Tükörsima Falco-győzelemmel zárult az első forduló

 

Falco-Vulcano Energia KC Szombathely - Zalakerámia ZTE KK 74-55 (14-21, 26-8, 21-8, 13-18)

Ubilla nélkül egy bő negyed volt a ZTE-ben. Nem tudta vállalni a pályára lépést Manny Ubilla, a vendégek vezére, a helyén Doktor Péter került be a kezdőbe, de ennek ellenére remekül kezdett Bencze Tamás alakulata: két gyors triplával meglépett 10-3-ra és ezt az előnyt végig is vitte az első negyeden. A nyitó játékrész végén 14-21 állt az eredményjelzőn úgy, hogy az Egerszeg még négy büntetőt is kihagyott, válaszolni tudtak a Falco rohamaira Agafonovék, ám a második negyed elején valami megtört: 17-27 után nyolc perc alatt 23-2-t (!) produkált a Szombathely, a ZTE pedig a nagyszünetre már tetemes hátrányba került. A nagyon hosszú lefagyást azonban nem követte javulás, a fordulás után sem tudott változtatni a gárda, úgyhogy a teljes második és harmadik negyedben összesen (!) tizenhat pontot tudtak dobni, ami több szinttel van az elfogadható alatt - itt természetesen elúszott az estéjük, innentől csak a kiütés elkerülése lehetett a céljuk. A Kaposváron aratott győzelem után így megvan az első vereség is a zalaiak számára, egyénileg senkit sem lehetett náluk kiemelni, Ubilla nélkül egy negyedig tudtak partiban lenni a bajnokkal, utána nem volt kérdés - Williams teljesen elveszett, Johnson sem tudott érvényesülni, így pedig nem lehetett reményük. 

Nem sok esélyt adott ellenfelének a Falco. Az első negyedben még nagyon sok téglát dobott a Szombathely, 30% alatt tüzeltek Perlék, de aztán megtalálták az utat a gyűrűig - sok labdát szereztek, sok támadópattanót szedtek és jól játszották meg Reddicet, ráadásul Filipovity is nagy kedvvel dobált, az ő tűzereje is nagyon kellett a fordításukhoz. Az említett 23-2-es roham után a harmadik negyed elején még beesett egy-két fontos dobásuk, onnantól pedig már nem volt kérdés, 51-31-nél meglett a közte húsz, lenullázták a ZTE támadójátékát és végül magabiztos győzelmet arattak. A parádés védekezésüket mindenképpen ki kell emelnünk, hiszen 55 ponton tartották az Egereszeget, az eladott labdák csatáját 20-6-ra (!) nyerték, 16-8-ra nyertek a támadópattanókat tekintve és úgy sem forgott veszélyben a győzelmük, hogy csak 7/28 triplát dobtak be hazai pályán. Egyénileg Reddic (12 pont, 8 lepattanó, ebből 6 támadó) és a 16 pontos Filipovity emelhető ki leginkább, összesen tíz játékos kapott 14-23 perc közötti játékidőt, a szombathelyi alakulat így 2-0-lal várhatja a hétvégi folytatást. 

A Falco legjobb dobói: Filipovity 16/9, Reddic 12, Washington 11/6
A ZTE legjobb dobói: Djuric 16/9, Agafonov 9, Johnson 7/3

 

Egis Körmend – OSE Lions 84-63 (22-10, 30-21, 19-12, 13-20)

