Tüzér-tűz 12. rész (8. évad)

A játékosaidat partnerekként kezelő edzősködés, az őszinteség gyakorlása és annak elvárása néha szívbemarkoló pillanatokat okoz. Amíg élek, nem fogom elfelejteni. Miskolc, Egyetemi Körcsarnok. Nagyszerű csapatmunkával kiérdemelt győzelmet követő U20 meccs nézés, a valóban minőségi választásnak bizonyuló hamburger majszolgatása közben. És ekkor, ebben az idillinek aposztrofálható hangulatállapotban, csapatkapitányom, P.D. - akinek nevét a továbbiakban nem vagyok hajlandó virtuális papírra vetni - hátrafordul és így szól:

"- Igen, arra a részre emlékszem. Akkor még olvastam Tüzér-tüzet..."

Rég fájt bármi ennyire. Zsigeri csalódottság, összeránduló gyomor, keserűségtől eltorzult erőltetett vigyor. Mintha az addig ízletes burger fűrészporrá változott volna. Kígyót melenget a keblén, tartja a mondás. Pontosan ezt éreztem. És pont Ő? Aki ötödik éve emberem. Jóban-rosszban, esőben-fagyban, vállvetve küzdünk a piros-fehér sikerekért. A körülöttünk ülők megszeppent pillantások közepette sandítottak egymásra, amolyan "most tényleg azt mondta, amit hallani véltem" fejjel. Bea Bence, aki P.D. világi cimborája, valami erőltetett felvetéssel igyekezett menteni a menthetőt, Kovács Doma a blog olvasótáborának sokszínűségéről anekdótázott, Stefán Dávid az alapvetően róla szóló 2016-os rész felelevenítésén nosztalgiázott, míg a kegyetlen őszinteséggel kinyilatkoztatott beismerés következményei miatt falfehéren falatozgató Tichov Domi az olvasottsági adatokkal igyekezett elterelni a figyelmemet.

Minden hiába. Eldöntöttem. P.D. teljes nevét innentől egészen kivételes esetekben vagyok hajlandó kiírni csupán, pedig most különösen szerettem volna kiemelni, mekkora szerepet vállalt az eheti dupla skalp megszerzésében, mind a pályán mutatott keménységével, mind a kispad összetartásával és tűzbentartásával. Az MTK ellen Kopácsi Ákos és Domi harmadik negyedbeli triplazáporával roppantottuk meg szívósan küzdő riválisunkat. Ezen az összecsapáson a több statisztikai mutatóban karriercsúcsot javító Tanoh Andris játszott nagyszerűen.

Sok időnk nem volt a MEAFC-Miskolc elleni idegenbeli rangadóra felkészülni. Ráadásul olyan védekezésbeli taktikát álmodtam meg aznapra, amit addig egyetlen egyszer sem tudtunk gyakorolni korábban. A Srácok azonban bebizonyították rátermettségüket, intelligenciájukat és vagányságukat. Takács Dani védekezése fantasztikus alaphangot adott a meccsnek, amely kezdés energiáit a lefújás pillanatáig megőriztük. Legnagyobb bánatomra nem vezetek táblázatot nyolc évem egyéni és csapatrekordjairól. Elképzelhető, hogy réges-régen egyszer előfordult az, ami legutóbb pénteken, nevezetesen, hogy egy adott mérkőzésen két Honvéd spíler is harminc feletti VAL-értéket produkál, azonban olyan, amit a Tóth Bence-Stefán Dávid-Bea Bence trió együttesen a közösbe tett, garantáltan nem. A minden idők csapatrekordját jelentő 161 VAL-ból 93 az említett úriemberek nevéhez fűződik!

A győzelmek feletti örömömet tovább emeli, hogy két újoncot avattunk az ős-Honvédos Tarján Izsák és a nyáron igazolt Horváth Hunor személyében. Mindketten átestek a tűzkeresztségen pályáralépés és első bajnoki pont tekintetében. Érdeklődve várom, ők vajon gyakorolják-e a tradícionális sör (akarom mondani, sütemény...) hozás hagyományát?

Két dologról szerettem volna még elmélkedni ezen TT keretein belül. A témák szervesen összefüggenek. Ha nincs az egyik, akkor nem beszélhetnék a másikról sem. Olyan fiatalemberekről van szó, akik közel állnak hozzám. Számos csatát vívtunk vállvetve, egyikükkel a vonalak között, a másikkal edző-játékos relációban. Mindketten közel állnak hozzám, és a sorsukat kiemelt figyelemmel kísérem. Szollár Gergőről és Drahos Gáborról van szó. Előbbi az egyik kedvenc Honvéd játékosom volt és idén, 26 esztendősen az a megtiszteltetés érte, hogy a MEAFC NB1-es csapatát irányíthatja. Mondanom sem kell, mekkora elismerés és felelősség ez, amely kihívásnak képes lesz megfelelni. Kétségem sincs efelől! A sors furcsa fintoraként azért nyilatkozhatok ezzel kapcsolatban, mert a nyáron éppen az utóbbit váltotta a sárga-kék kispadon.

Drahi pedig, egészen elképesztő alázatról, kosárlabda-játékszeretetről és tudásról tanubizonyságot téve, 41 évesen, két év edzősködést követően visszaszállt a küzdőtérre, és ezen sorok pötyögése idején vezeti a Zöld csoport gólpassz és VAL mezőnyét, a legutóbbi fordulóban masszív tripla-duplát pöttyintve. Mindeközben csapata - a Tiszaújváros - zsinórban három győzelmet aratva megérkezett a rájátszó gárdák közé. Minden elismerésem és tiszteletem az övé, és csak remélni tudom, hogy akadnak majd olyan ifjú (vagy akár kevésbé ifjú) kosárlabdázók, akik példát vesznek róla.

A mögöttünk álló hét sem volt semmi, ám a most következő ultra-brutálnak ígérkezik! Szerdán jön a Baja, pénteken a Vasas, míg vasárnap irány Baranya megye, a PVSK csapata. Valódi játékos mennyország: nincs idő edzeni! Ilyenkor (is) remekül jön, hogy tizenkét bevethető játékosom van, és alapvetően ilyen rotációban gondolkodom minden egyes pályára lépésünk alkalmával.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!

 

A magyar kosárlabdáról szóló cikkeink elkészülését a PEAK Sport Magyarország támogatta.

Fotó, Slide - Budapesti Honvéd Sportegyesület facebook