Tüzér-tűz 4.rész (7.évad)

Vezetnem kellett volna, közel kétszáz Tüzér-tűz bejegyzésem alkalmával hányszor elmélkedtem a véletlen nem létezéséről. Bármekkora is legyen az a szám, egy újabbat hozzábiggyeszthetek. Mikor kijött az idei szezon menetrendje, jómagam sem értettem, miért kell az első forduló lejátszását követően három hétig várnunk a következőre. Most már tudom...

A Budafok lemosott bennünket a parkettáról. Olyan szinten megrendítő pofont kaptunk, amely komoly önvizsgálatra késztetett. Akkortájt szerettem volna hinni, a nyáron eltervezett alapstratégia, illetve az azon belül porciózott taktikai szegmensek működőképesek lesznek majd. Károly Mátéék fej-gyomor kombóval megspékelt K.O. bemutatója egyértelműen rávilágított, valamit nagyon elnéztem a felkészülés során. Változtatnom kellett. Visszamenni a kályhához, átértékelni néhány dogmatikus elképzelésemet, és arrébb cipelni mázsás sarokköveket. Barokkos sallangok nélkül: darabokra szedni, majd újra építgetni a játékunkat. Ehhez idő kell. Nem három hét, amit a "sorsolás szeszélye" folytán nyertünk magunknak erre, hanem hónapok. A srácok pozitívan állnak a változtatásokhoz. Koncentráltan és fegyelmezetten igyekeznek elfelejteni a régi dolgokat, és minél zökkenőmentesebben ráhangolódni az újra. (Hagyjuk már a süket dumát Puskás, annyira sz#rok voltatok a felkészülés során - sutyorogja kíméletlenül fülembe a kisördög -, hogy a játékosok bármit hajlandóak lennének megtenni, amitől versenyképesebbé váltok...)

A mindennapok edzései mellett felbecsülhetetlen értékkel bírnak kohézió megszilárdítás tekintetében a múlt hétvégi csapatépítő programok. Némiképp rendhagyó módon idén nem ottalvós rendezvényt szerveztünk, hanem két napra bontottuk azokat. Bemelegítésnek vendégül láttam az egész bandát a Haraszti Haciendán. Bejja asszony aranyszívű anyaoroszlánként a csapatszavazáson meggyőző fölénnyel diadalmaskodó chilis bab bográcsolása mellett összedobott egy Michelin csillag esélyes gulyást is. Csak a biztonság kedvéért, hagy választhassanak a srácok. Idáig rendben van a sztori figyelmességi szempontból, ám azt már nem kalkulálta bele imádott feleségem, hogy a csípős paszuly csodát húsz éhes, ráadásul irtózatosan éhes sportolóra tervezte. Öt kiló darált hús, két kiló kukorica és három kiló bab. Rám hárult a kevergetés, elsőre kissé alantasnak, ám a későbbi végeredmény szempontjából - szó szerint - égetően fontos feladata. Mivel a sziszifuszi munkával végre kert formájúvá alakított pusztaságba nem terveztük még meg a bográcsolós placcot, átmenetileg a kerti sütő előtti részt alakítottuk át erre a célra. Viszont ezen a jóindulattal egynégyzetméteres területen olyan hőt ontott magából a bőszen rotyogó Piedone kedvenc étke, hogy a sípcsontom végleges szőrtelenítését és az odakozmálás elkerülő missziót egy kalap alatt sikerült megoldanom.

