Tüzér-tűz 1.rész (7.évad)

Micsoda nyár volt! Amellett, hogy ismét villámgyorsan elillant, és a sokat emlegetett globális felmelegedés sem kímélt bennünket, a Budapesti Honvéd házatáján is pörögtek az események. 

A történések sorjázását a csapatunktól távozó játékosainkkal kell kezdjem:

Steier Roli, aki akkor kapott főszerepet, mikor komoly volt a baj. Két szezonnal ezelőtt, 0:7-es győzelem-vereség mutatónál került be az aktív rotációba, hogy aztán szívós védekezésével, csapatközpontú gondolkodásával és mindig pozitív szemléletével főszerepet vállaljon a kátyúba rekedt piros-fehér szekér kirángatásából. 

Valerio Ramon, aki elnyűhetetlen kitartással, a nehezebb időszakokban sem csüggedve tartott ki a saját és a csapat munkája mellett. Jóban-rosszban, feladattól függetlenül száguldozott értelmezhetetlen sebességgel cikázva a nyomát bottal sem ütő védősorok között...

Debreceni Dani, akinek Honvédos története a tervezettnél rövidebbre íródott, azonban jómagyaros sárdobálás és felelősség áthárítás helyett szerződésének utolsó napjáig tudása legjavát adta csapatunkért. Valódi profiként dolgozott játékának fejlesztésén az öltöző megbecsült tagjaként...

Martinez Ralf, akitől életem és edzői karrierem egyik legemlékezetesebb leckéjét kaptam, amely segítségemre lehet, hogy jobb apa, ember, mentor és vezető válhasson belőlem, amiért nem lehetek elég hálás neki...

Mucza Tamás, aki már a csattogós lepkét is a Dózsa György úti parkolóban tologatta, és akinek visszalépős triplái és az azokat követő ökölrázós harci üvöltései felejthetetlenek. Kevés olyan fiatalok egyike, akiben elegendő kurázsi volt azonnal megfelelni a felnőtt kosárlabda támasztotta kihívásoknak...

Hargitai Krisztián, a szűkszavú Bagi Oroszlán, akinek morcos külseje az egyik legtisztább szívet és legőszintébb kosárlabdázót takarja. Ő az, aki gondolkodás és kételyek nélkül sietett bármely, bajba jutott csapattársának segítségére...

Valerio Vincent, akihez fogható tehetséget emberemlékezet óta nem hordott - az ő meggyőződése szerint lapos - hátán a föld. Szerettem volna eltölteni vele egy teljes, utánpótlás feladatoktól mentes idényt. Felnőtt férfiként hozott döntését el kell fogadjam. Lélegzetelállítóan könnyed, zsigerből jövő légi bemutatói és golyóstollal összefirkált fellépő cipői nagyon fognak hiányozni...

Fülöp Boti, aki hosszas vívódást követően döntött ígéretesen fejlődő edzői karrierje mellett, háttérbe szorítva ezáltal a játékot. Amit fókuszált pillanataiban hozzá tudott tenni a nagy egészhez, arra senki sem képes. Mindent elsöprő szenvedély, irtózatos fizikalitás, brutális lelki és fizikai terror. Dr. Jekyll Boti bá immár békében élhet Mr. Hyde Lászlóval...

Kováts Robi, aki a régi idők utolsó mohikánjainak egyikeként tette ki szívét-lelkét minden egyes Honvéd mérkőzésen. Halálpontos középtávoli dobásai és bordarepesztő elzárásai sem pótolhatóak könnyen, ám a valódi veszteséget az utóbbi évtizedekben a világból folyamatosan kopó és elértéktelenedő emberi tulajdonságai jelentik. Becsület, alázat, csapatszellem, egyenesség, hitelesség...

És végül Szalay Ákos... a "szalayáki"... a tejfelszőke srác, akinek neve összeforrt a Budapesti Honvéddal... aki Stefi mellett az utolsó olyan játékos, akivel együtt voltam hét évem minden pillanatában... jóban-rosszban, örömben, bánatban... aki a szemem láttára érett kajla kamaszból felnőtt emberré... akinek valóban jelentenek valamit azok a szavak, hogy 'klubhűség' és 'elkötelezettség'... akivel számos beszélgetést, viber üzenetváltást folytattam, hol korholva bohémságáért, hol segítségét kérve a csapat vezetésében... aki számtalan felejthetetlen megmozdulással írta be magát örökre a piros-fehér históriáskönyvekbe, mint például 2016-os, Vásárhely elleni ki-ki meccsen dobott tripláival vagy az idei bajnok OSE legyőzése alkalmával becsempészett győztes ziccerrel... mégis, az ő esetében is a személyisége lesz az, amit pótolni szinte lehetetlen feladatnak ígérkezik... utánozhatatlan karakter, hihetetlen intelligenciával, győzni akarással és vezérképességgel... hosszú hónapok szükségeltetnek hozzá, hogy belássam és elfogadjam a hiányát...

Mindannyiuknak köszönöm mindazt, amit nekem és a csapatunknak adtak!

Tekintélyes lista a "távozóké". Az ellenpólus sokkal szerényebb darabszám tekintetében, viszont nem a hosszméret a lényeg. Kovács Domonkos és Halász Ákos személyében két kiváló sportember csatlakozott hozzánk. Előbbit nem szükséges bemutatnom a Tüzér-tűz állandó olvasóinak, hiszen korábban volt már csapatunk megbecsült tagja, míg utóbbi kapcsán talán elég annyit írnom, hét éves A-csoportos tapasztalattal érkezik közösségünkbe. Mindkettőjüktől sokat várok, és biztos vagyok benne, óriási segítséget jelentenek majd terveink megvalósításában.

Mikor ezeket a sorokat pötyögöm, éppen a délután kezdődő VII. Gyurasits István tornánkra készülök. Alapozásunk negyedik hetének végét tapossuk. A Srácok óriási munkát végeztek augusztusban. Két felkészülési meccset tudtunk le eddig, a Cegléd és a MAFC otthonában. Most érkezik a kétnapos tornák időszaka, majd a finomhangolásé. Jövő héttől kezdve végre teljes kerettel tudunk dolgozni, ami új fejezetet nyit csapatépítés tekintetében. Az eddigi évadokkal ellentétben idén sokkal szűkebb játékoskerettel, azonban jelentősen több edzéslehetőséggel készülünk egy várhatóan nagyon kiegyensúlyozott piros csoportos megmérettetésre, ahol a tavalyi Honvéd-történeti rájátszásba kerülés megismétlése a célunk.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd! 

Fotó, Slide - Budapesti Honvéd Kosárlabda Akadémia facebook