Nem adott esélyt a Körmend az újoncnak. Bár Zsíros Péter hármasával még vezetett az első percekben az élvonalba 29 év után visszatérő OSE, 5-5 után egy 12-2-es etappal magához ragadta a kezdeményezést a Körmend. Ferencz egymás után két trojkát is behintett, az oroszlányiak keze pedig megremegett – 22-10-re vitte el a nyitónegyedet az MTE. A folytatásban a két 3x3-as válogatott, Mohácsi és a PVSK-tól igazolt Demeter kosaraival igyekezett zárkózni a vendégcsapat, de kintről pocsékul céloztak, így nem lehetett esélyük közelebb férkőzni a házigazdához. Keller Ákos hasznos játékkal, szép zsákolásokkal vétette észre magát első körmendi meccsén, Travis Taylor pedig már az első félidőben dupla-dupláig jutott (12 pont, 10 lepattanó). A lendületesen, pontosabban támadó vasiak 52-31-re vezettek a nagyszünetben, ehhez persze kellett az OSE 1/14-es triplázása is – csak az első néhány percben tudta tartani a lépést az NB I/B tavalyi bajnoka az A csoport legutóbbi ezüstérmesével.

Triplák nélkül nem megy. A fordulás után sem változott nagyban a mérkőzés képe, kiegyensúlyozott támadójáték mellé szigorú védekezést mutatott be a Körmend, a harmincat is elérte  a differencia – a lepattanócsatát is nyerték a hazaiak, az oroszlányiak pedig továbbra sem találtak kintről semmit (1/20). Bozovic lépte át elsőként a tíz pontot a vendégektől, de nem nagyon akadtak társai - Abell és Mohácsi a negyedik negyedben tudtak kozmetikázni az eredményen, de Zsíros 37 perc alatt 3, Rizvic pedig csaknem 39 perc alatt mindössze 6 egységig jutott. Végül 20 lett „csak” közte, de az első három játékrészben abszolút a hazaiak akarata érvényesült, a végére engedtek ki némileg Matthias Zollner tanítványai – több kell az oroszlányiaktól a folytatásban, még ha nem is feltétlenül ezen a meccsen kellett villogniuk.

A Körmend legjobb dobói: Turner 15/3, Kastrati 15/3, Keller 12/3
Az OSE legjobb dobói: Bozovic 14, Abell 13, Mohácsi 10/3

 

Jászberényi KSE - Sopron KC 66-76 (18-26, 7-15, 20-8, 21-27)

Hazai gyűrű volt Pittsnek. A Jászberényből Sopronba igazoló ponterős hátvéd nem illetődött meg volt csapata ellen, már a nagyszünetig 13 pontot szorgoskodott össze 5/7-es mezőnymutatóval, nem igazán találta az ellenszerét a jászsági együttes. A várakozásoknak megfelelően az amerikai kontingens húzta a soproniak szekerét, Supola dupláján kívül az összes pontot a légiósok szerezték a vendégeknél a félidőig - hazai oldalon is hasonló volt a recept, ott Brbaklic köszönt be három ponttal, a többit az Aleksandrov – Pantelic – Staten – Reed kvartett szállította. A különbség annyi volt, hogy a soproniak pontosabban céloztak közelről, valamint a második negyedben 7 egységen tartották a JKSE-t, így 41-25-ös előnnyel térhettek pihenőre. A térfélcserét követően azonban mintha a soproniakat is kicserélték volna, az első húsz perc során látott lendület elillant, felzárkózott a Jászberény – kezdett kiütközni, hogy kintről gyengén céloztak a vendégek (3/17). A lepattanócsatát viszont végig uralni tudták, és a végjátékot is jobban bírták, így végül győzelemmel távoztak a Jászságból -  Pitts igazi vezér volt az SKC-nél, 29 egységnél állt meg végül.

Nagyot küzdve fordított a Berény, de a végére elfogytak a lábak. A rossz kezdés ellenére nem adta  olcsón a bőrét a jászberényi gárda, Brbaklic, Staten és Aleksandrov is feljebb kapcsolt a harmadik negyedben – a ráncba szedett támadójáték mellé pofás védekezéssel rukkoltak elő a házigazdák, és 20-8-ra el is vitték az etapot. Miller kosarával – amely az egyetlen találata volt a légiósnak – egy pillanatra még a vezetést is átvette Nikola Lazics együttese a záró felvonásban (55-54), erre azonban egy 9-0-s futással válaszolt a Sopron, lényegében eldöntve a találkozót – nem fért bele a gyenge első félidő a JKSE-nek. Hárman is 37 perc fölött játszottak a hazaiaknál, míg az SKC-ből csak Pitts töltött ennyit a pályán - frissebb tudott maradni a Sabáli-legénység a végjátékra, ez is közrejátszhatott a vendégek sikerében. 

