A forduló válogatottja - 11.

Irányító

Jermaine Thomas (Sopron)

Itt egy kis kiszólással kezdeném: a honi statisztikusok (tisztelet a kivételnek, hisz vannak akik nagyon komolyan veszik a dolgukat és értenek is hozzá) vagy nem írják rendesen a gólpasszokat, vagy valóban ilyen sanyarú a helyzet a magyar bajnokságban. Mindenesetre szívfájdalom, hogy alig találunk egy találkozón 4-5, netán több asszisztot adó kosarast (legyen az karmester vagy más poszton tevékenykedő játékos) egy teljes bajnoki forduló tizenkét csapata keretében... Ez több dologra is rámutat (ha nem statisztikusi léhaságról van szó, hanem tényről): például az irányítók is főleg dobott pontokkal igyekeznek kitűnni, s nem a társak kiszolgálásával, illetve az is valószínű, a magyar bajnokságban sok esetben nincs meg a tutira kijátszott taktikailag tökéletes helyzet, aminek a végén a befejező ember csak bepöttyinti a duplát vagy triplát, s amit emiatt értelemszerűen egy gólpassz előz meg, hanem sok esetben még kell variálnia a befejező játékosnak, s emiatt nem minősül gólpassznak az utolsó átadás.

Persze ahogyan a magyar kosárlabdázásnak, úgy minden körülötte lévő tényezőnek is javulnia kell, így az említett statisztikavezetésnek is, tehát egyelőre nem érdemes bonyolult következtetéseket levonni az előbbi gondolatmenetből, maradjunk annyiban, hogy az tény: a meccsek statjában feltűnően kevés asszisztot látunk, legyen szó bármilyen férfi összecsapásról.

Ebből kiindulva igyekeztem egy viszonylag sok gólpasszt adó irányítót találni ebben a fordulóban, s jelentem nem találtam... Persze ez csak egy adat, az, hogy mit nyújt egy kosaras sokszor a számokból nem derül ki. Viszont akkor lássuk, ki volt az, aki egyesben is ponterős volt: Jermaine Dontay Thomas. 23 pont, 29 VAL érték. Emellett csupán 1 árva assziszt. Igaz, mentségére legyen szólva a cserepadról jött egy igazi irányító hamarosan, bizonyos Ruják András, akit a legjobb hatodik ember "menüpontban" megtalálunk. Tehát amikortól "Ruji" is beszállt a táncba, Thomas-nak nem kellett annyit törődnie a dirigálással, hiszen a csereember, sőt, Molnár András kiosztogatták a gólpasszok felét az SKC-nál. Így viszont Thomas többet tudott betörni (5/5 közelről), és távolról is kiváló, hogy mindkét hármas kísérlete bement. Jegyezzük meg közben, ha - egy másik meccsen - nyer a PVSK, akkor vélhetően Anthony Nelson, az egykori nyíregyházi, idén - külföldi kitérővel - szezon közben Pécsre igazoló irányító lett volna a forduló egyese...

Dobóhátvéd

Chad Timberlake (Falco)

Fura módon kettes poszton nem volt se túlkínálat, se extra produkció ezen a héten. Lehetett volna mondjuk egy önmagához képest nem rossz, de nem is brillírozó El-Amin mondjuk a forduló hátvédje, de akkor inkább legyen a szombathelyi Timberlake, aki nem először bizonyítja, hogy a magyar bajnokságban ő bármikor képes meccseket eldönteni. Az sem először fordult elő, hogy a meccs egészében nem villantott túl sokat, ám az utolsó negyedben magára vett olyan terheket, amelyek alatt más talán megroppanna. Most is, ha ő nincs, a Kaposvár gyaníthatóan elviszi a győzelmet Vas megyéből, s nem szerzi meg második sikerét a Falco az új edzővel a kispadon. 17 pontot termelt (jó részét a véghajrában) Timberlake, szedett 5 lepattanót, a 16 VAL értéke azonban nem éppen a legjobb, de ez van... Korábban volt, hogy jobban produkált a jó "öreg" Chad, ám sorozatban kikapott a Falco. Most (ismét) nyert. A publikumot meg úgyis csak ez érdekli.

Alacsonybedobó

Ramone Moore (Alba)

Ha valaki sok pontot termel az már önmagában véve hasznos csapatának (igaz, még nem minden). Ám ha valaki jókor "köszön be", az a kulcsfontosságú tényező, s Moore esetében erről beszélhetünk. Ő a Pécs otthonában kemény, hosszabbításos sikert elérő Alba vezére volt ebből a szempontból is, hiszen demoralizáló volt, amikor elhintett egy-egy hármast vagy duplát. 28 pontot szerzett, ami remek, 4 triplája kiváló, főleg 6 kísérletből, szedett 7 lepattanót is, kierőszakolt 5 személyi hibát, adott 3 gólpasszt, és kereken 30 VAL értéket érően kosarazott a baranyai csarnokban.

