Kerpel-Fronius Gáspár: "Olyan irányítónak tartom magam, aki nagyon szereti kiszolgálni a csapattársait"

Öt évnyi A-csoportos rutinnal érkezett felnőtt férfi csapatunkhoz Kerpel-Fronius Gáspár, akitől azt várjuk, hogy a forró szituációkban, a kiélezett végjátékokban tudja majd, mit kell tenni. A Szegeddel kétszer volt U20-as magyar bajnok, mindkétszer ő lett a döntő MVP-je – nem mellesleg mindkét bátyja kosarazott, illetve kosarazik. olvasható a ratgeberakademia.hu-n.

Nagyon fontos játékossal bővült felnőtt férfi csapatunk kerete, a 24 éves Kerpel-Fronius Gáspártól nem csak mi várunk sokat, ő is sokat remél saját magától. A Budapesti Honvédnál pallérozódott, majd jött a Szeged, ahol bemutatkozhatott a felnőtt kosárlabdában, hogy aztán Debrecenbe, onnan pedig hozzánk igazoljon. Öt éve szerepel a legjobbak között, az A csoportban, vagyis jelentős rutinra tett szert, amivel sokat tud segíteni csapatunknak.

– Az NKA Pécsnél rögtön az elejétől éreztették velem, hogy nagyon akarnak, nagy szükségük lenne rám, ami természetesen szimpatikus volt. Számomra különösen fontos a bizalom, főleg azután, hogy az előző idényem nem úgy sikerült nekem és a debreceni csapatomnak sem, ahogy elterveztük. Kevesebbet voltam a pályán, mint amennyit szerettem volna. Az NKA Pécsben szeretnék sokat játszani, egyénileg tovább akarok fejlődni, valamint az a célom, hogy együtt felkerüljünk az élvonalba – fogalmazott Gazsi vagy Kerpi, ahogy a társak becézik.

Irányítónk most először tapasztalhatta meg, milyen körülményeket biztosít Akadémiánk, s le van nyűgözve a látottaktól.

– Hallottam már róla, de más az, amikor az ember a saját szemével látja! Egy helyen van minden, ráadásul bármilyen probléma adódik, rögtön mindenki keresi a megoldást. Sokat nyomott a latban az is, hogy kiváló szakmai munka zajlik itt, Ivica Mavrenskit például már régóta ismerem. Tudom, hogy remek szakember, persze az nem különösebben tetszett, amikor a junioroknál az ő csapata megvert minket… – mondta mosolyogva irányítónk.

A Szeged színeiben a 2020/2021-es szezonban nagyon szép sikert élhetett át, hiszen az NB I. A csoportban bronzérmesek lettek. Korábban az U20-asok között még csillogóbb érmet is a nyakába akasztottak: a szegediekkel kétszer is magyar bajnokok lettek, ráadásul mindkétszer őt választották meg a döntő legértékesebb játékosának, az MVP-nek.

– Az első évben nagyon jó csapatunk volt, sokat jelentett, hogy nálunk játszott Révész Ádi is, csalódott lettem volna, ha nem mi nyerünk. A második aranyérmünket már inkább a meglepetés kategóriájába sorolnám. Mindkét döntőben jól ment a játék, de inkább az első bajnoki címnél éreztem úgy, hogy nagyon jó teljesítménnyel rukkoltam elő. Ha jól emlékszem, húsz pont felett zártam, ami egyébként nem jellemző rám. Olyan irányító vagyok, aki szereti kiszolgálni a társait, őket helyezi előtérbe, nem pedig saját magát. Nem mellesleg nem különösebben ijedek meg attól, ha nagy a tét, sőt, ez inkább feldob!

Ez utóbbi nagyon jól jöhet nálunk, mert az előttünk álló szezonban bizony csupa olyan mérkőzés vár ránk, amelynek nagy lesz a tétje!

S hogy mennyire volt egyszerű egy U20-as bajnoknak, MVP-nek belerázódnia a felnőtt A csoportba? Azt hihetnénk, ment, mint a karikacsapás, pedig dehogy!

– Így sem volt ez egyszerű, mert az NB I. A nagyon eltér az utánpótlástól, az U20-as bajnokságtól. Volt nem kevés fizikális lemaradásom, az iram is más, szóval alaposan meg kellett harcolnom a játékpercekért! Az NKA Pécs csapatát egyébként pont megfelelő előszobának tartom azon fiatal játékosok számára, akik a legjobbak közé vágynak.

Sokak számára természetesen nem újdonság, hogy nem csak egy Kerpel-Fronius pattogtat manapság magas szinten. Az egyik bátyja, Balázs jelenleg is a Szeged játékosa – a családnak bizony fájt a szíve, hogy most kétfelé kell majd koncentrálni. Azt viszont kevesebben tudják, hogy a másik fiú testvére is megállta a helyét a palánkok alatt…

– A két bátyám, akik ikrek, az általános iskolában ismerkedtek meg a sportággal, nagyon bejött nekik, és a Honvédnál el is kezdték rendesen az edzéseket. Engem pedig magával ragadott a közeg, hiszen mindig mindenhova mentem velük. Áron a junior korosztályig játszott, utána abbahagyta. A mai napig a legnagyobb szurkolóm, egyben a legnagyobb kritikusom! – mesélte a legkisebb fiútestvér, Gáspár, hozzátéve, hogy a sport iránti szeretetet jórészt édesanyjuktól örökölték, aki annak idején atletizált.

S ha már a családnál, a felmenőknél tartunk, muszáj megjegyeznünk, hogy van pécsi kötődésük a Kerpel-Froniusoknak! Nem is akármilyen! Dédapja, Kerpel-Fronius Ödön Kossuth-díjas gyermekgyógyász volt, a nevét 1993-ban vette fel a pécsi gyermekkórház. Édesapja, Kerpel-Fronius Gábor pedig Pécsett járt egyetemre, történelem és francia szakra – naná, hogy ezek után a fia, Gáspár sem csak a sporttal foglalkozik…

– Nagyon örülök neki, hogy Pécsett tudom folytatni az egyetemi tanulmányaimat! Gazdálkodás és menedzsment szakra járok a Közgázon, végzős vagyok.

Sok sikert kívánunk az előttünk álló közös időszakra, Gazsi!

 

Fotók, slide: ratgeberakademia.hu