A Sopron legjobb dobói: Pitts 29/6, Carter 15, Thompson 10
A JKSE legjobb dobói: Aleksandrov 15/9, Staten 15, Brbaklic 14

Atomerőmű SE - KTE-Duna Aszfalt 90-84 (27-20, 21-25, 20-21, 22-18)

Agilisabb volt az ASE. A mérkőzés elejét jobban kapta el a KTE, Thomas kosarával 15-11-re is vezettek a vendégek. Jött azonban Lóránt, Faust és Evans, egy 16-2-es etappal pedig máris magához ragadta a kezdeményezést a paksi gárda – meg is nyerték a nyitó játékrészt a tolnaiak 27-20-ra. A tízet is elérte a különbség egy pillanatra, de Djeraszimovics, Révész és Wittmann riadót fújtak, ők is futottak egy 10-3-at, ismét nyílttá téve az összecsapást – fordítani azonban nem tudtak, kitartott az Atom előnye. Az ASE amerikai légiósaival meggyűlt a baja a kecskemétieknek, sokszor csak szabálytalanság árán tudták megfékezni a lila-fehérek Colemanéket – ennek ellenére a félidő utolsó hat pontját a Forray-legénység szerezte, és zárkózott fel 48-45-ig a nagyszünetig. A második félidőben folytatódott a tűzijáték, Wittmann Krisztián pörgette vissza az idő kerekét egy „vintage” performansszal, de a túloldalon Evans is belelendült. Fej-fej mellett haladtak a csapatok, a kecskemétiek Wittmann mellett főként Djuraszovicsra támaszkodtak támadásban, a paksiaknál némileg jobban eloszlottak a terhek. A záró etapban 70-70 után Harris nagyon beindult, egymaga szerzett nyolc pontot úgy, hogy senki más nem talált be perceken keresztül egyik csapatból sem, majd rövid idő múlva még egy triplával fejelte meg addig sem elhanyagolható pontmennyiségét. Bár Wittmann még egy utolsó rohamot vezényelt, a Paksra egy év kitérő után visszatérő Kovács Ákos hármasa végleg megpecsételte a vendégek sorsát – a 25 büntetőt kiharcoló ASE végül behúzta a meccset. Öten értek el kétszámjegyű ponttermést Braniszlav Dzunics csapatában, Kovács is 9-ig jutott, Evans pedig kiosztott kilenc gólpasszt – ennyi elegendő volt a három lábon álló vendégekkel szemben a mai estén.

Nem sok hiányzott. Wittmann 23 pontja mellett a Djeraszimovics – Djuraszovics duó 20-20 egységet tett a közösbe, nem rajtuk múlt a vereség. De míg a három húzóember 26/40-nel célzott mezőnyből, a többiek eléggé eltűntek támadásban – ezzel együtt is nyerhető meccset bukott el a KTE, végig közel tudtak maradni ellenfelükhöz a vendégek. Thomas nagyon rövid időt tölthetett el a társakkal, róla még nem kaphattunk teljes képet, de elsőre nem volt ez egy rossz bemutatkozás a nehéz felkészülési időszakot maga mögött hagyó Forray-legénységtől. A fontos kosarakat ezúttal a hazaiak szerezték, de az látszik, hogy idén is kellemetlen ellenfél lesz a Kecskemét.

