Tüzér-tűz 15.rész (8.évad)

Sokan kérdezték a nyolc mérkőzésen veretlennek bizonyuló Nyíregyháza legyőzését követően, hogy számítottam-e erre? A válaszom minden esetben szenvtelen igen volt. Szerintem mindannyian agyalágyultnak, beteges hazudozónak és/vagy az elképzeltnél is nagyképűbbnek gondoltak. Pedig valóban hittem, képesek lehetünk a bravúrra. 

Ami azonban ennél sokkal fontosabb, a Srácok hite megingathatatlannak bizonyult. Természetes dolog, hogy a sportoló nyerni akar, meg hisz a győzelemben, ám ez koránsem ennyire egyszerű. Nem mindegy, hogyan és mennyire akarsz, illetve hiszel a sikerben. Sem egyénekre lebontva, sem pedig csapatként. Nálunk ez összhangba került és a pályán mutatott teljesítményünkkel párosulva elégnek bizonyult bajnokságunk egyik favoritjának kétvállra fektetéséhez.

Akadt olyan ismerősöm, aki afelől érdeklődött, mennyire fogom még a szokásosnál is jobban színezni a mostani Tüzér-tüzet egy ekkora győzelmet követően? Érdekes dolog ez. Egyáltalán nem érzek feltétlen késztetést túlspilázott, barokkos körmondatokkal teletűzdelt irományra. Sokkal inkább azt, hogy ebben a bizonytalan világban, ahol minden egyes edzésnek, mérkőzésnek örülnünk kell, próbálom a helyén kezelni a végeredményt és a jelenre koncentrálni.

Nagyon büszke vagyok a Srácokra! Fantasztikus munkát végeztek. Külön boldogság számomra az a fajta magabiztosság, kollektív bajtársiasság, ami az ennyire fiatal átlagéletkorú csapatoknál ritkán látható dörzsöltséggel és játékintelligenciával összeadódott. Minden elismerésem, az érdem az övék! Amikor ezt gratuláló üzenetekre válaszolva írtam, akadtak, akik az edző szerepének is tulajdonították a sikert. Udvariasan megköszöntem a gesztust, de elhárítottam. Egyáltalán nem álszerénység miatt. Tisztában vagyok saját magammal, a csapatomra gyakorolt hatásommal. Kellő tapasztalattal, önismerettel és egóval rendelkezem annak megállapításához, hogy ezt a meccset akár nélkülem is megnyertük volna. Kapásból tudnék sorolni győzelmeket, amelyek alkalmával jóval többet kellett "gépészkednem" a siker érdekében. 

Bárki bármit mondjon, a győzelem az győzelem. Nem több és nem kevesebb. Mindegyik ugyanolyan értékes, pláne egy ennyi ifjonccal és új játékossal felálló gárdánál, mint a miénk. Ahogyan a vereségeink esetében, ezúttal sem engedünk a szélsőséges érzelmeknek. Világvége és eufória, kíméljetek! Megőrizzük a higgadtságunkat, kielemezzük a történteket. Örülünk és ráerősítünk a jó, valamint ezzel párhuzamosan tanulunk a rossz dolgokból. Ha egy, a mentális összetevők mellett elhangzó, rövid, sportszakmai elemzést akarnék adni a meccsről, azt írnám, ezúttal elég dobást értékesítettünk, holott ismételten tragikus büntetőzést mutattunk be.

Ismét dupla fordulós hét vár ránk, két nagyszerű rivális ellenében. Szerdán a rendkívül masszív Salgótarján, szombaton a hosszú kihagyást követően ellenünk visszatérő MAFC csapata látogat a Ludovikára. Kőkemény feladat mindkettő!

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!

 

A magyar kosárlabdáról szóló cikkeink elkészülését a PEAK Sport Magyarország támogatta.

Fotó, Slide - BHSE facebook