napon inkább hagyjuk…

A hazaiaknál Nick Williams 14 pontig jutott az első félidőben, míg a ZTE-nél Simovic 10-ig. Ők voltak a legeredményesebbek.

A lepattanózásban is jelentősen javuló Paks a továbbiakban is dominált, és a harmadik negyedben már igen simán vezetett. Stílszerűen az egyébként is jól játszó Nick Williams hármasával lett először közte 10 (50-40), majd a „tesó” is bemutatta, hogy érzi a hármasokat, így nőtt a hazai fór tovább. Nem szerencsés bármit belemagyarázni a történésekbe, de könnyen lehet, hogy amint egyre inkább a mérkőzésre figyelt a Paks (mivel fejben is bemelegedtek a játékosok), annál inkább nyújtotta tudása javát.

A vendégek csak nehezen tudtak kosarakat szerezni, ugyanakkor a tolnaiaknál a két Williams mellett már Vojvoda és Idlet is két számjegyű pontnál járt, a különbség meg lassan a 20 felé kúszott.

A negyedik játékrész sem hozott változást már jelentősen. A ZTE-ből a két légiós (ne feledjük, ők még csak két külföldivel álltak ki), Simovic és Hudson dobált szinte minden pontot, meg Baki volt még az, aki ekkorra 9-ig jutott. A hazaiak ugyanakkor továbbra sem igazán céloztak jól messziről, a fontos tripláik mellett sokat el is szórtak, ám ez is belefért simán.

Ugyanakkor a ZTE nem adta fel, és Hudson kosarával (80-69) egy hosszú hajrát nyitott 5 perccel a lefújás előtt, tehát a Paks sem dőlhetett hátra. Ráadásul ott lehetett a játékosok emlékei között, hogy a felkészülési meccsek során már találkozott a két alakulat, és akkor kiélezett derbit vívtak egymással.

A hazai légiósok azonban megrázták rögtön magukat, és máris 87-69-re módosult az eredmény, ami gyakorlatilag lezárta a még esetleg nyitott kérdéseket, hiszen csak bő 3 perc volt hátra ekkor már. Az elején pontjait nagyon szépen szedegető Kovács Ádám később már kevésbé tudott hatékony lenni (igaz, nem is kapott sok lehetőséget, hiszen mintegy negyedórát volt csak pályán), s a két légiós, illetve Baki mellett még a végére Puszta Dávid közeledett a tízhez, de igazából a dobott pontokkal olyan nagy gond nem volt, inkább sokat kapott a ZTE.

A legvégén még a 17 éves Illés Mátéval dobattak egy hármast a paksiak. Üzenet volt ez a jövőnek: élni kell tovább!

Reméljük, Ferdi mosolyog most valahol…