Ruják a Körmendről Sopronba igazolásról

Először is gratulálunk a Sopronhoz való átigazolásodhoz, ami mindenképp érdekes kihívásnak tűnik. Körmendre fiatal magyar irányítóként kerültél és két idényben is gyakorlatilag kezdőként számítottak rád a vasi kosárvárosban. Hogyan gondolsz vissza erre az időszakra?

 

Köszönöm szépen! Három hosszú évet töltöttem Körmenden. Ez kétségtelenül pályafutásom eddigi legjelentősebb és legemlékezetesebb időszaka volt. Nagyon sok minden történt ennyi idő alatt, így, ha sorolnom kéne a példákat, nem is tudom hol kezdeném. Mindenképpen az első és a harmadik szezon marad emlékezetesebb számomra, hiszen a köztük lévő második sajnos minden volt, csak jól sikerült nem. Összességében voltunk fenn, voltunk nagyon lenn, de igen sok tapasztalattal, jó és rossz élménnyel gazdagodtam, amik hozzátartoznak a sportolói élethez, és a fejlődéshez.

A rossz élmény is kell, mert a kudarcok megtapasztalása hosszú távon az ember előnyére válik. Ilyen a sport, fent és lent. Jó élményem viszont sokkal több van. Az első igazi rangadók, a rájátszások, a hazai pályánk, a közönség, akik kitartóan támogattak minket, akikkel akár négyszemközt személyesen, vagy kisebb csoportban is jól el lehetett beszélgetni. Nekik külön szeretném megköszönni a sok segítséget, hogy befogadtak. Mindenkinek hálás vagyok, akinek köze volt ahhoz, hogy játszhassak Körmenden. Nagyszerű hely, mindig nagyon jól éreztem magam. Budapesten születtem, de nem vagyok nagyvárosi gyerek, szeretem a nyugalmat. Körmenden ezt mindig megtalálni. Meccshangulat pedig sehol nincs olyan, mint a Szentélyben. Itt tényleg főszereplő a kosárlabda! Órákig mesélhetném a szép emlékeket. Köszönöm ezt mind a körmendieknek!

 

 

A körmendi sajtótájékoztatón elhangzott, hogy miért nem egyeztek meg veled. Egyetértesz az elmondottakkal?

 

Már a középszakaszban elkezdődtek a beszélgetések a vezetőkkel és Hencsey Tamás vezetőedzővel is. Akkor még nem mentünk bele a részletekbe, nyitva hagytuk a kérdést, és próbáltunk a szezon hátralévő részére koncentrálni. Aztán miután végeztünk, újra előkerült a téma. Ekkor én két lehetőségről tudtam, miszerint a következő évnek is nekimegyünk hasonló felállással vagy pedig változtatás lesz és eggyel több külföldi jön alacsony posztokra. Közben hazaköltöztem és vártam a fejleményeket, hogy milyen döntés születik. Folyamatosan változott a valószínűsége, hogy melyik is lesz végül. Többször közeledtek, majd távolodtak az álláspontok, míg végül kaptam egy határidőt, ameddig mindenképp meg kell hoznom a döntést. Megpróbálom elmondani, én hogy gondolkozom a helyzetről. Soha nem mondtam, hogy ragaszkodom 30 perc játékidőhöz, vagy fixen én irányítsak végig egyedül, és nem vagyok hajlandó mást csinálni. Azért akartam látni, hogy mi lesz a koncepció, a mostani szezonban a legnehezebb a sok változás és bizonytalanság volt. Nem anyagi értelemben! A fizetésemet mindig rendben megkaptam és fokozatosan az előző évről fennmaradt tartozásokat is kifizette a klub részletekben. Ilyen téren a vezetők remek munkát végeztek.

 

Tudom, a játékos cserélgetések mindig benne vannak a pakliban, külföldiek esetén pedig még inkább. Ezek a változások az egész csapatra hatással vannak, de ugye azonos vagy közeli posztokon ez hatványozottan igaz. Az idei évben például, a szezon második felében, amikor lecseréltük Vincent Simpsont Omar Krayemre, akkor nekem is jött egy hullámvölgy, más lett teljesen a szerepem mint előtte. Úgy érzem a szezon eleje, és a második fele sikerült jobban, a rosszabb időszak pedig ennek a cserének az idejére esett. Majd miután Omar szerződése nem lett meghosszabbítva, újra megtaláltam a helyemet, és sikerült sokkal jobb teljesítményt nyújtanom. Visszatérve a megbeszélésekre, felvetődött, hogy először két légiós legyen csak, de hogy ez is változhat, és valószínűleg ez nem derül ki addig amíg, nekem választ kell adnom. Lementem Körmendre még egyszer beszélgetni, hogy akkor pontosan hogy állunk. Előfordul, hogy napok alatt változik a helyzet egy csapat körül, a sok tárgyalás, a gazdasági helyzet  miatt, stb. Így amikor lementem, a száz százalékig biztos irány nem volt még meg, és így azt mondtam, hogy megkockáztatom és várok még, milyen egyéb lehetőségeim adódnak. Ebben kétség kívül van rizikó. Mivel viszont a csapatot is építeni szerették volna a vezetők, nem várhattak. Ezért nem fogadtam el az ajánlatot.