Magasbedobó

Tóth Norbert (Alba)

A nyíregyházi Derek Hall (24 pont, 17 lepattanó, 41 VAL) és Zagorac között az döntött volna, mint a centerek között (lásd lentebb): akinek nyert a csapata, az került (volna) be a forduló válogatottjába, ez pedig a szlovén csatár. Ráadásul a szombathelyiek szembetalálták magukat a brutálisan jó Hendlein-Chism centerduóval, akik ezúttal is hozták magukat igencsak rendesen, ám a csapat - mert ugyebár az a lényeg, s nem feltétlenül az egyéni mutatók "dajkálása" - Zagorac vezérletével ellensúlyozni tudta a KKK két magasemberének produkcióját, illetve kihasználta azt, hogy mezőnyben egy picivel visszafogottabb volt most a somogyi alakulat. Zagoracék a végén billentették maguk felé a mérleg nyelvét, amiből (a teljes meccset nézve) Zeljko 17 ponttal, 15 lepattanóval, 6 kiharcolt faulttal és 29 VAL értékkel vette ki a részét. Ám - visszatérve a tényleges "forduló magasbedobójához" - a magyar erőcsatár lett a befutó mégis, mivel az egy dolog, hogy a statja neki is remek (21 pont, 9 lepattanó, 6 kierőszakolt fault - emellett a végén kipontozódott, tehát nem tartalékolta magát, odavágott, ha kellett (meg, ha nem, akkor is) -, illetve 30 VAL). Ám Tóth Norbert a ritka gólpasszokból is kivette a részét (4), illetve a célzókészsége is pompás volt, hiszen jó ideig egyszerűen nem tudott téveszteni, így fontos eleme volt ezen a napon (is) az Alba nyerő gépezetének.

Center

Zsarko Rakocsevics (Körmend)

Ha csak a statot nézzük, közte és a kaposvári Chism között az döntött, hogy a körmendi kosaras csapata nyert, míg a KKK kikapott, tehát nem volt meddő a csapat szempontjából az, amit centerben mutatott az MTE húzóembere. Ettől függetlenül említsük meg Wayne Chismet is, hiszen a 34 pont, 14 lepattanó, 8 kierőszakolt fault, 4 (!) blokk, és az 50 (!!!) VAL hatalmas egyéni teljesítmény eredménye, ám a Falco ellen ez is kevés volt most a sikerhez. Rakocsevics viszont nem csak saját maga játszott kiemelkedően, de a Körmend erre támaszkodva, ha nem is könnyen, de legyűrte a vendég Nyíregyházát. Igaz, volt esély arra, hogy megégjen a hazai alakulat, az olykor remekül játszó, más meccseken teljesen leeresztő NYKK ugyanis most a jobbik arcát mutatta, ezért szükség volt Zsarko mutatványaira is. A vasi center 34 pontot dobott, lekapott 11 lepattanót, kierőszakolt 7 faultot, emellett elsőre hihetetlennek tűnő 8 (!!!) blokkot adott (többnyire a betörő nyírségi hátvédet, Simms-Edwards-ot állította meg ekként), a hasznosságát pedig az 56 (!!!) VAL mutatja. Sőt, a stat 3 gólpasszról is tanúskodik, ami centerként szintén nem rossz. Mivel az NYKK is felvonultatott ezúttal két remek palánk alatti produkciót (Poscic és Hall), volt feladata Rakocsevicsnek, aki ezzel a forduló legértékesebbje is, ha csak a VAL értéket nézzük.

Legjobb hatodik ember

Ruják András (Sopron)/EJ Kusnyer (Körmend)

Muszáj volt megosztani ezt a szekciót. Mindketten pluszt adtak csapatuk játékához, mindketten elévülhetetlen érdemeket szereztek abban, hogy győzött együttesük, és mindketten ott segítettek be, ahol némi hiány volt felfedezhető. Ruják András elkezdte irányítani a Sopront, amely ezután Szegeden bedarálta a hazaiakat (itt jegyezzük meg, hogy a Szedeák ennek a bajnokságnak a csodacsapata - minden értelemben -, hiszen úgy fest, be van oltva hazai győzelem ellen, ugyanakkor idegenben sorra páholja el vetélytársait...). Ráadásul Ruják 16 pontot szerzett, 78%-kal dobott mezőnyből, szedett 5 (!) lepattanót, adott 3 gólpasszt, s végül 22 VAL-t szorgoskodott össze mindössze 24 perc alatt. Kusnyer ugyanakkor távolról zilálta szét a nagyon szívósan küzdő Nyíregyházát. Körmenden nem ment ugyanis messziről a legnagyobb mesterlövésznek, Ferencz Csabának (0/4), s amúgy sem szórta a szokásos körmendi triplákat a vasi alakulat, amikor az amerikai-magyar Kusnyer belelendült, és bevágott 5 trojkát, méghozzá 8 kísérletből, ami nagyon jó teljesítmény. Végül 17 pontig, 3 gólpasszig, és 18 VAL értékig jutott 17 perces játéka során. Mondhatjuk, hogy megszaladt a keze rendesen.

Fotó 1: Osztódy Gergely (sakc.hu)

Fotó 2: falcokc.nyugat.hu

Fotó 3: euroleague.net

Fotó 4: bajnokokvarosa.hu

Fotó 5: bckormend.hu

Fotó: Tóth Zsombor (kezdo5.hu)