Zegről-végről 5.rész

Megmondom őszintén, ha nem kezdődne a Göcsej Kupa, eszem ágában nem lett volna blogot írni. Dehogy untam rá! Ugyan már! Egész egyszerűen, annyit rohangálok, mint az ominózus pók a falon. Felnőtt csapat, utánpótlás, brandépítés és néhány "ez nem az én feladatom" válasz konstatálása után magamra vett kihívás megoldása. Szerintem, ha a jó öreg kaszás kopogtatna értem, neki is csak annyit mondanék, tépjen egy sorszámot és várjon türelemmel, mert pillanatnyilag nem érek erre rá.

Szóval, pötyögnöm kell. Egyrészt nyakunkon Magyarország legrégebbi felkészülési tornája és a Tőrős "Bazska" Balázs barátommal készítendő ZTE mini-sorozat első forgatási szakasza, másrészt simán elfelejtem, hogy legutóbbi jelentkezésem óta milyen események történtek a zalaegerszegi kosárlabda házatáján. Ideje kiírnom magamból mielőtt szürkeállomány sejtjeim drasztikus fogyatkozásával homályába vesznek ezek az emlékek.

Általános közönségsikert aratott az I. ZETE Feszt. Közel háromszáz szurkoló, érdeklődő, családtag látogatott el az Eötvös iskola udvarára, hogy megünnepeljük a legendás idők hőseit és a jövő nagy bajnokait. Lehetőség volt találkozni az idei felnőtt csapat tagjaival, megkóstolni a kék-fehér kemény mag messze földön híres babgulyását és szerencsét próbálni a ZTE-kvízen. Utóbbi esetében, be kell vallanom kissé elragadott a hév. Eredetileg habkönnyű tesztet gondoltam, de a kérdéssor összerakása közben újabb és újabb feladványok ugrottak be. Akkor éreztem, talán kissé túllőttem a célon nehézségi szint tekintetében, mikor a versenyzők kétségbeesett arccal kérdezgették egymást, kinek lehetett először tetoválása az egykori bajnokok közül vagy éppen Révész Ádi a Csongrádi Barna Medve, esetleg a Pöttöm becenév hallatán kapja fel a fejét? (a helyes válaszok: Kis Attila, illetve Szélvész...) 

Nem volt mit tenni, kénytelen voltam a kelleténél többször felbukkanni a rendezvény azon állomásán és diszkréten vérlázító módon rávezetni az elbizonytalanodókat, bizony, bizony nem csak Völgyi Peti, Gáll Tomi és Gáspár Dávid dolgozott felnőtt, női csapat mellett vezetőedzőként, hanem Bencze Tomi is. Kettős érzésekkel szántam-bántam bűnömet amikor nemes egyszerűséggel kifogytunk az erre az alkalomra készített autogram kérő csapatfotókból. Elképedve tapasztaltam a lelkesedést amivel szétkapkodták a klubtörténet négy bajnok csapatának képeit, azonban a jelentkezők csak jöttek és jöttek, én pedig kénytelen voltam sűrű mea culpázással menteni a menthetetlent. Jövőre háromszor ennyit nyomtatunk...

Az emelkedett hangulatú Legenda Bevonulásnál komoly hibát követtem el. Ostoba módon nem készítettem listát a 32, kék-fehér színekben magyar bajnokságot nyerő játékosról, stábtagról, így az ottlévők egyesével bemutatása után, mikor megtapsoltattam a távolmaradókat, kihagytam három prominens személyt. Dr. Bencze Ákost, Polster Pétert és Tóth Ádámot. Azóta ostorozom ezen mulasztásomért önmagam. Ákos kétszeres bajnokunk, Pötyi a valaha volt egyik, ha nem a legnépszerű alakja a ZTE-nek, míg Dusán az utolsó, még aktív aranykovács, akinek kapcsán az összeesküvés-hívők azonnal valami susmusra gyanakodtak a nyári, dugába dőlt hazahozatala körüli hercehurca miatt. Szó sincs semmi ilyesmiről. Kifejezetten jó kapcsolatot ápolok Ádival, ráadásul - mint egyébként az idei magyar mag esetében - semmi közöm nem volt az ő mostani történetéhez, mivel akkor még kósza gondolat sem lehetett a szerepvállalásom. Egész egyszerűen címeres ökör vagyok, amiért nem írtam fel mindenkit egy nyomorult papírlapra...

A páros dobóverseny ellenben hiba nélkül végigment. Sőt! Valódi hollywood-i forgatókönyv szerint. Pofon egyszerű történet: egy perc, egy szurkoló és egy Zete játékos, párban, együtt, egy palánknál, egy-egy labdával, bedobott dupla kettő, tripla három pontot ér. Minden kísérletet követően ki kell vinni a játékszert a hárompontos vonalon túlra. Ennyi. Tizenhat pár, egyenes kiesés, négy párbajt kell teljesítenie a későbbi győztesnek. Akik nem lettek mások, mint a 2010-es bajnok gárdánk csapatkapitánya, Kámán Tomi és az egyetlen hölgy induló, Dorina! Olajozott gépezetként tették a dolgukat. Dorina póker arccal és angyali félmosollyal, hiba nélkül sorjázta a ziccereket, míg Kámi ismételt tanubizonyságot tett a Mr. Pamutcsukló titulus jogosságáról, könyörtelenül pörkölve a trojkákat egymás után.