Az Atomerőmű legjobb dobói: Harris 22/12, Evans 15/6, Coleman 14/3, Lóránt 14
A Kecskemét legjobb dobói: Wittmann 23/9, Derasimovic 20/6, Djurasevic 20/6
   

DEAC - Kaposvári KK 81-79 (17-19, 22-20, 25-15, 17-25)

A végjátékot behúzták a hazaiak. Az első negyedben még kicsit kereste a ritmust a DEAC, négy ponttal is vezetett a Kaposvár, de aztán több alkalommal is rátaláltak a megfelelő megoldásra Kovács Adrián játékosai - hol Manigat (22 pont, 4/8 tripla) villant, hol Boriszov (7/13 mezőnyből) okozott nagyon komoly gondokat a vendégeknek, hol pedig Tóth Ádám centermunkája húzta a debreceni szekeret. Utóbbi játékos a DEAC-siker egyik fő letéteményese volt, vele sem Lalic, sem Dramicsanin, sem Hendlein nem tudott mit kezdeni, a 16 pontja jelentős részét nehéz helyzetekből, védővel a hátában szerezte, de emellett is többször "összerántotta" a védekezést, amelyből előnyt kovácsolt csapata. A második negyedben egyszer már meglódult az együttes, egy 10-2-es rohamot intézett (főleg Manigat két nagy triplájával), majd a harmadikban még futottak egy 9-0-t, amellyel tíz pontra, kicsit később pedig ez fölé növelték az előnyüket - innentől úgy tűnt, hogy kézben tarthatják a derbit. A záró etapban azonban jött még egy hullámvölgyük és bő három perccel a vége előtt megint hátrányba kerültek, ám a clutch helyzeteket végül kiválóan oldották meg: Manigat 2+1-ével fordítottak, majd a hátvéd megtalálta Tóth Ádámot egy zsákolásra, az utolsó szót pedig szintén a center tette hozzá, fél perccel a vége előtt egy újabb clutch kosárral. Ezek döntöttek a DEAC mellett, akik egyébként 50% felett dobtak mezőnyből, szereztek 12 labdát és azt is elbírták, hogy légiósaik közül Armwood nem tudott dominálni (9 pont, 10 lepattanó, de benne jóval több lehet), Harrison mindössze két pontot szerzett, a mezőnyben nagyon hasznos Costa is megállt négy egységnél, Somogyi Ádám pedig pályára sem lépett - így is sikerült győzelemmel indítaniuk a szezont.

A megingások nem fértek bele. Összességében próbálta kontrollálni a játékot a Kaposvár, a meccs elején a labdaszerzésekkel és Ponjavics tripláival vezetni is tudott, ám a második, majd a harmadik negyedben is volt egy-egy olyan időszaka, amikor egymás után több rossz döntést is hozott - ezeket könyörtelenül megbüntette a DEAC és innentől jöhetett a szívós munkával történő visszakapaszkodás. Ezt mindkétszer megtette a somogyi alakulat, a záró etapban egy visszalépős Hendlein-triplával megint vezetni tudott 72-71-re, ám a clutch végjátékot elrontotta: előbb Norfleet adta el fájó pillanatban a labdát, majd beütött egy faultot (Manigat 2+1-énél), hogy aztán Lalic kihagyjon egy büntetőt és Krnjajski is elrontson egy nagyon fontos labdabirtoklást. A végén még Dramicsanin és Davis kozmetikázott a statisztikán és a végeredményen, de ott már ennyi volt tőlük a maximum - a 18 eladott labda, a 7/22 tripla és a néha harmatos védekezés sem volt elég a győzelemhez. Kiemelendő, hogy Dramicsanin (24 pont, 8/13 mezőnyből, 2 labdaszerzés) és Davis (16 pont, 4 gólpassz, 5 labdaszerzés) volt csak az, aki igazán jól játszott, Hendleinnek, Ponjavicsnak voltak jó időszakai, viszont Lalic Tóth Ádám ellen egyáltalán nem tudott érvényesülni, Baki statisztikailag szinte észrevehetetlen volt, Norfleet pedig most az óceánba se tudott volna betalálni - a 0/9-es mezőnymutató és a -1 VAL mindent elmond, de ezt még a végjátékban is megtetézte egy-két hibával. Összességében nem volt rossz a KKK, egy átlagos Norfleettel nyerhető lett volna ez a meccs Fekete Ádámék számára - jövő héten otthon, a ZTE ellen kell javítaniuk.

