Dr. Nagy Ágoston mesélt a BKG példátlan meneteléséről

Először is gratulálni szeretnénk nem csak a bajnoki címhez, de a példátlanul stabil egész éves, bajnoki szinten veretlen teljesítményetekhez is! Pár mondatban összefoglalva, mi kellet ahhoz, hogy egy papíron ebben az osztályban újonc csapat ennyire kiemelkedőt tudjon nyújtani éves szinten?

Amikor a csapatot építettük, olyan fiúkat kerestünk Donival és Kiss Pistával, akikben van ambíció, sikeréhesek és kellőképpen idealisták, valamint türelmesek. Vagyis olyan pozitív személyiségeket, akik hagyják magukat csapattá formálni és képesek jól versenyezni.

Voltak, akik az egész nyarat végigdolgozták, így a később csatlakozókat - augusztustól - már könnyebb volt szintre hozni. Aztán egy hét közös edzésmunka után nyertünk Oroszlányban az első edzőmeccsen. Ez olyan indító impulzus volt, ami elhitette mindenkivel, hogy nem csak egyénileg vagyunk értékesek, hanem együtt is. Tudatosan kerestük a momentumokat, amelyek előre visznek minket.  Odafigyeltünk a sérülések megelőzésére és kezelésére, hála Anikónak, akinek köszönhetően lényegében nem volt hiányzónk. Csak a betegségek vettek le néhány embert a lábukról, de őket is tudtuk pótolni, mert törekedtünk a csapatot mindig teljes mélységében használni.

Ezen kívül a versenyzést támogató hátország, a technikai vezetők ott segítettek, ahol tudtak.

Milyen magatokkal szemben támasztott elvárásokkal indultatok neki ennek az évadnak? Érzésed szerint minden a tervek szerint alakult vagy kiemelnél bármit, amivel akármilyen szinten is maradt benned hiányérzet?

Jó érzés magunk mögött látni egy megnyert szezont, de hiba lenne túlzásokba esni, még akkor is, ha sikerült szuper ellenfeleket legyőzni hétről hétre. Egyszer sem adták ingyen a győzelmeket. A működésünket könnyen érthető aranyszabályokra építettük. Ezeket egy idő után írásban meg is osztottuk a csapattal, hogy mindig ott legyen előttük. A hétköznapokat és a meccsnapokat is ezek határozták meg. Van, amiben fejlődnünk kell, mert a győztesek nem engedhetnek meg maguknak például labilis idegeket. Mentálisan több tréninget kellett volna beiktatni, több meggyőző beszélgetést. De nagyon sokat fejlődtünk, pedig volt kihívás, hogy úgy mondjam.

A lényeg, hogy az ellenfelek megismerésével, az edzőmeccsekkel és a kosárlabda sportág innovatív eszközeivel és eredményeivel minden meccsre be tudtuk lőni a feladatokat és elég jól sikerült az egyéni célokat és hogyanokat is meghatározni. Mindig csak nyerni! Ez volt a jelszó.

Ha már a döntőről beszélünk, nagyon sokan biztosra vették, hogy a Budafok ellen játsszátok majd a finálét. Mennyire volt ez a fajta általános várakozás előny vagy hátrány a csapatod szemszögéből?

Mi is úgy gondoltuk, hogy ez a két csapat érdemli meg leginkább a döntőt az eredmények alapján. Az mindenképp előny, ha kevesebb igazi kihívó áll az utunkban, de menet közben semmi sem volt annyira egyértelmű ebben a bajnokságban. Voltak csapatok, akik nagy meglepetést okoztak és az ellenfelek játékosállománya  rengeteg nehézséget okozhatott.

Egy ideig fej-fej mellett haladtunk és minden eszközzel készültünk az első megmérettetésre, de végül decemberben úgy mentünk vendégségbe, hogy egy szimpla meccsé bontottuk a feladatokat. Így nyugodt állapotban, de mégis felspanolva érkeztünk. Tudtuk, hogy akár egy-két perc is elegendő lehet a biztos győzelemhez. A csapat a tanúm, hogy negyedenként öt pontos előnyöket jósoltam meg, ha minden jól működik.

A döntőben rátettetek még egy lapáttal, hiszen az első derbin és a második meccs első három negyedében teljes mértékben dominálni tudtatok. Hogyan sikerült még a formát is ennyire szépen élesíteni a legfontosabb mérkőzésekre?

Igen a döntő! Itt már mindenki a hibátlan teljesítményre összpontosított. Ki is mondtuk, hogy ez a cél. Aztán jó szemlélettel és agresszív támadójátékkal sikerült előnybe kerülni. Élveztük a játékot, nem görcsöltünk. A második negyedre kifáradt az ellenfél fizikailag és fejben is. Elszállt a motivációjuk, bár egy nagyon rendezett és szervezett csapat a Budafok, sok szimpatikus játékossal. Az elődöntő többet kivett belőlük.

