Bizakodva végzi rehabilitációját Mócsán Bálint

Részlet a DEAC hivatalos oldala által készített interjúból:

Tavasszal bontottál szerződést az előző csapatoddal, azóta egy kicsit kevesebbet lehetett rólad hallani. Mesélj egy kicsit az elmúlt időszakról, és ami a szurkolókat talán a legjobban érdekli: hogy vagy most?

- Tulajdonképpen már tavasz óta Budapesten voltam, ahol nagyon jó szakemberekkel tudtam együtt dolgozni, gyógytornászokkal, fizikoterapeutákkal és orvosokkal. Szépen fokozatosan építettem fel magam, most pedig már Debrecenben folytatom az elkezdett munkát. Szerencsére nagyon jól alakulnak a dolgok, amit most itt is megerősítettek, ez a munkámon is látszik, és én is érzem. Nincsenek fájdalmaim, fokozatosan csináljuk az edzéseket és a gyógytornát, egyelőre sikeresen, és remélem, hogy ez így lesz a jövőben is. Nagyon bizakodó vagyok, végre úgy érzem mentálisan és fizikálisan is, hogy ez a jó és működőképes út.

Visszatértél Körmendre, és az első szezonodban rögtön berobbantál a magyar kosárlabdába. Hogy emlékszel vissza erre az időszakra?

- A COVID egy kicsit közbeszólt, hiszen benne volt még egy plusz ötödik év Amerikában, de azt láttam biztosabbnak, ha itthon maradok, és egy magyar csapatban folytatom. Ez már egy augusztusi döntés volt, ami tulajdonképpen kicsit késői, mert addigra a legtöbb helyen már készen voltak a keretek és a felkészülést is elkezdték. Boldogan igazoltam Körmendere, hiszen még a MAFC-os éveimből emlékeztem az ottani meccseket övező fantasztikus hangulatra.  Sajnos a koronavírus miatt a saját bőrömön csak minimálisat érzékeltem ebből a parázs atmoszférából, mivel a bajnokság jelentős részét üres lelátók előtt voltunk kénytelenek lejátszani. Szerintem az az időszakom elég jól sikerült, örültem, hogy a visszajövetelem után meg tudtam mutatni, hogy mennyit léptem előre az amerikában töltött esztendők alatt. Nyilván az az idény sem volt tökéletes, szerettem volna kiegyensúlyozottabban teljesíteni. Ezzel együtt pozitív szájízzel gondolok vissza a hazatérésem utáni évre.

Ezt követően jöhetett volna egy újabb szintlépés, de megsérültél. Mi történt pontosan, és hogy sikerült feldolgoznod?

- Ez egy ugrótérd nevezetű sérülés, ami gyakorlatilag egy gyulladás, és sajnos az én esetemben elég makacsnak bizonyult, fokozatos terhelésre egyre jobban éreztem a fájdalmat, és utána már az ugrás és a futás is nehézségeket okozott. Sok mindent kipróbáltam; injekciós kezelést, fizikoterápiát, gyógytornát, de ezek nem vezettek hosszú távú megoldáshoz, ezért a műtét mellett döntöttem. Ezt követően bizakodóan tértem vissza Körmendre, hittem benne, hogy hamar felépülök, és tudok bizonyítani, de sajnos nem így alakult. A karrierem érdekében úgy láttam jónak, ha az egész szezont rááldozom a százszázalékos felépülésemre. A rehabilitációs folyamat megviselt mentálisan, egy műtétre egyébként is minden sportoló nehezen veszi rá magát. Őszintén megvallva nehéz volt talpra állnom, de szerencsére a mostani eredmények azt igazolják, hogy egyre jobb az állapotom, ami megnyugtató fejlemény.

Közeledett a visszatérés, több csapat is megkeresett. Miért Debrecent választottad?

- Korábban már lenyilatkoztam, és ezt végig tartottam is, hogy csak akkor fogok elmenni valahova, hogyha úgy érzem, hogy képes leszek százszázalékos teljesítményt nyújtani, mivel nem szerettem volna senkit hitegetni. A DEAC-al kapcsolatban az győzött meg, hogy itt vannak az NBI/A egyik legprofibb körülményei, ami a rehabilitációm utolsó szakaszában is nagyon sokat segíthet. A csapatot nyilván követtem az elmúlt időszakban, évről-évre jobb eredményeket érnek el, kétszer dobogón végeztek a kupában, és tavalyelőtt a legjobb négyig meneteltek a bajnokságban. Az előző szezon egy kisebb kisiklás volt a klub számára, de tetszett az a felvázolt koncepció, amivel szeretnének visszatérni a sikeresség útjára, bízom benne, hogy ez már jövőre sikerülni fog, és én is a részese lehetek.

A teljes interjú ide kattintva elolvasható a DEAC hivatalos oldalán.

 

Forrás, fotó: kosarlabda.deac.hu