Madaras Jani-féle legendás burkolást ugyan nem produkált egyikük sem, de derekasan pusztítottak a fiúk. Sajnos a főétel fogyasztási kapacitást jelentősen csökkentette csapatunk legháziasabb tagjának, Pintér Dávidnak, saját kezűleg gyártott, közel kukászsáknyi mennyiségű házi burgonya chipse. A kajakóma enyhülését követően kezdtünk bele a tavalyi csapatépítő legsikerültebb betétműsorába, a "Gyilkosozásba". Tizenhárom játékos, Wehner Zoli, a Réka-Szandi-Évi grácia trojka és Kadosa fiam. Narrátorként jómagam. Három kör, őrületes poénok, szikrázó szócsaták és alkalmi szövetségek. Az első játék még az ismerkedés jegyében telt, mivel akadtak olyanok, akik korábban nem játszottak még, ám az ezt követőek során fergeteges forgatókönyvek zajlottak. A Nagypofájú Lázítók és a Csendesen Kummantók táborához csapódott aktuális érdektől függően a Ravaszul Manipulálók szűk csoportja. A Legjobb Védőbeszédek kitűntető címének tulajdonosa Rozs "Kacsa" Máté lett. Mesteri retorikával vegyítette a megbántott, az ártatlanul vádlottak padjára állított békés állampolgár kétségbeesettségét, az igazságtalanság ellen minden eszközzel fellépő, lobbanékony civil dühkitörésével, melynek segítségével számtalan alkalommal dumálta ki magát a biztosnak tűnő halálból. Az emlékezetes pillanatok között feltétlen szót érdemel az "alamuszi nyuszi rohadtul kigolyóz, ha nem vagy észnél" végjáték az ártatlanság kölyökképű álcája alatt számító likvidátort rejtő Tichov Domi előadásában.

És a java csak másnap következett. Délelőtt paintball volt a menű. Az eredmény ismertetésénél okos PR-menedzserként azzal kezdeném, hogy csapatunk nagyszerű kezdést követően, a romos ház szakasz hullámvölgyén felülemelkedve, kiváló hajrával diadalmaskodott. Ami a puritán lényeget illeti: mind a hat menetben kegyetlenül levadásztak. Pacifista nyuggerként tébláboltam végig a programot, élő céltáblaként szolgálva beteges ölési vágyukat rajtam levezető játékosaim legnagyobb örömére. Mondjuk ha valaki azt mondja korábban, hogy az engem kétszer is kivégző Szentirmai Ákos lesz rémálmaim hóhéra, tuti megmosolygom. A centertriónk másik két tagjából kinéztem a gyilkolás vágyát. Stefán Dávid és az új fiú, a szabolcsi bicskás, Gáspár Balázs otthonosan osztogatta a sárga festékpacát hagyó halálos találatokat, na de a Kölyök?! Osztagunk rengeteget köszönhet a Rambo filmeken szocializálódott csapatkapitányunk egyszemélyes hadjáratainak. Horváth "Sly" Ákos csillogó szemmel aprította a vakmerősége láttán gyakorlatilag sokkot kapó fiatalságot, reinkarnálódott Chuck Norrisként fordítva meg a küzdelem végkifejletét.

Délutáni záró megmozdulásunk a - mint később kiderült - legkeményebb erőnléti edzések fizikai terhelésével felérő buborékfoci mérkőzés volt. Ugyanazok a csapatok, mint a festékharcnál. Itt nem volt pardon. A jelentős súlyfölényben lévő riválisaink kegyetlenül kihasználták testi adottságaikat és szó szerint fűbe döngölték filigrán gárdánkat. Amit az együtt másfél mázsás (se..) Kopácsi "Piku" Ákos és Tanoh "Csoki" Andriska össze-vissza gurult, bukdácsolt, pörgött, forgott, pattogott, szavakkal nehéz leírnom. Wehner Zoli és Kovács Doma kéjes mosollyal borogatta halomba játékosainkat, hiába tett meg minden tőle telhetőt Bea Bence, aki írd és mondd egyetlen egyszer sem rúgott bele az esetünkben szükséges kellék státuszba silányodó focilabdába a nettó ötven perces játékidő folyamán.

Hétfő reggel csapatorvosunk, Dr. Kocsis Koppány sikeres műtétet hajtott végre Halász Ákos bokáján. A tervezett felépülési idő 6 és 8 hét közöttre becsült. Siettetni semmit sem fogunk, mint a rehabjával az ütemtervnek megfelelően haladó Kármán Domonkos esetében, itt is a teljes gyógyulás a priorítás mindannyiunk számára.

Holnap megkezdjük az idei Hepp Kupa küzdelmeket. Első ellenfelünk az ELTE-BEAC csapata. A továbbjutás mellett az utóbbi hetekben bevezetett újdonságok élesben történő gyakorlása a fő célunk, hogy a szombati örökrangadón minél nagyobb esélyünk lehessen a feljutásra pályázó MAFC elleni bajnokin. 

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd!    

Fotó, Slide - Budapesti Honvéd Kosárlabda Akadémia facebook