Nem csak a kosárlabdáról szólt a DEAC - SKSE rangadó

Ahogyan arról a 3. forduló összefoglalójában már beszámoltunk, vasárnap a Salgótarján a DEAC vendégeként sok pontot hozó, ám zaklatott meccset tudott megnyerni (89-99) az NB I B Keleti csoportjában.

Ám erre a derbire (sajnos) érdemes külön is szót fordítani, hiszen nem lehet amellett szó nélkül elmenni, amikor - még a legnagyobb tét sem mentség erre, ez pedig nem is bajnoki döntő volt, "csak" egy szimpla hétvégi találkozó - a sport, a játék igazi értelme feledésbe merül.

A két rivális csapat már a meccs előtt is "játszott" egymással. A tarjániak honlapján a klubmenedzser Dániel Tamás nem éppen hízelgően nyilatkozott leendő ellenfelükről, többször megemlítve, hogy a DEAC csarnoka szerinte nem megfelelő ilyen meccsekre - és azt sem rejtette véka alá, mennyire sérelmezi, hogy az előző bajnokságban véleménye szerint debreceni névtelen feljelentők miatt tiltották el több játékosát, utólagos videó felvételek alapján.

A MÉRKŐZÉS

A meccsen sokkal jobban rajtolt a vendég SKSE, a hazaiak pedig mintha kézifékkel akartak volna nekiindulni. A rutinosabb, és láthatóan palánk alatti fizikális fölényben lévő Salgótarján akarata érvényesült főleg, amit akkor kezdett kompenzálni a DEAC, amikor sorozatban bejöttek a távoli dobásai először Pék, majd többször is Nagy Botond révén. Az első negyed így is szörnyű volt a debreceniek számára, hiszen 30 pontot kaptak, ami nagyon sok.

A folytatásban komolyabban tudott védekezni a DEAC, és a tarjániak sokszor egyéni megoldásokra épülő, általában a védőfalat direktben támadó, személyi hibát kierőszakolni kívánó próbálkozásai sem jöttek már be úgy, ahogy előtte, emellett a faultokat sem fújták be már annyira a játékvezetők a hazaiak ellen, mint korábban - ám ezzel együtt is sokkal hamarabb került faultproblémába a DEAC, mint vetélytársa. A debreceni gárda egy alkalommal fel is jött 2 pontra, de a negyed végét igencsak elrontották ismét hajdúságiak (eladott labdáikból, célt tévesztett dobásaikból meg tudott indulni párszor a nógrádi alakulat) - bár visszatért a meccsbe a DEAC, de kevesebbet hozott ki ebből a negyedből, mint lehetett volna.

A második félidő fokozta az izgalmakat, és már addig is több hangulatkeltő elemet prezentáltak a mérkőző felek - a vége pedig még messze volt. A hivatalosan nem vezetőedző Dániel Tamás egyes alkalmakkor felállva mondta el véleményét a zsűriasztalnak (ez a szabályok értelmében nem lenne lehetséges, maximum a vezetőedző, vagyis Kis Sándor tehette volna), de a pályán is nagyon sok olyan eset volt, amit néhány rutinosabb salgótarjáni játékos kommentált. A DEAC együtteséből is érkeztek az ítéleteket véleményező megnyilvánulások, ám némileg más formában - ám tény, hogy mindkét gárda túl sokat beszélt, holott amikor kosaraztak, akkor igen élvezetes meccset produkáltak.

A DEAC próbálta fokozni az iramot, míg a Salgótarján továbbra is erőltette a test test elleni játékot, emellett olykor hol a  fiatal, már az Eger ellen is nyerő embernek számító Schéda, hol a nyáron igazolt Borszéki talált be a triplavonalon kívülről. A mérkőzésen egyébként több alkalommal megtalálta egymást Kaluha Csaba és Sebők Tamás - de ez nem volt kirívó, ahogy említettük, mások is párban vagy csak monológ formájában kommentálták időnként a mérkőzést. Nem kímélték egymást, ütköztek a felek, ahol csak lehetett borsot törtek egymás orra alá, ami addig, amíg ez sportszerű keretek között mozgott, élvezetes harcot eredményezett, mintegy megfűszerezve az összecsapást. Ám érezhető volt, hogy talán túlfeszítik a húrt a kosarasok, ezért csak remélhettük, hogy nem lépnek túl majd egy bizonyos határt.

