Tudnak mindent, de még nem elég jól!

- Azt hiszem, elmondható, hogy a Szeged lehetne 6., sőt, 4. is akár, ha kicsit szerencsésebb, ám most a 9. helyen tanyázik, 3 sikerrel és 5 vereséggel a tarsolyban. Melyik az a meccs, amelyet mindenképpen magatokénak érzel, holott kikaptatok?

Molnár József: - Én a győzelmek után sem vagyok maximálisan elégedett, ezt tudni kell rólam. Mindenesetre a ZTE elleni, végül vereséggel végződő találkozó volt az, amelyiket mindenképpen meg kellett volna nyerni, de itthon, hosszabbítás után kikaptunk. Ekkor két nagy hibánk volt, először is elengedtük a ZTE-t, és húsz pontos hátrányból kellett visszakapaszkodnunk. A végjátékban pedig megint voltak hibáink. A másik két meccs, ahol szintén erős hiányérzetem volt, két olyan találkozó, amely előtt papíron nem feltétlenül mi voltunk az esélyesek, de a mérkőzés során közel kerültünk a győzelemhez, ami végül nem jött össze. Az első ilyen meccs a Szombathely elleni volt, ahol az utolsó két percben hibáink okozták a vesztünket. A másik a Kaposvár elleni mérkőzés, ahol két légióssal álltunk fel, s szintén voltak kihagyásaink, de visszakapaszkodtunk, és gyakorlatilag az utolsó perc döntött ellenfelünk javára. Annyi erőnk tehát sajnos már nem volt, hogy nyerjünk.

- Pont ráéreztél mit akartam még kérdezni, hogy van-e valami összefüggés a között, hogy Gilchrist elment tőletek, s utána rögtön volt egy igen jó mérkőzésetek az eggyel kevesebb légiós ellenére is, de aztán, amikor Fekete Stefán, akit a szakma légiós szintű magyarnak tart, megérkezett, mégis, két újabb vereséget szenvedtetek, amelyek közül a ZTE ellenit ecsetelted is, mennyire fájó volt, de a Sopron ellen meg hiába volt körülbelül 15 jó percetek az elején, végül mintha kihúzták volna a Szeged alól a sámlit, s az SKC igen simán győzött?

MJ: - Ezen dolgozunk, beszélgetünk sokat, hogy az üresjáratainkat kijavítsuk. Illetve keressük a megfelelő taktikai megoldásokat, valamint vezéregyéniségeket azokra a szituációkra, amikor a rossz szakaszainkat minél rövidebbre akarjuk faragni. Egyébként jól mondtad, talán nem is pont a 15. percben, de a második félidő elején gödörbe kerültünk a Sopron ellen, és ebből nem tudtunk kimászni. Erre is megoldást kell találni. Kulcskérdés még, hogy a taktikai fegyelmezetlenségeket kiküszöböljük.

- Igen, de kanyarodjunk vissza kicsit a kérdés azon részéhez, hogy talán lehet mondani, hogy Fekete érkezésével megint egy kicsit újra kell tanulni a figurákat? Vagy ezt rosszul gondolom, és más miatt kaptatok ki még kétszer azóta, hogy ő megérkezett?

MJ: - Fekete érkezése után sem történt nagy változás a taktikában. Ám tény, hogy védekezésben és támadásban is meg kellett találni a helyét a csapatban, hiszen neki nem csak elöl, de hátul is sokat kell teljesítenie. Emellett próbáljuk kihasználni az erényeit.

- Itt is említetted, és olvastam a honlapotokon is, hogy bizonyos taktikai fegyelmezetlenségeket okolsz többek között a vereségek miatt. Mik ezek? Illetve Sopronban és előtte hazai pályán a ZTE ellen is 100 pont felett kaptatok, ami elég sok. Erről mi a véleményed?

MJ: - Azért itthon a Zalaegerszeg ellen hosszabbítással együtt kaptunk 101 pontot, míg Sopronban simán 40 perc alatt 102-t, de igaz, ez sok mindkét esetben. A fegyelmezetlenség alatt végtelenül egyszerű dolgokra gondolok. Például sokkal jobban kell egymásra figyelniük a játékosoknak és be kell tartani teljes mértékben a taktikai utasításokat védekezésben és támadásban is. Ezeket megbeszéljük, meg is értik a játékosok, aztán ennek dacára felmennek a pályára és nem tartják be azokat. Ez amúgy általános probléma, úgy hiszem nem csak nálunk gond, hanem a többi csapatnál is. Igazából nem arról van szó, hogy mindent rosszul tennénk, inkább az a baj, hogy elnagyoljuk a részleteket.

- Értsem úgy, mondjuk, hogy olyan ez, mint amikor a diák átfutja a tananyagot, és magában érti, felfogja, s azt gondolja, „jó, ezt is értem, ezt is tudom, jó, ez menni fog holnap feleléskor is”, aztán amikor oda kerül a tanár elé, már a felére sem emlékszik, mert nem volt elég mély és szorgalmas az előző napi bevésés?

MJ: - Igen, valami ilyesmi. Van erre egy anekdota. Annak idején, vagy 20-30 éve jött egy amerikai edző Magyarországra, és edzést tartott az itteni játékosoknak. Azután megkérdezték tőle, milyennek tartja őket, mire elmondta, hogy „a magyar játékosok jók, mindent tudnak, de nem tudnak mindent elég jól”. Erről van szó, vagyis csiszolgatni kell mindent, tökéletesíteni, jobbá tenni. S ez természetesen vonatkozik az itt játszó légiósokra is, nem csak a magyar kosarasokra, ám a példa elég jól kifejezi azt amire gondolok.

- Milyen most a hangulat nálatok Szegeden? Gondolnám így, kívülállóként, hogy bár kétszer kikaptatok, ráadásul a hazai fiaskó a ZTE ellen totálisan meglepett titeket is, aztán meg Sopronban végül kicsúszott a kezetekből a mérkőzés, szóval ez meg azért fájhatott, de összességében véve talán csak az Alba elleni vereség az, amit nehezen lehet felvállalni, a többi derbin vagy nyertetek vagy partiban voltatok ellenfeletekkel, tehát igazán komoly ok a szomorkodásra talán nincs, vagy tévedek?

MJ: - Jobb lenne a hangulat, ha egy-két győzelemmel többet számlálnánk. Nem vagyunk azonban nagyon elkeseredve. Hosszú még az alapszakasz, és mi szeretnénk felzárkózni az élmezőnyhöz.

Fotók: delmagyar.hu