Kettős győzelemmel az Olaj a legjobb 8 között

Magyar Kupa, nyolcaddöntő, 2. mérkőzés

Naturex-SZTE-Szedeák - Szolnoki Olaj KK 67-99 (18-29, 13-20, 13-25, 23-25)

Összesítésben: Kettős győzelemmel továbbjutott a Szolnoki Olaj KK.

Naturex-SZTE-Szeged: Fekete 8, Gurley 8, Kiss 2, Dukics 11/6, Csorvási M 8.
Csere: Csorvási L. 3/3, Jakab 4, Vida 6, Tanács 7/3, Wirth 6/6, Varga 4, Hájer -.

Szolnoki Olaj KK: Simon 5, Horváth 16/12, Sehovics 15/3, Bell 13/3, Báder 17.
Csere: Németh 3, Szabó 11, Fodor 15/9, Trepák -, Mándoki -, Grebenár 2, Csaba 2.

A hazaiaknál ezúttal az amerikai Anthony Gurley és Csorvási Milán is játékra jelentkezett, nem játszott azonban a tegnapiak közül Jones. A túloldalon Horváth Ákos visszakerült a kezdőbe, Ernests Kalve és Brandon Gay azonban továbbra sem léphetett pályára. A szolnokiak láthatóan nem akartak meglepetést maguknak és Szead Sehovics, de leginkább Báder Márton vezetésével azonnal megléptek az első negyed első felében (6-13). A túloldalon csak az idősebbik Csorvási testvér volt kiemelhető ekkor, de hasznos játéka ellenére is pillanatok alatt hátrányba került csapata. A következő három perc egyértelműen a Szegedé volt, hiszen a nyolcadik perc közepére már csak egyetlen pont volt a hátrányuk Nebojsa Dukics triplájával (16-17). Az egész első negyedben azonban ennyi jutott a hazaiaknak, ezt a periódust leszámítva sokkal jobban kosaraztak a vendégek és a negyed végét is megnyomták, Horváth triplájával tíz pont fölötti előnnyel zárták az első 10 percet (18-29).

A második negyedben sem változott sok minden, a szegediek támadójátéka teljesen széteső volt, a tegnapi sok gólpasszos játékuknak nyoma sem volt, egyénileg pedig nem tudtak olyan helyzetekbe kerülni, hogy jó százalékkal értékesíthessék dobásaikat. Pattanózásban is megint alulmaradtak és ezúttal eladott labdákkal sem segítette őket ellenfelük. Fodor Márton, Szabó Miklós, Bell és Báder is folyamatosan betaláltak, utóbbi zsákolásával a 16. perc végén megvolt a két csapat között a 20 pontos differencia (24-44). Megállíthatatlannak tűnt az Olaj, gyakorlatilag alig volt olyan támadás, amiből ne szereztek volna pontot, hátul pedig jóval jobban koncentráltak, mint mondjuk tegnap. A Szedeák a ki nem védekezett támadásokat követően folyamatosan felállt védelem ellen kellett, hogy szenvedjen, ez ma nagyon nem ment nekik. Dukics az utolsó másfél percben öt pontot szerzett, de ez is csak arra volt elég, hogy húszon belül zárjanak a hazaiak az első félidőben (31-49).

A nagyszünetben borzasztóan nagy különbség volt a statisztikákban. A triplákat és a büntetőket nagyjából hasonló százalékkal értékesítették a felek - ebben hasonlított ez a meccs az egy nappal korábbira -, ám a kettesek százalékában ég és föld volt a két gárda között (9/21 vs. 17/23). A pattanókat ezúttal is jobban szedték a szolnokiak (11-19), kevesebb eladott labdájuk volt (8-6) és jóval jobb csapatjátékot mutattak be, ez a gólpasszok számából világosan látszott (5-13). Csak Csorvási Milán volt hasznos az első félidőben a Szegedben (8 pont, 5 pattanó, 2 kih. fault), Dukics inkább csak ponterősen (10 pont) játszott, de a többiek még ennyit sem tudtak hozzátenni. A túloldalon Báder (15 pont, 3 pattanó, 3 kih. fault) kiemelkedett, ahogy már idén oly' sokszor, de Sehovicsot (9 pont, 3 pattanó, 2 gólpassz), Szabót (6 pont, 4 pattanó) és Fodort (8 pont, 2 pattanó, 2 gólpassz) is érdemes kiemelni.

Fordulás után semmi nem változott gyakorlatilag, az Olaj egy-egy elrontott támadást leszámítva akkor szerzett pontot, amikor akart. Főleg Bell és Sehovics, a negyed második felében pedig Szabó csipkedték magukat, ők szerezték a pontok nagy részét, illetve mezőnyben is hasznosan játszottak, vezetésükkel a 28. perc végén már a 30 pontot is meghaladta a különbség (40-71), a negyed végén 41-71 volt az állás.

A záró felvonáson már nagyon érződött, hogy a tegnapi teljesítménye után ma jóval jobban pörgő Szolnok, és az ellenfelével a versenyt felvenni pillanatokig sem tudó Szeged is már csak a végső sípszót várta. Tanács Attila vezetésével kapaszkodtak még a hazaiak, de ez inkább már csak az egyéni statisztikáknak szólt, nem igazán vette már komolyan ekkor egyik együttes sem a meccset. Az adok-kapok folytatódott a meccs hátralévő részében, a kicsit kiengedő, fellazuló vendégek ellen már a szegediek is könnyebben kosaraztak, így tartották a 30 pontos különbséget a kintről is nagyon jó napot kifogó Olajjal szemben. A 100-at aztán mégsem sikerült megdobnia a vendégeknek, megálltak 99-nél és végül 67-99-re nyertek, ezzel kettős győzelemmel továbbjutottak a Magyar Kupa negyeddöntőibe.

A végére még nagyobb lett a különbség lepattanózásban (22-38). A kettesszázalékban maradt a nagy differencia, itt nem is a Szegedé volt alacsony, hanem inkább a Szolnoké nagyon magas (22/43 vs. 33/47). A triplákban a vendégek nagyon feljavultak, a hazaiak pedig romlottak (6/20 vs. 9/17). Az eladott labdákban (14-15) és a büntetőkben (5/9 vs. 6/9) közel hasonló szintet vonultatott fel a két gárda, gólpasszból pedig a második félidőben is többet adott az Olaj (11-24). Csorvási Milán a második félidőben nem sokat játszott, igaz, akkor sem teljesített jól, így Vida Máté (6 pont, 3 pattanó, 3 gólpassz, 3 kih. fault) lett a szegediek legjobbja, sokat mondó, hogy az előbb felvázolt statline-nal sikerült kiérdemelnie ezt a címet. A túloldalon négyen is elértek legalább 19 VAL-t és még ketten legalább 13-at, nem igazán lehet senkit sem kiemelni a vendégektől, ma tényleg mindenki jobbik arcát mutatta.