A klub szervezeti szinten is jópár településen jelen van és ez részben érinti a felnőtt férfi csapatot is. Hogyan tudtátok ezt a speciális helyzetet megoldani, áthidalni?

Előre tisztáztuk, hogyan fogunk dolgozni. Ebben extra részesedést vállaltak azok, akik a fővárosban élnek, hiszen nekik egyéni edzésekkel kellett a fittségüket szinten tartani. Úszással, futással, kondival, dobással. A csapat debreceni fele napi kétszer-háromszor edzett a G4 fitness csarnokában. Nekik az NB II-es kerettel történő közös edzések is sokat jelentettek.

Aztán a hétvégék rendre összetartásokkal zárultak. Vagyis a meccsek előtt mindig tudtunk eleget edzeni közösen is. Persze a jövőben növeljük majd a közös edzések számát.  

Szóval mindenkitől türelmet, együttműködéseket és bizalmat igényelt az, hogy a keret 50 százaléka folyamatosan úton volt.

Közben ez a létforma fejlődést eredményezett a szigetszentmiklósi utánpótlásunk tekintetében is. Bővülőben az infrastrukturális lehetőségünk, növekszik a létszám, javul a szakmai szürkeállományunk és merünk nagyokat álmodni.

Ha már speciális helyzet, akkor az sem hétköznapi, hogy egy (sikeres) csapat három komolyabb szerepet kapó tagja egy családból való legyen - jelen esetben a két fiadnak edzője vagy, most már jónéhány éve. Minden arra utal, hogy ez a dolog működik felnőtt szinten is. Mi kell ahhoz, hogy egy édesapa ilyen mértékben sikeresen tudjon együtt dolgozni a fiaival, mint játékosokkal?

A debreceni program több mint tíz évvel ezelőtt kezdődött és a saját nevelésű gyerekekre támaszkodtunk. A 91-es születésű csapat jutott NB I-be és ők adták a mintát a következő generációknak. Egy kulcsember nagyon súlyos sérülése miatt Bobi korán szóhoz jutott. Ez aztán megerősített minket, hogy ne féljünk olyan gyerekekre bízni feladatokat, akik kiérdemlik. Ma már tudom, hogy ez a módszer mintát adott később több klubnak is.

Hiszem, hogy tudatosnak és igazságosnak kell lenni, akkor minden működik.

A két fiú nagyon jó versenyző. Példásan élnek, tanulnak.

A pályán és azon kívül is a megoldást keresik. Ez edzéseken is segítség mindenki számára. A bizalom kiépítése és megőrzése nagyon érzékeny feladat egy edző számára. A hármunk  viszonyában is fontos. Naponta igényel megerősítéseket valamilyen formában. Ennek egyik mozgatója a siker és az új kihívások, valamint a tisztelet.

Az élet fordulatai, a rendszeresség és az elhivatottság közös nevezőre hozott minket, ami a célokat is egy irányban tartja. De ezek egyébként minden játékosra egyformán vonatkoznak. Így építjük a csapatot. Számukra a csapat ugyanolyan fontos, mint a család. Bevallom, hogy magam is tanulok tőlük. Éppen ez lehet az oka, hogy szívesen dolgozunk együtt.

Milyen célokkal vágtok neki a 2018/19-es szezonnak, immáron a Piros csoport tagjaiként? Pár szóban összefoglalva mi kell szerinted ahhoz, hogy ezen a szinten is hasonlóan eredményesek legyetek?

Nagyon példás egységgé váltunk. De kellenek új impulzusok, így például hozni akarunk új játékosokat, hogy sokoldalúbbá váljunk és az esetleges sérülések se vessenek vissza bennünket.

Hatékonyabbá akarjuk tenni a felkészülésünket a meccsekre. Növeljük kicsit az egyéni elvárásokat az edzésmunkával kapcsolatban, de ez minden játékos érdeke. Fittebbnek lenni azt is jelenti, hogy jobban élvezik majd az egész évet. Bízom benne, hogy sikerül hamar kiismerni az ellenfeleinket. Most sem lesz más a cél, mint hogy nyerjünk. A versenyzési egyensúly a malmunkra hajtja a vizet. Elképzelhetetlen nem így hozzáállni. De reálisabb célt három hónap múlva lehet majd kitűzni, amikor látjuk, kikkel állunk szemben.

Addig is tesszük a dolgunkat, s már el is kezdtünk edzeni a következő évre. Hisz nyár van!

Fotó - BKG DSE facebook oldala