A találkozó krónikájához tartozik az is, hogy a vendégek szinte folyamatosan reklamáltak amiatt is, hogy szerintük a magasembereiket túl keményen fogják a debreceniek (Tanács nem egyszer dobott úgy középtávolit, hogy rajta lógott valamelyik debreceni kisember), ám a bírók többször is határozottan jelezték a tarjáni kosarasoknak, hogy ők nem így látják, s most már foglalkozzanak inkább a mérkőzéssel. Ebben a felfokozott hangulatban telt el a harmadik és a negyedik negyed jó része is. A Tarján ellen több technikai, sőt, egyszer egy sportszerűtlen hibát is fújtak a bírók, amire főként az volt a látogatók reakciója, hogy megemlítették: szerintük a DEAC is kaphatott volna már hasonló büntetéseket.

A nagy adok-kapokon túl, folyamatosan tartotta előnyét az SKSE, hiszen a debreceniek amikor ismét felzárkóztak 5 pontra, megint nem tudták átlépni a saját árnyékukat, pedig érdekes módon a lepattanókat időnként a tarjáni palánk alatt is jól szerezték meg Vas Viktorék. Ha viszont hibázott a DEAC, azt rögtön megtorolta a rutinos Salgótarján - ha még a sérült Hartwich is pályán lett volna még inkább a vendégek felé billent volna a mérleg nyelve a tapasztalatot illetően. Jaroszlav Gorszkij ugyanakkor rendkívül jól egy-egyezett, Sebők Tamás hatékonyan ostromolta a hazai gyűrűt, s a tőle megszokott all-round játékot hozta, hiszen hol lepattanót szedett, hol triplát dobott, hol pedig irányítóként hozta fel a labdát, Tanács Attila pedig testfelépítését is kihasználva nem csak pontokkal, de fontos lepattanókkal is segítette együttesét (ebben társra talált az amúgy halovány, de lepattanózásban jeleskedő nógrádi légiósban, Miticsben).

A DEAC-nál Kovács Imre volt a legjobb lepattanózó, illetve Vas Viktor, ám elsősorban ötletességükben és fiatalságukban érezhették volna a hazaiak a fordítás lehetőségét, meg abban, ha lehiggadnak kicsit. Többször is bejött ugyanis, hogy nem vitték végig a betöréseket, hanem középtávolról tempót dobott a DEAC (Balogh András vagy Nagy Botond hintett duplákat ilyen szituációkból, vagy éppen Takács Dániel). Ám az is többször előfordult, hogy a hazai irányító előkészítés nélkül tüzelt, s ez nem használt a debrecenieknek. Ugyanakkor a hazai karmester rendre megrázta magát és jelentkezett pár bravúros kosárral (ezek elkerülésére egyébként felhívta csapata figyelmét a tarjáni vezető, Dániel Tamás), és iramot diktált együttesének.

A végjátékban aztán a Salgótarján szíve a helyén volt, s nem tört meg a DEAC próbálkozásai által. Igaz, ekkorra már erősen meggyengült a DEAC, hiszen Boldizsár és Takács kipontozódott. A hazaiak vagy túl hamar dobták el a labdát lesz ami lesz alapon, vagy pont túlkombinálták a támadást. Ráadásul a debreceni védekezésben is voltak lyukak jó pár alkalommal - a munka dandárját egyesek elvégezték a csapatban, míg mások néha belepihentek az egészbe, s ezért a végén volt üresre játszható befejező embere az ekkor (is) okosan kosarazó tarjániaknak. Mindezek tetejébe két-három ziccernek mondható dobást is kihagyott a DEAC, s ez így összességében sok volt ahhoz, hogy esélye legyen a győzelemért harcolni, holott Nagy Ágoston tréner alakulata végig ott volt az SKSE nyakában, várva a pillanatot, amikor "előzhet". Ám tartották, sőt, valamelyest növelték előnyüket a vendégek, a hazaiaknál pedig úgy tűnt, hogy bár bennük van az a játék, amivel egy ilyen rutinos gárdát el lehet kapni, de most egy kis plusz még hiányzott ehhez.

