OSE: A körmendiek tudják, hogy mit jelent ez...
Beck Ferenc beszélt a klub helyzetéről.
fotó: Oroszlányi Sport Egylet Hivatalos Oldala
„Beckferi, Beckferi, Beckferi…” – egy évvel ezelőtt így énekelt közel 1500 oroszlányi drukker a Krajnyik „Akác” András Sportcsarnokban, amikor az OSE Lions harminc év után – a Veszprémet 2-0-ra legyőzve – újra feljutott az NB I/A-ba. A Komárom-Esztergom megyei együttes újoncként 10-11-es mérleggel zárta az idő előtt befejezettnek nyilvánított szezont. A céltudatos munka, a klubépítési struktúra és tervek megvalósítása pedig hosszú évekre nyúlik vissza, melyek mögött nagyban a 2004 óta elnöki tisztséget betöltő Beck Ferenc áll. A sportvezetővel a MindiGO Sport készített interjút.
- Először is tekintsünk vissza a mögöttünk hagyott idényre. Milyennek látta ezt a szezont annak függvényében, hogy az Oroszlány 30 év után szerepelt újra az élvonalban?
„Én picivel korábbról kezdeném. Öt évvel ezelőtt felállítottunk magunknak egy koncepciót, hogy hogyan építsük fel ezt az egyesületet. Akkor azt tűztük ki magunknak, hogy öt éven belül első osztályban szeretnénk szerepelni és ez az „utolsó évre” sikerült is. Szerettük volna megteremteni a stabilitást és az első szezonunk alapján ez erőn felül sikerült. Az idény eleje nehéz volt a sorsolásból adódóan, de a Paks elleni meccsig bezárólag már elégedetten csettinthettünk, hiszen jó eredmények hoztunk és ne felejtsük el, hogy újoncként kvalifikáltuk magunkat a Magyar Kupa nyolcas döntőjére is, ami azért nagy dolog”
- Többek közt köszönhetően a jó hazai meccseknek, ahol rengeteget nyomott a latba a szurkolói tábor. Öntől talán jobban csak kevesen tudják mit is jelent Oroszlánynak a kosárlabda.
„Nemes egyszerűséggel Oroszlányt jelenti. Óriási érzés tényleg, a körmendiek tudják, hogy kisvárosként mit jelent ez. Nálunk a kosárlabda tényleg egyenlő a várossal magával. A légkör, a szurkolók, a csapat és a stáb, valamint az utánpótlás így kerek egész és együttesen jelent egy olyan megfoghatatlan érzést, amit minden oroszlányi magáénak érez.
- Tavaly az NB I/B-ből való feljutásnál volt olyan pillanat, amikor a teljes szurkolótábor az Ön nevét skandálta. Tizenhat év elnöki pályafutás alatt ezek milyen emlékek?
„Az én személyem kevésbé fontos ebben (nevet – a szerk.) 2004 óta próbálunk kitűzött célok mentén haladni és csapatként funkcionálni. Az érdem inkább a csapaté, hiszen együtt érjük el ezeket a sikereket, persze van amikor nekem több a feladatom, de szívvel lélekkel csinálom. Persze, fantasztikus érzés, minden sportvezetőnek kívánom, hogy élje át ezt egyszer. Akár NB II-ből, akár NB I/B-ből feljutni egy elképesztő, leírhatatlan érzés”.
- Hogyan képzelik el a jövőt? Ha kérdezhetek ilyet: mik a legmerészebb és mik a reális célok?
„Bizakodóan tekintünk a jövőbe. Vannak távozóink, de vannak akikkel sikerült szerződést hosszabbítanunk, vagy új játékosokat ide csábítanunk, de dolgozunk még rajta, nem állt össze teljesen a csapat, azonban élvezzük a munka minden percét. Sportoltam én is, bennem is megvan a mentalitás, hogy mindig a legjobbra törekedni és többet, többet akarni. Szeretnénk évről évre jobban teljesíteni, de idén már nagy dolognak éltük meg azt is, hogy bejutottunk a Magyar Kupába és szerettünk volna legalább a négy közé jutni.
A teljes cikk ide kattintva olvasható!
A magyar kosárlabdáról szóló cikkeink elkészülését a PEAK Sport Magyarország támogatta.
