Tüzér-tűz 26. rész (8. évad)

fotó: hunbasket.hu

Emelem kalapom a BKG gárdája előtt. Magabiztosan hozták le a három győzelemig tartó párharcunkat. Minden taktikai, szerkezeti változtatásunkra találtak megoldást. Bebizonyították, hogy teljesen megérdemelten zárták második helyen az alapszakaszt és dédelgetnek reális bajnoki  álmokat. A Nagy Tesók tudására, tapasztalatára és játékintelligenciájára felépített rendszer olajozottan működik évek óta, idén kiegészülve a sikerességhez elengedhetetlenül szükséges legmegfelelőbb kiegészítő emberekkel. Ezúton szeretnék gratulálni nekik és külön dr. Nagy Ágoston kollégámnak az elődöntőbe jutáshoz.

Hiányérzetem van. Jöhetnék a magyaros mismásolással, hogy senki sem várta tőlünk, rajtunk és a kellően optimista (értsd: elfogultan bolond) szeretteinken kívül a rájátszásba jutást, bőven elég a részvétel, ne kergessünk hiábavaló álmokat. Francokat. Szilárd meggyőződésem volt, megrángatjuk a Szigetszentmiklósi Kosok szarvát! Engem illet a felelősség, amiért nem sikerült jobban. Hosszú napokat készültem egy bizonyos védekezési sémát gyakoroltva a Srácokkal, ami az első meccsen csődöt mondott. A másodikra már tudtunk alakítani rajta, de így utólag a nyitó meccs esélytelensége alapvetően befolyásolta a széria mentális forgatókönyvét. Hiába hoztuk az idény kimagaslóan legösszeszedettebb és legeredményesebb védő munkáját a Ludovikában rendezett derbi első félidejében, beigazolódott, hogy ami a "jó védekezés meghozza a támadást" frázisnál valós, fordítva legalább annyira az.

A záró összecsapásra rátaláltunk a bravúrhoz szükséges receptre. Bátrak és határozottak voltunk támadásban. Többen képesek voltak érdemi segítséget nyújtani a káprázatos második és harmadik meccset (53 pont, 31 lepattanó és 80 VAL) játszó Stefán "Egri Medve" Dávidnak. Megvolt a kellő csapásszám (94 összes dobáskísérlet) és az átlagon tartottuk eladott labdáink számát (12). Védekezésben eredményesnek bizonyult a magas szerkezet és a zóna sem volt rossz választás. Akkor, hogy-hogy nem a 4. partira készülünk? Azért, mert a második negyedben akadt egy öt perces, körülményesen támadó és figyelmetlenül védekező szakaszunk, ami a BKG ellen nem fér bele. Daráltunk, harcoltunk, helyenként felcsillantva a reményt a fordításra, de mindig volt náluk valaki, aki besegített a Tesóknak egy-egy demoralizáló kosárral. 

Színezhetjük, boncolgathatjuk balról-jobbra, meg fentről lefelé, azonban a kosárlabda alapvetően egyszerű játék. Ha elég kosarat szerzel, lesz esélyed a győzelemre. 13/63-as tripla és 36/63-as büntetőmutatóval kész csoda, hogy volt "másfél" mérkőzésnyi esélyünk a győzelemre. Szóval, mindent összevetve - a rájátszásba jutás felett érzett öröm és büszkeség mellett - mérges vagyok. Magamra. Jobban fel kellett volna készítenem a csapatot, ezzel nagyobb magabiztosságot adva nekik a párharcra. Már az első meccsen azzal a taktikával kellett volna parkettára lépnünk, amely az utolsón működött. Viszont a sport korrekt platform. Nincs helye mellébeszélésnek és a feltételes módnak. "Véletlen" és "Mi lett volna, ha..." ott csücsülnek a kispadon, közvetlenül "Szerencse" mellett...

Tanulságos tapasztalattal gazdagodtunk. Remélem a csapat is annyit profitál ebből, mint jómagam. A szezonnak egyáltalán sincs vége! Két oda-visszavágós menet vár ránk. A Budapesti Honvéd történetének első (2018/19-es) B-csoportos rájátszása alkalmával mindkettőt sikerrel megvívva szereztük meg az előkelő 5. helyezést. Most hasonlóra készülünk, ami talán még annál is nagyobb sikernek számítana.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd! 

     

A magyar kosárlabdáról szóló cikkeink elkészülését a PEAK Sport Magyarország támogatta.