Szívmelengető érzés volt látni a régi nagyok arcán a meghatottság, büszkeség, elégedettség elegyét, a pozitív reakciókat, az elismerő tekinteteket és a begyűjteni a gratulációkat. Szeretnék ezúton is köszönetet mondani Hanzséros Alajos igazgató úrnak a helyszín biztosításért, Juhász Zolinak, Jóna "Pity" Pistinek a szervezési munkálatokért, valamint a Misu és Robi vezette B-középnek az önzetlen segítségért.

A nagycsapattal letudtunk két edzőmeccset, a Sopron és a Pécs otthonában. Mivel nagyon mélyről indulunk és kimondott célunk a győztes kultúra kiépítése a klubon belül, ezért örömmel írhatom, mindkét fellépésünk után fogadhattuk ellenfeleink gratulációját. Fontos, hogy a csapat megtanuljon nyerni, mert egyensúlyt kell találnunk a saját értékeink szisztematikus beépítése és az eredményesség mezsgyéjén. Ezeknek a fiatal srácoknak, alsóhangon 5-6 hónapra van szükségük az A-csoport által támasztott kihívásra történő megfelelésre. Teo Cizmic vezetőedzővel tökéletes és megingathatatlan összhangban valljuk ennek az elképzelésnek hosszú távú eredményességét, azonban szeretnénk, ha az értünk szorítók is látnák a víziónkat. Időigényes munka ez, ahol minden egyes nap extra energiabefektetésre van szükség a szakmai stáb és nyilvánvalóan az érintett kölyökgólya szekció tagjaitól, hogy idővel eljuthassanak oda, ahová szeretnénk.

A türelem ritkán tapasztalt érték kis hazánkban. A magyar ember szereti a drámát és a szélsőségekben gondolkodást. Három győztes meccs és a bajnoki címről fantáziál, három zakó és az NB1/B bajnoki kiírására potyognak keserű könnyei. Így van ez, kár szépítgetni a jelenséget. Pedig ez a szezon sem lesz sprint verseny, hanem emberpróbáló maraton, pláne a középszakasz küzdelmekkel megspékelve. Minden mérkőzés fontos és a helyén kezelendő. Egy újjáalakuló, másfajta alapokra és elvrendszer alapján építkező projektről beszélhetünk, ahol a tudatosságnak, az önbizalomnak, az őszinteségnek és a higgadtságnak óriási jelentősége van.

A végére hagytam az egyben legszomorúbb, ám mégis legörömtelibb történés elmesélését. Bahamai gladiátorunk, Zane Knowles jobb combjában olyan genetikus elváltozást talált a Dr. Szalai Zoltán vezette orvosi csoport, amely ismeretében azonnali beavatkozásra van szükség profi játékosi karrierje folytatásához. Sokáig egyszerű combhajlítóizom húzódásra gyanakodtak, ám a CT, majd a kontrasztanyagos MRI bebizonyította, itt sokkal nagyobb a baj. Lebutítva, a nagyobb nyomású artéria folyamatosan vért pumpál a kisebb vénába, ami ennek következtében majd négyszeresére duzzadt a normálishoz képest. Szegény Zane. El sem tudom képzelni miképpen tudott ezzel a hírrel megbirkózni. Valódi őserő, munka és kondimániás, az ilyen típusú sportolókra extrán jellemző maszkulin büszkeséggel, amely önképbe a semmiből, brutálisan berobbant a "Haver, fogadd el, így születtél!" hír. Tagadás, tiltakozás, támadás. Érthető védekezési reakciók. Igyekeztünk megnyugtatni, a megértésünkről biztosítani és felajánlottuk neki, maradjon, keresünk érsebészt a műtétre, végezze Laurával és Dedával a rehabot. Elétettük a jövő évi szerződését, az ideihez hasonló kondíciókkal, ezzel is alátámasztva, hogy őt akartuk a palánkot alá és ha tökéletesen felépül, visszavárjuk erre a feladatra.

Nyilvánvalóan szakmailag komoly érvágás Zane elvesztése, viszont hihetetlen megkönnyebbülés a rejtett "arteriovenosus malformacio" rendellenesség felszínre kerülése, amely szörnyűséghez is vezethetett volna ellenkező esetben. Ismét egy testközeli példa a sokszor vállrándítással közhelynek bélyegzett, az egészségnél semmi sem lehet fontosabb igazságra.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Kék az Isten!

 

A magyar kosárlabdáról szóló cikkeink elkészülését a PEAK Sport Magyarország támogatta.