A DEAC legjobb dobói: Manigat 22/12, Boriszov 17/3, Tóth Á. 16
A Kaposvár legjobb dobói: Dramicanin 24/9, Davis 16/3, Hendlein 12/3

 

Pécsi VSK-VEOLIA - SZTE-Szedeák 103-73 (28-12, 27-30, 23-16, 25-15)

Erődemonstrációt tartott a PVSK. Nem hagyott sok kérdést ezen a meccsen az egyértelmű favoritnak tűnő tavalyi bronzérmes: már az első negyedben jött egy 14-0-s pécsi futás, a szegedi együttes négy és fél percig nem tudott pontot szerezni, 28-8-nál pedig a közte húsz is nagyon hamar meglett. Itt azért kicsit megtorpantak a hazaiak, később volt egyszámjegyű is a különbség, de a nagyszünetben Csirke Ferenc alighanem "rendet tett", mert a fordulás után ismét ellentmondást nem tűrően jött vissza a PVSK és elég hamar lerendezte az estét - a záró etap már megint közte húszról vette kezdetét. A sérülés miatt hiányzó Ruják Andrásra abszolút nem volt szükségük, a légiósok közül Diggs már az elején megadta a ritmust társainak (13 ponttal és 8 gólpasszal zárt), a visszatérő Chris Smith kisebb faultgondjai ellenére szintén remekelt (19 pont, 5 gólpassz), Aiken és Csirics pedig egyaránt rontott dobás nélkül zárta az összecsapást. A magyarok közül Pongó, Horti és Antóni is hozzátette, amit most kellett, a negyedik negyedben pedig már lehetett üríteni a kispadot - két perccel a vége előtt meglett a száz dobott pont is, a pécsiek összességében gálaelőadással, közel 70%-os mezőnymutatóval, kiütéses győzelemmel indították az új szezont.

Nem volt sansza a Szegednek. A vendégek csak a második negyedben tudták felvenni a kesztyűt, ott volt egy olyan időszakuk, amikor visszajöttek húsz pontról tíz környékére, de ezzel el is lőtték minden puskaporukat - nem voltak egy súlycsoportban ellenfelükkel. A felkészülés során is eredményes Asbury elég sok labdát használt el, az első negyedben a szegedi támadások több mint felét ő fejezte be, a nagyszünetben pedig már 12 mezőnykísérletnél és 22 pontnál tartott - hogy aztán a fordulás után eltűnjön, innentől összesen egy pontot tett hozzá és nem is nagyon került már pályára. Ami a többi légióst illeti: Balmazovics 4/4 triplával kezdett, Miliszavljevics pedig a 0 pont-0 gólpasszos első negyed után összekapta magát (17 pontig jutott, bár csak 5/12-t dobott mezőnyből), Krapic viszont értékelhetetlen (2 pont, 2 lepattanó, 18 perc) estét hozott. Még nagyobb gondot jelentett a magyar mag teljesítménye, a negyedik negyed előtt konkrétan két kosarat szerzett a kontingens, utána ezen kicsit azért kozmetikáztak, de sem Wirth, sem Vágvölgyi, sem a Kerpel-Fronius testvérek nem tudtak érdemben hozzátenni a találkozóhoz. 

A PVSK legjobb dobói: Smith 19/3, Aiken 15, Diggs 13.
A Szedeák legjobb dobói: Asbury 23, Miliszavjlevics 17/3, Balmazovics 15/12

 

Szolnoki Olajbányász - Alba Fehérvár 80-100 (23-26, 10-23, 24-26, 23-25)

