Budimir: A magyar szavak kimondhatatlanok!

A bama.hu interjúja Budimirrel:

– Ebben a rovatban a legtöbbször az az első kérdésünk, hogy mi volt a legelső benyomása Pécsről. Az ön esetében is érdemes ezt firtatnunk? 
– Értem, mire gondol: gyerek voltam, amikor először Pécsett jártam. A szüleimmel gyakran jöttünk át, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a városból szinte semmit sem láttam, mivel mindig egyenesen az Árkádba mentünk.

– De, gondolom, nem azok a bevásárlások jelentettek akkora élményt, hogy sok évvel később eldöntötte: itt telepedik le?
– Persze, hogy nem. Sőt, pontosítok, Pécsből valóban nem láttam sokat, de szintén gyerekként azért voltam nemegyszer Siklóson és Harkányban, strandolni. Nagyon fontos: akkor ettem életemben először lángost. Mondhatjuk, hogy akkor szerettem bele a környékbe.

– Ha már itt tartunk: a magyar ételek és italok sok külföldinek nagy, néha örömteli, néha megrázó élményt jelentenek. Önnel mi a helyzet?
– Nekem ezzel semmi problémám nincsen. Szeretem a magyar konyhát, ha meg mégis hazai ízekre vágyom, akkor sincs semmi probléma, hazaugrom és kész.

– A haza mit jelent pontosan?
– A bejelentett lakcímem Eszék. Igaz, jelen pillanatban sok minden nem köt oda, hiszen a feleségem és a gyermekem is itt él velem Pécsett. Eszék szép város, de ezzel szerintem nem mondok újdonságot, sokan járnak oda le innen. A két város nagyjából ugyanakkora, a különbség talán csak az, hogy ott van egy folyó. Gyakran megyek ugyanakkor Donji Miholjacra is, ott élnek ugyanis a szüleim és a testvérem. Ez a település rögtön a határ mellett van, szóval nagyon gyorsan odaérek, ha akarok. Érdekes ugyanakkor, hogy bár tényleg közel a határ, ott is alig beszél valaki magyarul.

– Helyben vagyunk: azt látom, hogy nagyjából ért magyarul…
– Vagy csak úgy csinálok. Okosan bólogatok, meg mosolygok mindenkire…

– De komolyan: mi a helyzet a nyelvvel? 
– Két szezont játszottam már Magyarországon, ez a harmadik, úgyhogy óhatatlanul is ragadt rám néhány szó.

– Néhány?
– Mondjuk úgy, hogy nagyjából értem, amit mondanak nekem. Száz–százötven szó, ennyit biztosan tudok, vagyis értem, mit jelentenek, de beszélni azért mégsem merek. Iszonyatosan nehéz a magyar nyelv, a szavak kimondhatatlanok. De egyébként nem is kell, hogy használjam, angolul mindenhol el tudok boldogulni. Szerencsére Pécs ebből a szempontból is teljesen rendben van, az angol nyelvvel a boltokban azért nem megyek mellé, aki meg nem beszél, az is segítőkész, valahogyan megoldjuk a kommunikációt.

– És a horvát? Úgy nem próbálkozott? Mert még mindig vannak olyan boltok a városban, ahol horvátul is kiírják, hogy leárazás.
– Én úgy érzem, hogy egyre kevesebben beszélnek horvátul. Érdekes, de tényleg inkább az idősebbek azok, akiknél érdemes próbálkozni. Pécsett sok szerb, bosnyák, horvát él, nagyjából ismerjük is egymást, és mindegyiküktől azt hallom, hogy jól érzik itt magukat, szeretnek itt élni.

– És jól kijönnek? A nem is olyan távoli múlt nem kísért?
– Egyáltalán nem. Részint itt mindannyian egy más közegben vagyunk, ha úgy tetszik, mindannyian vendégként élünk, részint meg ez már tényleg a múlt, ráadásul olyan múlt, aminek nem szabad kihatnia a jelenre. A sportra ez amúgy hatványozottan igaz: volt már szerb és bosnyák csapattársam is, jól kijöttünk egymással.

– Szóval passzolt nekik?
– Persze. És úgy emlékszem, ők is nekem.

- A beilleszkedés sikerült: csapatkapitány lett

- A magyar kosárlabdacsapatoknál meglehetősen ritka, hogy egy idegenlégiós egy szezon után nem áll tovább – Veljko Budimir helyzete ebből a szempontból különlegesnek mondható, hiszen ez már a második szezonja a PVSK-nál. Sőt, az idény végén sem áll tovább: a szerződése még a következő szezonra is szól.

– Megbeszéltük a feleségemmel, hogy mi legyen, s abban maradtunk, hogy ott kell élnünk, ahol jól érezzük magunkat – tudtuk meg a horvát játékostól. – Ő is, és a gyermekünk is nagyon szeret itt élni, sőt, a kicsi itt fogja kezdeni az óvodát. Azért az nagy szó ám, hogy bár Magyarországon vagyunk, ő horvát oviba járhat. A második gyermekünk áprilisban születik, azaz ő már „magyarabb” lesz nálunk.

Hogy Budimir szereti Pécset, az interjúnkból is kiderül – s hogy ez kölcsönös, azt jól mutatja, hogy ő lett a PVSK csapatkapitánya.

– Nagy megtiszteltetés ez, nem nagyon tudok más gárdáról, ahol egy külföldi lenne a csapatkapitány. Szerintem ez is jól mutatja, hogy a beilleszkedésem teljesen rendben van.

forrás: Fülöp Zoltán, bama.hu

fotó és slide: pvsk-panthers.hu