Váradi Kornél: A MAFC kontrollált játéka érvényesült

Az sakc.hu interjúja Váradi Kornéllal a MAFC elleni vereség után:

– Más lett volna a “leányzó fekvése”, azaz a végkicsengése a meccsnek, ha az utolsó pillanatban Lamb dobása után a labda beesett volna a gyűrűbe?

– Bizonyos szempontból mindenképpen, sőt nagyon is! Akkor győzelemmel kezdtük volna az évadot, ami mentálisan nagyon fontos lett volna. Ugyanakkor, ha nyertünk volna, a hibák mellett akkor sem mehetünk úgy el, mintha meg sem történtek volna. Visszanézzük a meccset és elemezzük, miben hibáztam én, és miben a játékosok. A tanulságok leszűrése után pedig folytatjuk a munkát tovább.

– Az objektív hátráltató tényezőkön túl – van aki csak bő egy hetet, s akad, aki csupán egy-két napot készült a nyitány előtt a csapattal – miben látod a vereség fő okait?

– Az objektív tényezőkkel nem foglalkozom. Azért kaptunk ki, mert amikor felpörögtünk és egy-egy jó periódust bemutatva elhúztunk, ahelyett, hogy rátéve még egy lapáttal megtörtük volna az ellenfelet, buta, ki nem kényszerített hibákkal, fegyelmezetlenségekkel, kihagyott büntetőkkel rendre engedtük a MAFC-nak, hogy feljöjjön. Volt tartása ellenfelünknek, gratulálok neki, de a mi hibáink miatt nyerhettek Sopronban.

– Meglepett valamivel a MAFC téged és a csapatot?

– Nem igazán, viszont ránk kényszerítette a stílusát, ráadásul a kettő-kettő elleni játékukkal szemben a védekezésünk sem volt olyan hatékony, mint ahogy reméltem.

– Két olyan akciója is volt csapatnak, amelynél játékosaink az egyszerű “parasztos” megoldás helyett “belehaltak a szépségbe”. Autrey elrontott egy zsákolást, Greene pedig létszámfölényes helyzetben bemutatott egy váratlan, trükkös átadást – ezek egyikéből sem született kosár, s ez egy egypontos vereségnél azért elgondolkodtató...

– Biztos, hogy mindkét játékosunk a legjobbat, a maximumot akarta kihozni az adott szituációból, nem ezek miatt kaptunk ki. Ezek benne vannak a játékban, úgy vélem e szituációk jelentősége a többi hibánk, eladott labdáink illetve elhibázott büntetőink miatt nőhetett meg.

– Többször említetted az eladott labdákat... Összesen 12-t adtak el fiúk, ami egy meccsen nem tűnik túl soknak...

– Eladott labda és eladott labda között lehet különbség. Sajnos, amikor mi eladtuk a labdákat, többnyire nem a nézőtérre dobták ki játékosaink, hanem ezek többségéből sajnos könnyű ziccereket dobhatott ellenfelünk, és ez jelentősen közrejátszott a vereségünkben. Hiába nyertük meg 8-cal a lepattanóharcot, ziccereket “dobattunk” az ellenféllel.

– Említetted, hogy a MAFC ránk kényszerítette akaratát a csapatára. Ezen mit értettél?

– Amikor rövid időszakokban tudtuk a tempót diktálni, volt pörgés és lendület a játékunkban, a mi ritmusunkban zajlott a találkozó, sikerült ellépnünk. A MAFC azonban a mérkőzés nagyobb részében lelassított minket, az ő kontrollált játéka érvényesült, a nekik kedvező lassabb ritmus volt a jellemző. Elsősorban emiatt történhetett, hogy csupán hatvankilenc pontig jutottunk. Ennyivel – amint a végeredmény is mutatja – még hazai pályán sem lehet mérkőzést nyerni. A hibákon sürgősen javítani kell, fel kell pörgetni a ritmust, ugyanakkor jobban “meg kell becsülni” a labdát, nem szabad ellenfeleinknek könnyű kosarakat engedni – ennek szellemében dolgozunk tovább, s hiszem, hogy ezt a vereséget valahol, egy idegenbeli bravúrral vissza tudjuk hozni.

Forrás - sakc.hu
Foto, Slide - Wolfinger Béla, sakc.hu