Justin Graham a ZTE első légiósa

Az irányító 41 mérkőzésen lépett pályára a szlovák bajnok pozsonyi csapatnál, ahol 12.9 pontot, 7,4 lepattanót, 2,8 gólpasszt és 1,8 labdaszerzést átlagolt, ami alapján az eurobasket.com jelölte az Év Játékosa és az Év Hátvédje díjra is.Ez lesz a negyedik profi idénye, korábban draftoltál a D-ligába és Olaszországban kosárlabdázott. 

- Az egész életem az elejétől kezdve kosárlabdával telt – mindkét szülőm és lánytestvérem  is egyetemi szinten kosarazott, én olyan 8 évesen kezdhettem el. Óriási élmény volt a San Jose State színeiben játszani, négy évig a kezdő ötös tagja voltam, egyszer a csapatunk nagyon közel volt az NCAA March Madness-éhez is.

- Hogy alakult a profi karriered?

- Az első évem tanulságos volt, megismertem, hogy mivel jár ez az élet, milyen buktatói vannak. Az elmúlt két szezon viszont nagyon sikeres volt az Internél. Kétszer is nyertünk bajnokságot, kiváló játékosokkal kosárlabdázhattam, és nagyon élveztem a munkát Meleshenko edzővel.

- Milyen érzés volt ennyi siker után otthagyni Pozsonyt? Olvasva a közösségi oldalakat, kizárólag pozitívan emlékeznek rád, és nagyon sajnálják távozásodat.

- Ennyi siker után nehéz a távozás, különösen igaz ez az Inter Bratislavára, ahol a valaha volt legjobb csapattársaim lehettek, a vezetőség korrekt volt és a szurkolók nagy támogatást adtak mindig.

- Miért a ZTE-t választottad következő állomáshelyednek? Kérted-e esetleg ismerősök, barátok véleményét?

- Nagyon sokat segített, hogy többször is beszéltem Jimenez edzővel, aki vázolta a csapat céljait, és hogy ebben nekem milyen feladatokat, szerepet szán. A magyar bajnokságról túl sokat nem tudtam, persze kutakodtam és láttam, hogy több csapat is nemzetközi kupában indul. Ezen túl még beszéltem Greg Somogyival is, akivel idén május végén edzettem együtt többször is Amerikában.

 - Kizárólag a statisztikai mutatóidat nézve nem derülhet ki tisztán, hogy melyik a Te igazi pozíciód. Hol érzed magad leginkább otthon?

- Amerikában végig irányító voltam, míg az Inter Bratislava csapatában inkább 2-es és 3-as. De Szlovákiában is előfordultak kényszerhelyzetek, sérülések, s ekkor voltam 1-es, sőt 4-es poszton is. Teljesen mindegy nekem a pozíció, szeretek a csapat hasznára lenni, bárhol legyek a pályán és bármi legyen a feladatom.

- Mit tartasz erősségednek, esetleg gyengédnek, van-e esetleg példaképed kosárlabdában?
- Néhol kiegyensúlyozatlan vagyok, ebben fejlődnék, de ezt mindig egyensúlyozom azzal, hogy nem alkuszom meg, végsőkig harcolok a pályán és igyekszem atletikusságomat kihasználni. Több olyan játékos van, akit igazán kedvelek és szüleimen túl példakép lehet például az egykori Suns-os Steve Nash, Goran Dragic, Steph Curry, Russ Westbrook, vagy éppen a spanyol Sergio Llull.
 

- Mit csinálsz leginkább, ha nem a kosárlabda köti le az idődet, van-e esetleg már most terved az aktív élsport utáni éveidre?

- Kineziológia mellett sport menedzsmenten végeztem, nem szakadnék el a sporttól és legszívesebben az egyetemi bajnokságban lennék edző. Ami a hobbijaimat illeti: imádok olvasni és otthon barátaimmal egy könyvklub tagjai vagyunk. Egy-egy kedvenc könyvet nem tudok kiemelni, de tetszett mostanában a Végjáték, A Wall Street farkasa,  Where Men Win Glory, Tizenegy gyűrű, vagy a Boys Will Be Boys. Emellett szeretek kosárlabdát nézni és követek pár sorozatot, úgy mint a Homeland, Archer, A trónok harca, A liga, vagy például aKártyavár című TV showkat.

- Mivel telnek most a napjaid?

- Nagyon izgatott vagyok az új lehetőség miatt és várom, hogy Zalaegerszegre érkezzek. Nagyon szeretném meghálálni a bizalmat, örülnék, ha mindenkinek tetszene a játékom, és ígérhetem, hogy a pályán a győzni akarásomra soha nem lesz panasz.

forrás: ztekosar.hu, Dallos Ádám

fotó: ztekosar.hu