Cseszkovics otthonosan érzi magát a PVSK-nál

A PVSK irányítójával a bama.hu készített interjút:

– Túl van már néhány edzésen, úgyhogy bátran kérdezhetjük: hogy tetszik a csapat?
– Szerintem minden rendben van vele. Sok csapattársat mondjuk nem ismertem, de a srácok kedvesek velem, segítik a beilleszkedésem.

– Meg mondjuk az sem hátrány, hogy a vezetőedzővel konkrétan együtt kosarazott...
– Igen, mondjuk elég régen már, Kaposváron, egy fél idényt. Szép emlék, jó meccseket játszottunk, s megértettük egymást a pályán.

– Pedig mindketten irányítók, nem?
– Ez nem jelentett problémát, hiszen tudtunk kettes poszton is kosarazni. Ez szerintem így lesz Pécsett is, már persze annyi különbséggel, hogy itt nem Csirke Feri irányít majd mellettem, ha úgy alakul, hogy én kettes leszek.

– Magunk között vagyunk, elárulhatja: nem furcsa, hogy a korábbi csapattársától kapja az utasításokat?
– Nem, egyáltalán nem. Már csak azért sem probléma, mert ő közben megöregedett, én meg nem. Na, jó, viccet félretéve: játékosként is nagyon értette ezt a sportágat, vezetőedzőként pedig nyilván ennek köszönheti a sikereit. Egyértelmű, hogy az ő személye is közrejátszott az ideigazolásomban: az ismerősség nagyon jól jön ugyanis a beilleszkedéskor.

– Ha már itt tartunk: követte a magyar kosárlabdát, amikor máshol játszott?
– Őszintén szólva nem nagyon. Azt tudom persze, hogy melyek a topcsapatok, de én mindig is azt vallottam, hogy a saját játékunkat kell játszanunk, nem az ellenféllel törődni, s akkor nem lesz gond.

– Korábban három meccset már játszott PVSK-színekben. Mire emlékszik azokból az időkből?
– Szinte semmire. ideszerződtem, játszottam egy meccset, kikaptunk, kirúgták az edzőt, Kmézics Zoránt, aki engem idehívott. Jött Ivica Mavrenski, nem volt egymással semmi bajunk, de nekem két találkozó jutott mindössze: az új tréner nyilván a saját embereit hozta magával. Akkor mentem Kaposvárra, ahol egy remek szezont zártam. Pécsből sem sokra emlékszem, úgyhogy most újra elkezdtem felfedezni a várost. Mondjuk sok időm még nem volt, de amit eddig láttam, az nagyon tetszett.

– Mit vár a csapattól?
– A rájátszás elérését, ez egyértelmű. Nem csak azért, mert ahogy hallottam, az elmúlt években ez mindig sikerült, hanem mert szerintem ez a bajnokság legfontosabbja. Persze, jók az alapszakaszbeli bajnokik is, de a rájátszás, az tényleg más világ. Ott lenni, ott jól szerepelni, ez minden kosaras álma.

– Azt láttuk az imént, hogy jól elviccelődött Veljko Budimirral. Itt ismerték meg egymást?
– Nem, régebbi a barátságunk. Nyilván az is közrejátszott abban, hogy végül ide írtam alá, hogy Veljko itt kosarazik, s csupa szépet és jót mondott a városról, a csapatról.

– Mi a helyzet a családdal? Jönnek?
– Igen, de ők nem fognak ebben a csapatban kosarazni. Jó, jó, csak vicceltem, szóval igen, jönnek, a feleségem, a kislányom és a kutyám.

– A kutya is családtag?
– Persze, hogy az! Ilyet csak az kérdez, akinek nincs kutyája.

fotó: pvsk.hu