Elképesztő játékot mutatott be az Alba. Szenzációs kosárlabdát rakott ki a parkettre a szezon első bajnokiján a Fehérvár, amellett, hogy nagyon gyors, lendületes játékot produkált a társaság, megvolt az ész, a finesz és amikor kellett, meg tudták fogni a tempót - abszolút ők diktáltak, ez az első perctől kezdve egyértelmű volt. Ráadásul mindenki parádézott egyénileg is: a rutinos Ljubicsics szenzációsan osztogatott (10 pont, 7 gólpassz, futószalagon érkező jó labdák, jó döntések), a délszláv magasember, Csupkovics négy triplát is bevert, a két atletikus, robbanékony amerikai dobó, Guyton (21 pont, 5/7 tripla, 7 gólpassz) és McDuffie (22 pont, 3/4 tripla) könyörtelenül bevert mindent, ami jutott, őket pedig pluszban olyan teljesítmények egészítették ki, mint Molnár Márton (12 pont, 6/6 mezőnyből, 6 lepattanó, 2 labdaszerzés) és Luka Markovics (11 pont, 6 lepattanó, 2 gólpassz) estéje - Csorvási Milánnak és Darrin Govensnek alig-alig jutott dobás, tőlük most nem volt szükség komolyabb szerepvállalásra. Elsőre nagyon egyben volt a Fehérvár, kontrollált, de bombaerős csapatjátékot játszottak úgy, hogy szinte minden játékosuk megmutatta a benne rejlő óriási potenciált, a hat darab, kétszámjegyű ponttermést elérő emberük, valamint a 15/30 tripla is jelzi, hogy milyen formában volta - üzentek a riválisoknak, hogy jobb lesz felkészülni...

Nem bírta a tempót a kisebb tűzerővel rendelkező Szolnok. Ugyan az Alba vezetett, de az első másfél negyedben még az Olajbányász sem nézett ki rosszul, Smithnek voltak szép dobásai, Andre Jones pedig megpróbálta vezérként a hátára venni csapatát - az ő triplája után 26-28 állt még az eredményjelzőn, nyílt volt a nagyon rohanós, lüktető meccs. Ezt azonban egy 17-2-es (!) Alba-futás követte, öt perc alatat egy kosarat dobott a kifulladó, fegyverekből kifogyó Szolnok, úgyhogy már közte 17-nél kért időt Dragan Alekszics a második negyedben. Itt már azért felocsúdtak a Tiszaligetben és a nagyszünetben 16 pontos hátránynál jött a lelátóról a füttykoncert, de az Olajnak egyszerűen nem volt eszköze a fehérváriakkal szemben: támadásban nem volt annyi tűzerejük, hogy felvegyék a kesztyűt a szenzációsan játszó vendégekkel, védekezésben pedig sokszor teljes átjáróház volt az ő térfelük - ez már a felkészülés során is felmerült, most élesben is látszott, hogy bőven lenne min dolgozni. Juhos Levente nyilván hiányzott a rotációból, de ő egy személyben azért aligha oldja meg az összes gondot: Smith (16 pont, 11 gólpassz) és főleg a második félidő alapján Krsztics dicsérhető (21 pont, 7 lepattanó), Jones sokat erőlködött, de nem igazán ment neki (21 pont, 8/21 mezőnyből, 2 gólpassz), rajtuk kívül pedig csak Tuckernek (19 pont, 5 lepattanó, 6/12 mezőnyből) voltak villanásai. Döbbenetes, hogy a négy légióson felül összesen három (!) pont érkezett a csapat többi részétől, Morant zsákolt be egy alley-oopot, illetve Tóth Norbert süllyesztett el egy büntetőt - ez azt is jelenti, hogy összesen egy pont érkezett a magyar magtól és pontosan nulla (!) a cserepadról, ami egészen értelmezhetetlen statisztika. Összességében éppen feleannyi gólpasszal zártak, mint az Alba és elsőre egy szinttel gyengébbnek bizonyultak ellenfelüknél, hiába a hazai pálya - bőven van még tennivaló náluk a folytatásban. 

A Szolnok legjobb dobói: Krsztics 21/3, Jones 21/3, Tucker 19/6
Az Alba legjobb dobói: McDuffie 22/9, Guyton 21/15, Csupkovics 16/12

 

fotó: falcokc.com