Tüzér-tűz 10. rész (8. évad)

Amennyire felemelő érzés volt a múlt heti Hepp Kupa mecsünkön végre valahára irányítani a fiúkat, annyira elmondhatatlanul fájdalmas látni őket a bajnoki rajton. Mielőtt még arra gondolnál, Kedves Olvasóm, hogy a Puskás nyafogásba kezd a Nyíregyháza elleni vereség miatt, engedj meg némi pontosítást.

A helyszínen nézni a Srácokat és a kanapén ülve teljességgel nem ugyanaz. Utóbbi olyan szinten megviselt, hogy még ezeket a nyomorult koronatüneteket sem produkáltam ezidő alatt. Cserébe majdnem ripityára törtem a laptomomat, és úgy ordítoztam, hogy Hádész, a szálkás szőrű tacskó kölyköm versenyt vonyított velem...

Szóval, igen. Immár hivatalosan is kiérdemeltem az Artúr király megnevezést. Koronát kaptam, az ocsmányabbik fajtából. Valószínűleg a Piros Fehér mindennapok című kosaras valóságshow éteri forgatókönyvírói úgy érezték, feltétlenül kell még egy aprócska csavar az idei szappanoperánkba. Biztos esett odafönn a nézettség, vagy csak úgy voltak vele: "Na, te önelégült kopasz tróger, itt egy púp! Nesze!"

Itt ülök, izlandi zúzmó, csillagánizs és kakukkfű összetételű forró italomat kortyolgatva (boldogan írnám, ízlelgetve, de reggel óta semmit sem érzek, amely messze a legnagyobb tortúra a nem-lehetek-a-csapatommal rész után) a mai, jubileumi 150. papírzsebkendőmet teletrombitálva, mindezt megspékelve némi tüdőkiszakító hurutos köhögéssel, hogy nyolcéves Honvéd vezetőedzői pályafutásom első, online végignézett NB1-es mérkőzése után írjak valami okosat.

Az egyik szemem nevet, hiszen a Srácok végre bajnoki meccset játszhattak, a másik viszont bömböl, mert képtelen voltam segíteni nekik a jobb eredmény elérésében. Persze, tisztában vagyok vele, ez a folyamat nem megy egyik-napról a másikra, de ezen a rohadt képernyőn keresztül minden olyan pofon egyszerűnek tűnik. Nagyon szeretném megköszönni Mészáros "Lujó" Istvánnak, hogy beugrott helyettem és Sabáli Balázsnak, aki meglátásaival segítette őt és csapatot.

Három, több mint vállalhatóra sikeredett negyedet játszottunk a bivalyerős Kék Cápák otthonában, ami óriási előrelépés annak fényében, milyen állapotban álltunk újra munkába két héttel ezelőtt. Erre a teljesítményre lehet építkezni, lépésről-lépésre célokat megfogalmazni, aminél többet ebben a különleges szezonban nem is kérhetünk.

Számomra pedig megkezdődik a visszaszámlálás és az idei második, hatóság által kirótt házi őrizet. Remélem, előbb-utóbb visszatér két nélkülözhetetlen érzékszervem működési hatékonysága, mert bár valóban szeretnék négy-öt kiló makacs háthájtól megszabadulni, de a diétát nem feltétlenül így képzelném el...

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!

 

A magyar kosárlabdáról szóló cikkeink elkészülését a PEAK Sport Magyarország támogatta.

Fotó, Slide - Budapesti Honvéd Kosárlabda Akadémia facebook