A BALHÉ

Amikor már gyakorlatilag megnyerte a mérkőzést a Salgótarján, s egy perc sem volt hátra, egy debreceni támadás után, amint a két csapat játékosai nagy iramban futottak vissza a debreceni palánk felé, a pálya középső részében Sebők és Kaluha lába összeakadt, s felbuktak egymásban. A látszólag vétlen eset után a debreceni hátvéd a hátára esett, a picit mögülük érkező Tanács pedig szaladt, egyenesen Kaluha felé, majd lendületből szó szerint megtaposta őt. Az eset annyira látványos mozdulattal volt kísérve, hogy kijelenthetjük, a véletlen itt kizárható. Első ránézésre mellkas tájékon talpalt bele a földön fekvőbe a nyáron Szegedről igazolt erőcsatár-center, nem túlzottan visszafogva magát. A horrorisztikus jelenet után Kaluha nagy fájdalmakkal a földön maradt, s abban a pillanatban sokan berohantak a pályára.

A DEAC csapata szinte egy emberként ugrott neki Tanácsnak, akit azonban gyors reagálással arrébb menekítettek csapattársai, ám Boldizsár Ferenccel így is történt némi találkozás - utóbbi erősen meglökte Tanácsot. A közönséget a biztonságiak igyekeztek visszaterelni a padokhoz, ami az eset súlyosságához képest elég hamar sikerült is nekik, ám a bekiabálások kórusa nem sok jót ígért Tanács Attilának, akinek az arcára volt írva, hogy bár valószínűleg nagy felindulásból cselekedhetett, de pár perc alatt gyaníthatóan rájött, hogy óriási butaság volt ez tőle. A már majdnem lincshangulat szerencsére a közönség intelligenciáját is dicsérendő alábbhagyott (besegített egy-két ismert, a helyi kosárlabda életben szerepet vállaló személy is a csitításban, a helyzet uralásában), ám Tanács ezután folyamatosan kapta a magáét "odakintről", amíg két hegyomlás termetű őr ki nem kísérte őt a teremből (a játékvezetők rögtön kizárták a tarjáni kosarast a játékból). A hazaiak játékosát csak pár perc alatt tudták felállítani a padlóról, gyors orvosi segítséget kapott, miközben a mellkasát fogta, s láthatóan fájdalmai voltak. Természetesen Kaluha sem tudta folytatni a meccset, amiből már egy perc sem volt hátra. (Itt jegyezzük meg, hogy Kaluha megkapta az 5. személyi hibáját a sportszerűtlen eseményt megelőző, Sebőkkel való érintkezés miatt, vagyis semmiképp sem maradhatott volna játékban.)

A csapatok lejátszották a maradék rövid időt (egy debreceni nézőt még kivezettek a biztonságiak ezalatt, aki megtalálta magának Gál játékvezetőt, aki viszont nem hagyta annyiban a dolgot, s szólt a biztonságiaknak, hogy távolítsák el az amúgy mindezen nagyokat mosolygó szurkolót).

Nyert a Salgótarján, a debreceniek pedig még sokáig füstölögtek a botrányos meccs végi eseten. Na, meg azon is, hogy volt esélyük a Salgótarján veretlenségét megszakítani, ám ehhez jobban kellett volna védekezniük, hiszen a mérkőzés egyes szakaszaiban igen sok könnyebb vagy éppen a debreceniek hibáját ellenük fordító kosarat szerzett a Tarján. Egyértelműen a rutin győzött, illetve a statikus erőfölény, ezen az igen sok pontot hozó, ám végül nagy indulatokat is kiváltó B csoportos bajnokin.



A mérkőzés kosaras része vélhetően sokaknak elnyerte a tetszését, míg a sok szöveg és a sportszerűtlen jelenetek már gyaníthatóan kevésbé...

NEM TÖRTÉNT KOMOLYABB BAJ

Kaluha Csabát hétfőn értük el telefonon, ő annyit fűzött a mérkőzés egészéhez, hogy szerinte valamivel jobb volt a Salgótarján, s nem érdemtelenül nyert, de a DEAC is megtett mindent, amit tudott a sikerért, ám ez most nem volt elég. Ami az ominózus mérkőzés végi szabálytalanságot illeti, a debreceni hátvéd nem akart bővebben foglalkozni az esettel, de azt elmondta, hogy rögtön kórházba vitték, ahol tüzetesen megvizsgálták, és szerencsére nem találtak maradandó sérülést az orvosok, de azért a lelkében nem maradt nyomtalan a durva belépő.

Fotók: a szerző felvételei