 

 

Mit vársz magadtól, illetve a csapattól az új állomáshelyeden? Miért éppen Sopronra esett a választás? Közrejátszott ebben Sabáli Balázs személye, akivel már többször, több helyen is dolgoztál együtt? Mit gondolsz, hogyan néz majd ki a felállás veled és az ex-körmendi Jermaine Thomas-szal?

 

Előfordult az évek alatt, hogy beragadtam, megtorpantam egy-két hónapra. Olyankor elgondolkoztam, hogy egy környezetváltozás segítene-e vagy sem. Eddig mindig úgy éreztem, hogy nem, és mindig maradtam. Ezúttal viszont a váltás mellett döntöttem, aminek az okait már elkezdtem kifejteni az előző válaszban.

Sopronban pontosan tudom, hogy hova érkezem, ki mellé, és kiknek a kezei alá. Jermaine Thomas személyében a csapatnak egy megbízható, és jó személyiségű irányítója van évek óta. Először lesz ilyenben részem, mert ha végiggondolom az elmúlt három évet: Marcus Moore, Michael English, Omar Krayem vagy Vincent Simpson mind teljesen eltérőek Thomastól. Ő egy olyan játékos, akitől biztos többet tudok tanulni az irányításról, mint a felsoroltaktól. Nem öncélú statisztikagyárosnak ismertem meg, aki a következő évet arra akarná használni, hogy dobbantson egy nagyot. Beszéltem is vele a napokban, remélem segíteni fog. Emellett nem nagyon van rá esély, hogy év közben a teljesítménye miatt meg kéne válni tőle. Ő tehát végre egy biztos pont lesz!  

Az persze igaz, hogy egy irányítónak kell a legtöbb játékidő a beéréshez, a tudás megszerzéséhez. Ráadásul pár évvel sajnos el vagyok csúszva, mint ahogy nagyon sokan itthon rajtam kívül, mert több olyan év is volt ami pocsékba ment régebben, vagy ha nem is pocsékba, de sokkal nagyobbat kellett volna előrelépni és fejlődni. Ez persze az utánpótlás-nevelésünk helyzetéből és a kosársportunk szerkezetéből adódik. Még mindig nagyon sokat kell tanulnom, sok mindent kell pótolnom. Thomas személye biztos hasznos lesz számomra, és remélem én is hasznára leszek. A meccsek nagy részét szinte mindig végig játssza. Ő is mondta sokszor, hogy elfárad nagyon a végére, jó lenne akár ha valaki más tudna irányítani, labdát cipelni, ha kell, miközben ő pihen, de akkor is néha, ha a pályán van. A mai modern játékban a jó hátvéd combo, azaz akár egyszerre, váltogatva játszik egyest és kettest. Biztos vagyok benne, hogy tehermentesíteni tudom, és jól el tudjuk majd osztani a feladatokat. Az edzőpárosunk biztos ki fogja ezt találni. A percekért biztos meg kell majd harcolni, de képesnek érzem magam arra, hogy fontos szerepem legyen a csapatban.

Sabáli Balázzsal összesen már bő két évet dolgoztam együtt. Jó volt az NTE-Hegyvidékben, és sokat segített azzal is, hogy Körmendre hozott. Lehetőséget adott a bizonyításra, biztos megtalálom vele a közös hangot újra. Patonay Imrével igaz csak B csoportban, és csak egy fél évet dolgoztam együtt, de az nagyon jelentős fél év volt az életemben. Jókora lökést adott ahhoz, hogy az A-csoport közelébe kerülhessek. Ezeket az okokat szem előtt tartva döntöttem végül amellett, hogy elfogadom a soproni ajánlatot. Persze nincs arra garancia, hogy máshol, akár Sopronban is ne alakulna rosszul a helyzet. De most inkább váltok, még ha sok minden bírna maradásra is. Lehet, hogy rossz döntést hoztam, és az is lehet, hogy sok mindenben, amit gondolok és elmondtam, nincs igazam. Majd rájövök a magam kárán! A mostani helyzetet látva, szerintem a 8-ba jutás minimális célkitűzés lehet. Azon belül meddig van feljebb, az sok mindentől függ, még rengeteg minden történik addig.
 

 

Mivel telik majd a nyarad, mielőtt elkezdenéd a felkészülést az SKC-vel? Többen nagyon meglepődtek, amikor a tartalékos válogatott keretének kihirdetésekor nem találkoztak a neveddel. Mit gondolsz, a jövőben reális cél lehet számodra, hogy magadra öltsd a nemzeti színeket?

Hazaköltöztem,  először itthon töltök egy kis időt, mert év közben ritkán jöttem haza. Vannak ismerősök bőven, akikkel szívesen találkozom. Először erre fordítok időt, majd a többi pihenő rész szervezés alatt van. A kosárlabda persze nem áll le, az edzések természetesen fontos részei a mindennapjaimnak. Ahogy az elmúlt években, úgy idén is többen járunk Bácsalmási Gáborhoz egyéni képzésre, már van egy kialakult csoport, akik minden nyáron jönnek. Miután ő nem  lesz mindig elérhető a nyáron, több játékostársammal valószínűleg termet is fogunk bérelni júliusban, hogy folytatni tudjuk a melót nélküle is. A fizikai felkészülés az alapozáshoz lesz igazítva, hogy oda már, ahogy szoktam, jó állapotban érkezzem. A válogatott meg úgy gondolom mindenkinek célkitűzés. Ki ne akarna nemzeti színekben játszani? Remélem egyszer az is sikerül.